Monumentum blog http://Monumentum.blogger.hu hu Delacroix George Sand portréi http://Monumentum.blogger.hu/2017/01/19/delacroix-george-sand-portrei

- Mon Dieux! - kiáltott fel Delacroix, amikor vacsorához ültünk aznap este. (...)

- Hadd fessem meg a portréját! Még soha nem láttam ilyen szörnyűséges szépséget.


Írta Elizabeth Berg, a George Sand életéről szólóaz Álmok szárnyán c. könyvben.
Utánakerestem, Eugéne Delacroix, - akit  George Sand Alfred de Musset költő  társaságából ismert meg -  több  képet is festett az írónőről. Ezeket  gyüjtöttem össze.


A leghíresebb kép Frédéric Chopin társaságában ábrázolja az írónőt. Ez a festmény valójában befejezetlen, 1838-ban készült, és  két különálló kép  egybeillesztése. A Chopin portré a Louvre-ban látható, míg a Sand portré Dániában tekinthető meg. Egyébiránt a két művész (Sand és Chopin) baráti viszonyban voltak. A festő célja az volt, hogy még értékesebb festményt alkosson.



Az előbbi közös portréból a Sandot ábrázoló festmény.


1838-as kép, és a Louvre-ban lehet megtekinteni


Egy másik portré jelenleg a Delacroix múzemban látható. A kép férfi ruhában ábrázolja Sandot abból az időből, amikor a Revue des Deux Mondes újságban kezdett publikálni. A festményt François Buloz,  a lap főszerkesztője megbízásából festette Delacroix.

]]>
Thu, 19 Jan 2017 21:30:47 +0100 171503_45145
Dirk Kurbjuweit - Félelem http://Monumentum.blogger.hu/2016/11/25/dirk-kurbjuweit-felelem Az Athenaeum kiadó  idei, friss krimije jó benyomást tett rám. Következzen a végső   ítélet.

Képtalálat a következőre: „kurbjuweit félelem”

 

Nehéz objektív vélemént mondani a regény után. Bajban vagyok, mint magánember  és  bajban lennék   bíróként is az ítélethozatalkor. A bűnügy [spoiler] egy önbíráskodásból elkövetett  Aljas indokból különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés[spolier] Na mármost, emberileg teljesen megértem  az ifjabb Tiefenthalert abban a kérdésben, hogy lépnie kellett valamit. Az elkövetés módszere  és  annak későbbi utóhatásai viszont  kérdéseket ébresztenek bennem. Miért pont a  beteg, demens apát kellett rábírni a tettre, és ezt vajon hogy képes lelkében elkönyvelni mind a felbujtó, mind az elkövető?

Dirk Kurbjuweit német újságíró.  Kellően aprólékosan  és egy bizonyos feszültséget kvázi  a félelem  nyomasztóérzéseit  fenntartva írta meg a regényt. Érdekes volt a többszálú  félelem, rettegés, ami a  múltbéli dolgok  részletes feltárásával válik teljessé a könyvben.

Érzésem szerint egy erős pszichokrimi-jellege van  Kurbjuweit könyvének. Fokozatosan  kerülnek elő az apró részletmorzsák múltból  és a jelenben  történő eseményekről  azaz   Dieter Tiberius szándékos megöléséről.

Mint az elején mondtam, nehéz  ítéletet hirdetnem ,mert olvastam már  feszültebb, pörgősebb krimit, de mégis van valami vérbeli profizmus a szerző stílusában, ami megdobja az összhatást. Az előbbiek miatt  ingadozok a 4,5  és 5 csillag között. Ami meggyőz a jobb érdemjegy  irányában az a stílus,  amelyet sok krimiszerző irigyelhetne a német zsurnalisztától. Emiatt ötös az érdemjegyem (4,7 pont).

Más ez, mint a korábbi  hasonló olvasásaim, pl Karin Alvtegen könyvei, mégis  majd olyan nívón áll a regény. A műfaj kedvelőknek jó szívvel ajánlom, noha nem egy  túl eseménydús regény, inkább a történtek   lélektani oldala felé  irányítja az olvasó gondolatait. Vajon képes lennék-e ilyen szituációban  hasonlót megtenni, és ha igen azt  a lelkiismeretem miként viselné? Nehéz, lelkileg feszegető kérdések, amelyekre a válaszokat mindenkinek saját  magában kell meghoznia.

]]>
Fri, 25 Nov 2016 21:28:32 +0100 171503_44753
Könyvajánló - Walter Scott:Waverley http://Monumentum.blogger.hu/2016/05/03/konyvajanlo-walter-scott-waverley Általában egy hirtelen jött ötlettől vezérelt olvasás jól szokott elsülni. Így volt ez Walter Scott Waverley c. regénye esetén is! Olyan könyvet olvastam, amely üttörőnek számít, és szinte tökéletesre sikerült, ha a modern történelmi regényeket tekintem hozzá viszonyítva  mintának. A nagyszerű kidolgozás mellett a történet is  érdekes, izgalmas, nem is régies stílusú. Gyakorlatilag élethű képet kapunk a skót Felföld XVII. századi világáról.

 

 

Ezt a regényt teljesen véletlenül vettem le polcról, nagyon megérte. A brit hangulatra már sikerült ráhangolni magam az előző Leon Uris könyvvel, most Írország helyett Skóciában kalandoztam. 
Különleges ez a regény, mert azt tartják róla, ez volt az első kimondottan történelmi témájú próza, azokkal az eszközökkel, amik egy mai modern témába vágó könyvet jellemeznek. 
A keletkezése igencsak kalandos! Hosszas bevezetés szerepel a könyvben amiben Walter Scott elmeséli: valójában fércmunka! Ez a regény az idejekorán elhunyt Joseph Strutt félbemaradt Queen-Hoo-Hall regénye alapján készült, abból merített ötleteket Scott. Ezt el kellett titkolnia, és névtelenül adták ki az első példányokat. Népszerű lett, elkerült külföldre a regény, de ott már Walter Scott nevén lett kiadva. Gyorsan nagy népszerűségre tett szert a skót író. Hogy mivel? Lássunk pár momentumot. 
Már az kuriózum, hogy XVIII. század eleji eseményeket ír le, és ezt olyan részletesen realisztikusan, mintha mondjuk Zola tenné Pedig hol volt még ekkor a francia írózseni. Scott regénye nagyszerű korrajz a 1700-as évek Skóciájáról. Megvoltak a vallási ellentétek itt is, amit mi sem természetesebb, az Oliver Cromwell-féle mozgalom erősített fel még az 1600-as évek közepén. A torik és whigek ellentétei rendszeresen előjöttek olvasás közben. A regény fő eseményei az 1745-ös jakobita felkelés körül zajlanak. Ami még plusz színt ad az eseményeknek a rendkívül művelt Edward Waverley angol főhős szerepe. Számos korabeli könyves hivatkozás valamint skót legendák, mondák fűszerezik az amúgy is jól megírt történetet. Én kis naiv, most is abban hitben élek, hogy a felvilágosodás korabeli idők egyenrangúak voltak az ún. sötét középkorral. De nem! Scott olyan sok klasszikus irodalmat írt bele a könyvbe, amit még egy mai író is megirigyelne! Akár az ókori, akár Shakespeare idézetek sorát hozhattam volna. Szóval számomra némi döbbenet az akkori műveltség ilyen magas szintje. Meg egyáltalán az is kérdés, mennyire volt „sötét” a sötétnek nevezett középkor? Ezeket kimondottan élveztem. Maga a történet Waverley, – aki egy dragonyos katona – vándorlása a skót Felföld nemesi klánjai körében. Különböző kalandokat él át, többször volt veszélyben és volt szerelmes is. Klasszikus romantikus kalandregénynek tekinthető. 
Pozitívum, hogy ez a könyv bőven el lett látva magyarázattal és jegyzetekkel elő- és utózóval, tehát mindazt megkaptam, amit legutóbb Leon Urisnál hiányoltam. A fordítás is remek, ezt kellett mondanom. 
Szerintem, a kezdetleges voltához képest nagyon jó könyv, abszolút megérdemli a jeles érdemjegyet (4,8 pont). Nem volt hasonló jellegű munka korábban az irodalomtörténetben, Walter Scott korszakalkotót írt ezzel a történettel. 
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi regényeket. Azok talán kicsit nehezebben olvasnák, akinek nem a műfaja, a bevezetés egyes mondatai elég régiesre sikerültek, de a többi része a könyvnek hibátlanul érthető, modern nyelvezettel bír. Megemelem a kalapom, remek regény!

]]>
Tue, 03 May 2016 08:44:49 +0200 171503_42813
Színes álmok: Somogyi Réka, képzőművész http://Monumentum.blogger.hu/2016/04/15/szines-almok-somogyi-reka-kepzomuvesz Legújabb beszélgetőtársam textilfestő művész. Ismerjétek meg Somogyi Rékát!

Az interjút vágatlanul teszem közzé, mert így fejezi ki legjobban a művésznő gondoltait, érzéseit a festés és az élet iránt.

 

 

  • Kezdjük a festéssel.  Mikortól rajzolsz, festesz és mi volt az első nagy sikered?

- 7 éves koromig rajzoltam nagyon sokat, aztán,mint búvópatak a mélyben kanyargott bennem 22 éves koromig, akkor  kezdtem el festeni.  Németországban éltem akkor, mint német/svéd szakos hallgató ösztöndíjon voltam kint, s a házinénim, akinél lakást béreltem hívott el egyik nap a selyemfestő kurzusára, mert látta, hogy a Magyarországra küldött borítékokra milyen kacskaringós mintákat rajzolok. Amúgy nem jókedvemből kezdtem el rajzolgatni..20 évesen egy sokkélmény hatására  furcsa tudatállapotba zuhantam bele, az addig ismert formák és az addig jól belakott én darabjaira tört. Szükségem volt valami terápiára. Szerencsére amellett, hogy kaptam külső segítséget is főként magamból merítettem erőt ahhoz, hogy ismét talpra álljak. Elkezdtem telerajzolni a testemet mindenféle mintával. Így kezdődött..

 

ILYEN GYÖNYÖRŰ AZ IDEI NYÁR..de csakis a mosógép miatt. Különben érdektelen lenne az egész. Lihegek, pedig egy helyben ültem egész héten. Biztos a mosógép az oka.

 

  • Van-e olyan irányzat  netán művész aki inspirál téged?  Ha volt példaképed, miért ő?

 

  • Festészetben nem szeretem a realistát, mert azt látom a szememmel is eleget. Ami izgalmas, boldogít, kitágít, belelkesít az a szemmel látható elcsúsztatása. Hogy a vásznon megtörténhessen az, ami a látható világban aligha. Hogy teremtsük tovább az, ami állítólag megtermetett. Picit idealista vagyok itt. Van valami olyan elképzelésem, hogy a művészet még akkor is, ha nagy drámát ábrázol adjon mellé valami kapaszkodót, ami kiemel, valami kötelet, amin felmászhatunk, vagy pontosítom az irányt,melynek segítségével magamba mászhatok bele. Inspirál mindaz, ami őszinte, direkt, nem bújik el maszk mögé, nincs rajta művészies manír, ami direktbe a szívembe szúr bele, mert  aki alkotta onnan alkotta. Sok-sok név van. Az a baj, hogy a név valahogy kifakul bennem, az élmény marad itt..de ha valami nagyon erős élményt kell felevenítenem az egy berlini Paul Klee-kiállítás volt, csak álltam, csukott szemmel a festmények előtt...

 

SÉTA Marc Chagall festménye után szabadon (85*85)

 

 

  • Nagyon komoly pályafutás áll mögötted, voltak kiállításaid. Melyikre vagy ezekből a legbüszkébb és mit tervezel a jövőt tekintve? Mikor és hol láthatók legközelebb a munkáid? Szereted a nyilvános szerepléseket?

Réka munkáit itt is meg lehet csodálni : http://somogyireka.hu/

 

- Nem vagyok már kislányka, 20 éve festek, azért volt időm elég. Szépen minden magára hagyott, és a festés maradt velem, mindennap festek, csak nyáron nem. Sok kiállításom volt, de nem vagyok a "mainstream" brancsban benne, ahhoz túl őszinték a képeim, nincs bennük semmi elvont, "trendi" módon drámai. Én csak azt festem, ami megesik velem, naplót festek, nincs bennem semmi titok. Vagyis egyetlen egy gyönyörű és csodálatos TITKOT festek körbe, amit elme meg nem ismerhet. Minden képemmel ennek a gyönyörűségnek feszülök neki.

"Büszke" arra vagyok, hogy eddig kibírtam, nem őrjített meg az extrém érzékenységem, az, hogy nincs rajtam védőburok, hogy még a meztelenségem sem takar. A jövőre nézve még pontosabb, még egyhegyűbb nekifeszülést kívánok magamnak az abszolút ismeretlen felé, még izzóbb szenvedélyes szerelmet, és azt, hogy ezt méltón ki tudjam fejezni a saját eszközeimmel, hogy megtaláljam a formát, ha írok róla megleljem a megfelelő szavakat...

Most épp nem tudom, hol lesz legközelebb kiállításom, a honlapomon és a facebook oldalamon naprakészek az információk, ott tessél majd keresni.

Ami most izgat az az, hogy Szilas Rita divattervezővel készülnek az első közös ruháink. Ugyanis két éve a festményekből ruhák is készülnek. Szerettem volna a képeket kivinni a térbe, lábonjáró kiállítássá varázsolni őket. Itt tartunk. Nagyon izgalmas ez az együttműködés Ritával, nézzétek majd az oldalam, alig bírom már magamban tartani...

Igen, szeretem a nyilvános szerepléseket. van bennem egy egészséges magamutogatás. Szeretem,ha fotóznak, szeretek nyilvánosság előtt beszélni, ha jól kérdeznek.Jólesik a képeimből készült ruhákat megmutatni a világnak.

 

CSILLAGON ÉS CSILLAGBAN Nagyon szeretem a rókafiú pulóverét, ahogy úttá válik, kinyílik, és ráléphetek. Ő meg velem tart. (85*85

  • Sokan festenek Magyarországon textilre, és mekkora az érdeklődés a munkád iránt? Van  egyesültetek, ahol mint „céh” összeültök, eszmét cseréltek?

- Nem tartozom semmiféle szervezethez, céhhez, stb. Egymagam vagyok a világban mint alkotó. Mivel nem tanultam iskolában a festést, a házinénimnél a tanfolyam kb 4-5 alkalom volt, ahol épp csak technikát tanultam, így egész életemben kívülálló maradtam. Előnye az, hogy nem akartam semmilyen trendnek megfelelni, csak magam hatottam magamra, hátránya, hogy nem vagyok a nagy katalógusokban számon tartva..

Eszmét viszont szeretek cserélni, de itt nem kell, hogy a másik "művész" legyen. Legyen csak ember, önmagát szenvedéllyel kutató, gondolkodó, érző lény. Szükségem van az ilyen társakra. keresem is őket... Holott végtelen szükségem van az egyedüllétre de ugyanúgy a megfelelő emberekre is.

Mekkora az érdeklődés? Mihez képest? Én úgy érzem, van érdeklődés. Sokan járnak ezen a "hegyen", ahol én, valahogy kiszagoljuk egymást. Én sok nyomot hagyok magam után, akarom, hogy megtaláljanak.

 

 

VAN VALAMI GYÖNYÖRŰSÉG A HALÁLBAN, AMI AZ ÉLETBŐL ISMERETLEN (85*85)

  • Egy-egy jól sikerült festmény mennyire vonz másokat? Mit gondolsz mi a fontosabb egy jól sikerült festmény a kezdetekben vagy, hogy már valaki nevet szerzett és az ő munkáit ezáltal jobban keresik.

 

  • Csak annyit szeretnék kérni, hogy amíg szükségem van a festésre, mint mankóra, addig maradjon, és hadd fessek egyre nekem kedvesebb, hozzám közelibb képeket. Nem annyira tudok, akarok én a közönségnek megfelelni, hanem csak magamnak. A korai képeimet már nem szeretem, messze vannak, nem fenyeget ilyen veszély, hogy túl fiatalon befutottam volna...

 


  • Melyik a legkeresettebb/legnépszerűbb vagy számodra legkedvesebb festményed?

 

  • Tavaly egész évben egy lángoló szerelmet festettem, hu, ott van egy pár erős darab. Voltak kemény megtapasztalásaink együtt, mintha tényleg mosógépbe dobtak volna bele, centrifuga, szárítás, stb... Meg az idén anyukám halála körül festettem nekem nagyon erős képeket, de ezek az én kedvenceim. Most is egyet anyunak, anyuról festek, nem akarom teljesen elveszteni... napról napra változik az ember kapcsolata a halottjával. A nappali énemmel nem tudok hozzá mindig közel menni, a festés közben igen... Gyönyörű, forró, puha érzés ez.

 

 

A Gangesz hazatér, 2016 (85*85cm)

 

  • Tudom rólad, hogy vonzódsz a keleti dolgokért. Miért és honnan ez a rajongás?  Volt valamilyen olvasmányélményed, ami arra terelt, hogy mélyebben foglalkozz a Kelet  világával?

 

- Kiskorom óta egyetlen kérdés izgat engem igazán, az pedig úgy hangzik, hogy ki vagyok én valójában? Ki az, akiben az isten, a világ, az én xy vagyok képzete felbukkan? Lényegében az összes mozdulatom ebbe az irányba halad. Szükségem van egy élő, hiteles Mesterre, aki a választ erre a kérdésre megtalálta, mert a saját tapasztalataim szerint az ember hiába kutat magában bármilyen mélyre a saját elméjén nem jut túl. Talán pillanatokra sejlik fel valami  "valóságosabb", de általában, ez a gyakrolat, az ismert minták az ilyen bepillantásokat gyorsan befedik.

Nekem volt egy nagyon erős bepillantásom 20 évesen, a beszélgetés elején említett sokkélmény, és 12 évnyi labirintus után feladtam,és bevallottam, hogy szükségem van valakire, aki a labirintusból kihoz. Mivel a mi nyugati keresztény kultúrkörünkben nem találtam hiteles segítőt, lehet csak pechem volt, kelet felé néztem...Pontosabban ilyenkor az van, hogy a Mester szúr ki magának, mintha születésem óta útban lett volna felém..A Mester nekem az Arunácsala Hegy, Dél-Indiában, és Ramana Maharshi, aki pont ma 66 éve, hogy itt hagyta e földet, de ahogy mondja, nem ment sehova... El kellett utaznom oda, hogy saját magam is tapasztalhassam, mit jelent ez a mondat. Csakis ezért utaztam el Dél-Indiába, máshova egyelőre nem vágyom, Európa-fan vagyok..Amire még szükéségem van az élő Mester, mert Ramana már nincs testem, 12 éve őt is megtaláltam, de ez már a legintimebb részem, ennek feszülnek neki a festményeim mind...

 

 

  • Ha már szóba kerültek a könyvek, mint molyt kérdezlek. Van-e az irodalomban nagy kedvenced, író vagy könyv, amihez folyton vissza kell térned? Milyen műfajokat kedvelsz?

 

  • Irodalom szakon végeztem, amíg kötelező volt, nem olyan nagy lelkesedéssel, de az egyetem óta egyre nagyobb kedvvel olvasok. Nincs olyan, hogy ne lenne nálam 1-2 könyv a táskámban. Szükségem van egy regényre, főleg a  mai irodalmat szeretem, az aktuális témákat, a korombeli írókat. Amit szeretek, ha a könyv hozott anyagból dolgozik. Hú, de kiszagolom, ha az író vetít nekem, elég sokszor teszik, kevesen mernek még a könyv lapokon is kitárulkozni.. Megint hadd ne említsek neveket, na meg szita az én agyam, ha felmegyek a moly-os értékelésiemre én magam is csodálkozom, mi mindent leírtam oda, nagy részére nem is emlékszem.
  • A regény mellett pedig folyamatosan olvasom a számomra hiteles Mesterek feljegyzéseit, annak ellenére, hogy tudom, az Igazságot soha senki nem írta le, mert emberi szóba Az nem fér el, de ha a szöveg már a Igazi felé mutat, na az már nekem hatalmas segítség..

 

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

 

]]>
Fri, 15 Apr 2016 10:33:47 +0200 171503_42605
A középpontban: Archibald Tatum http://Monumentum.blogger.hu/2016/03/19/a-kozeppontban-archibald-tatum Legújabb beszélgetőpartnerem nem régen bukkant fel a Molyon és karakteres hozzászólásai miatt gyorsan a figyelem középpontjába került. Most kicsit megismerhetitek közelebbről

Első kérdésem: honnan a nicknév, ki a „névadód” pontosan, s miért?

Ez a név tökéletes szemléltetése annak az elmélyült figyelemnek, amellyel a körülöttem kavargó színeket és formákat – az ún. életet – követem. Nagyjából két éve úgy döntöttem, írok valami igazán szórakoztató regényt. (Értsd: hogy ebből szerezzek pénzt.:-)). Ehhez választottam a nevet, Art Tatum, sokak szerint minden idők legnagyobb dzsesszzongoristája után: megelőlegeztem magamnak a kifinomult, könnyed stílust, és a sorszámot. Apró szépséghiba, hogy ez az „Art” nála, természetesen, az Arthur-ből van. De jobb így, az Archibald hordoz valami arisztokratikus, távolságtartó idiotizmust, ez egészen illik hozzám.

Csapjunk bele a lecsóba. Könyvek Milyen műfajt kedvelsz és kik a favorit íróid? – ez utóbbi nem derül ki a Molyos adatlapodról.

Nincsenek kimondottan kedvenc műfajaim. Vannak zsánerek, amikkel nem tudok mit kezdeni, ilyen a fantasy vagy az utóbbi időben talán önálló zsánerré lett disztrópia. Ha elfogadjuk a felosztást lektűrre és szépirodalomra, akkor az elsőből talán csak krimit olvasok, azt sem sűrűn.
Kedvenc íróm sincs. Ennek egyik oka, hogy egy-egy író jellemzően nagyon szélsőséges nívón ír, vagyis a kérdés az lenne, kinek az írói stílusát szeretem legjobban: mikor kiét, hangulat kérdése.
De pár nevet azért mondok, hogy ne bújjak ki a kérdés megválaszolása alól. Nagyon sokszor olvastam tizenöt éves korom előtt a Tüskevár-(a)t. Nemrég belenéztem, meglepően jó színvonalú. Az utolsó olyan korszakom, amikor nagy kedvenceim voltak, húszéves koromban volt, akkor egy év leforgása alatt átestem egy Mikszáth-, egy Vonnegut- és egy Somerset Maugham-kóron, ezt a három szerzőt ma már nagyon máshogy és különbözőképpen látom és értékelem. Egyszer még fejbe kólintott utána Cortázar, és vannak, akiket csodálok – hosszú lista lenne, csak pár név: Borges, Esterházy, Kertész, Proust, Joyce, Krúdy stb. –, de ezek már jórészt intellektuális élmények, a fejem felől csordogálnak a mondataik a szívem felé.


Mi volt az a momentum vagy ki volt az a személy, aki rávett az olvasásra. Emlékszel, melyik könyvet olvastad el legelőször?

Érdeklődéssel hallgatom mások beszámolóit ezzel kapcsolatban, de nekem – és ez tk. minden területre igaz – mintha nem lennének emlékeim. Legalábbis igen homályosak, amik vannak.
Az otthoni könyvekben, már amik ennyi idő és költözés után megmaradtak, mindig találok a sziklarajzokat idéző firkákat. Az Így irtok ti-ben olyan jelek vannak, amiket egy az ausztrál bennszülöttekről szóló filmben láttam később. Az avantgardistákhoz is jegyzeteltem már háromévesen. Hogy ezeket olvastam-e először vagy az Ablak-Zsiráf-ot vagy valami spanyol nyelvű könyvet (Kubában éltünk első eszmélésem idején), ezt nem tudom. – Sok könyvet kaptam, kimondottan szerettek nekem könyveket venni, ilyen formájú kisfiú lehettem, de, úgy emlékszem, csak innen-onnan csipegettem belőlük, és nézegettem a képeket, ha voltak. Nagyjából ma is így olvasok.
A mintám talán édesapám volt. Kajak-kenu edzőként a reggeli és a délutáni edzések közt hazajött, és vagy az agyon gyűrött Élet és Tudományt olvasta (állandóan a hátsó zsebében hordta), vagy valami krimit.

Ha nem szigorúan titkos, mivel foglalkozol, milyen területen dolgozol?

Egészen érdekes a kérdés megfogalmazása. – A dolog úgy áll, hogy tényleg nem szeretek erről beszélni. Mivel nem vagyok képes alá-fölé rendeltségi viszonyban működni, így kényszermegoldások sorozata ebben a tekintetben (is) az életem. Az előző rendszerben vagy az szerepelt volna a személyi igazolványomban, hogy „Közveszélyes munkakerülő”, vagy, már ha lett volna ilyen: „Szerencsejátékos”. Ez utóbbi nem a leghízelgőbb címke, nem is érzem, hogy igazából közöm lenne hozzá, de csak evvel tudok szolgálni.

Hogyan fedezted fel a molyt és miért tartod jó weboldalnak?

Úgy rémlik, egy másik, írással foglakozó oldalon említették. Nem szeretek magyar oldalakra regisztrálni (vagyis magyarokra még kevésbé, mint nem magyarokra), benéztem – és már megint! – nem emlékszem az első benyomásaimra. Arra viszont igen, hogy egy ideig csak úgy követtem a történéseket, és Varga „Rock” Zsolt egyszer írt egy megjegyzést a blogomhoz, az után kapcsolódtam be (komolyabban?) az itteni diskurzusba.
Miért jó weboldal? Mindenesetre meglepő, nem gondoltam volna, hogy ekkorára tud nőni egy könyvekkel foglalkozó oldal. Vagy szorgalmasan törlik a nem megfelelő hangvételű hozzászólásokat, vagy akik olvasnak, tényleg képesek, mondjuk így, jólneveltséget idézően véleményt cserélni. Nem sok ilyen magyar nyelvű oldal lehet.

Mit gondolsz arról, miért olvasnak ilyen kevesen? Tapasztaltad-e, osztod ezt a véleményt? (Úgy hallottam könyvtárban és más beszélgetések során, hogy kevesen vesznek a kezükbe könyveket.)

Itt vannak az ismert tételek a mozi, a tévé és az internet megjelenéséről, ez nyilván egy folyamat. Nekem inkább az a kérdés, a szöveg mennyire marad alul a képpel szemben. Száz év múlva talán kuriózum lesz a minden kép, film, hang, illat és tapintás nélküli szöveg, de eltűnni nem fog. Egy-két generáció, és az e-olvasás lesz a megszokott – 2005-ben a Koizora című folytatásos regényt 3 millióan töltötték le Japánban mobiltelefonra, ez arányában az összmagyarságra átszámolva kb. 300 000. Ez az irány.
Nem vagyok benne biztos, hogy a Távol-Keleten egyre kevesebben olvasnak, meg kéne nézni a statisztikát, ez azért árnyalja a képet, és ki tudja, lehet, hogy Indiában és Afrikában is rákapnak majd, ha elkezd emelkedni az életszínvonal.
(A kelet-európai helyzet amúgy meg speciális, ha valaki a legalábbis nyugat-európai életszínvonal látszatát el szeretné érni – ez a társadalmi elvárás –, az olyan erőfeszítéseket tesz, ami mellett nemigen fog már olvasgatni.)

Az olvasáson kívül van-e különleges, egyedi hobbid?

A hobbi, ha jól sejtem, olyasmi, amit élvezetből csinál az ember. Naponta négy-öt órát írok, de semmi élveztet nem találok benne, így nem mondanám hobbinak. Küszködöm, hogy maradjon valami utánam, mert a lábnyomaimat mindig elmossa az eső. Vagy lehet, az érdekel, ki küszködik itt ezzel és miért. Akármelyik is, nagyon messze vagyok az elvárásaimtól.
Néha élvezem a kínai tanulást. Mindig szerettem nyelveket tanulni, a kínai tanulása a kultúrsokknak nevezett varázslatos jelenségből maradt vissza. De nemhogy nekem, még az emberiségnek is kicsik a lépések, amikkel haladok benne, így aztán talán ez sem igazi hobbi igazi élvezet híján.
Futok is, minden másnap tíz kilométert. Az utolsó két kilométer néha jólesik.
(A háromból adódik a következtetés: talán a mazochizmus a hobbim.)

Tudnál olyan könyveket mondani, amelyek nincsenek nagy reflektorfényben, de azt gondolod: mindenkinek olvasnia kéne?

Nem gondolom, hogy lenne olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kéne. Még olvasnia sem kell mindenkinek. Csinálja ezt az ember ízlése szerint. (Ezeket nem szigorúan mondtam, csak nem teszek mindenhová szmájlit.)
Időről időre belebotlom olyan könyvekbe, amiknél rácsodálkozom, milyen kevéssé ismertek, miközben rendkívül magas színvonalat képviselnek. Az utolsó egy évből ezt a hármat mondanám: Hermann Broch: Az alvajárók; Hamvas Béla: Karnevál; Heimito von Doderer: A Strudlhof-lépcső.

Köszi a kérdéseket!

:-)

]]>
Sat, 19 Mar 2016 10:44:48 +0100 171503_42181
Kiadók avagy kedvenceim http://Monumentum.blogger.hu/2016/03/13/kiadok-avagy-kedvenceim Egy régebbi ötlet miatt, és egy friss netes kérdőív kapcsán készült el ezen blogpost.  Ha már megírtam egy társamnak, akkor közzé teszem itt is.  Kéretik úgy tekinteni, mint egy szubjektív, előítélet mentes cikket.  Nem kívánok haragot gerjeszteni, sem megbántani  egyik kiadó képviseletét sem.

 

 

Ezek a kedvenc kiadóim

Animus, Cartaphilus, Európa, Geopen, Gold Book, Gondolat, Libri,Magvető, Park, Partvonal, Scolar

Animus Kedvelem, mert egyen kivitelű, „gusztusos” kinézetű és nem utolsósorban nagyon jó skandináv krimiket jelentetnek meg. A műfaj, krimi mindig vonzott és a skandináv helyszínek úgyszintén. Jó minőséget képviselnek könyveik, erősek. Közepes árkategória.

 

Ugyanez az oka, mármint az utóbbi a Scolar kiadó kedvelésének. Nagyszerű skandináv irodalmat hoznak hazánkba. Igazi kuriózumokat, egyedi könyveket. A kiadásaik viszont lehetnének strapabíróbbak is. Drágább könyvek az átlagnál.

 

Cartaphilus Ők is egyedi irodalmat hoznak vagyis kevésbé közkedvelt, inkább periférikus szerzőket. Például Bukowski, Ishiguro stb. Egzotikus könyvek is vannak a palettájukon. A kiadásaik szép kivitelűek, megfelelően erősek. Drágább könyvek talán az egzotikus voltuk miatt.

 

Trubadúr Charles Bukowski könyvei miatt. Egyszerű kivitelű, közepes minőségű könyvek. A tartalmuk miatt érdekes számomra.

 

Európa Klasszikus szépirodalom jórészt, ami az oka. Sok könyvet olvastam tőlük, főként régebbi kiadásokat. A modernebb könyveiket kevésbé ismerem. Közepes árkategória, könyvek változó minőségűek. Például az Európa zsebkönyvek sorozat (régi kiadás (hetvenes, nyolcvanas évek) közül van, ami már lapokra esett szét.

Gondolat Ugyanaz igaz, amit az Európánál írtam.

 

Geopen Egyik legújabb kedvencem, Murakami Haruki könyveit jelentetik meg. Egyszerű, strapabíró kivitel viszont elég drága könyvek.

 

Gold Book Pár történelmi fantasyt, olvastam tőlük, mint Simon Scarrow Közepes a könyvek minősége, ahhoz képest drágábbnak számít az ár. Főleg történelmi témájú könyveket adnak ki, ami manapság kis olvasóréteget érdekel csupán.

 

Libri Egyszerű kivitelben, megfizethető áron, sok nagy akcióval (50-70%) rendelkező kiadó. Szerintem igényes irodalmat adnak ki és gondolnak minden korosztályra kisgyerektől- felnőttig. Több, csak általuk megjelent könyv van, amit nélkülük nem lehetett volna magyarul olvasnom.

 

Magvető Ahogy rákapta kortárs magyarokra, annak a következménye. Erős kivitelű könyvek viszonylag drágán. A tartalmuk változatos, van, ami nem nyerte el a tetszésemet... :)

 

Park Egyedi könyveket hoznak, kedvencem között a Veszélyes zóna sorozat szerepel. Azok érdekesés jó kivitelű, masszív könyvek. Viszonylag drága könyvek, de időnként ki lehet fogni jó akciót a weblapjukon. Minden korosztályra gondolnak.

 

Partvonal Főként történelmi- és társadalmi témájú regények, dokumentum könyvek és krimi fronton vannak jelen. Érdekel a téma, amit kiadnak Talán az egyik legjobb minőségű könyvkiadó. Szép kivitel és remek tartalom áll mögöttük Közepes árat képvisel az állandó akciózás 30-40% következtében. A tematikus könyvek miatt csak bizonyos célrétegnek szólnak, de igyekeznek gondolni a család minden tagjára, egyik  legkedveltebb kiadóm.

]]>
Sun, 13 Mar 2016 18:14:55 +0100 171503_42115
Dorothy blog Award http://Monumentum.blogger.hu/2015/12/27/dorothy-blog-award Dorothy Blog Award

Képtalálat a következőre: „dorothy blog award”

Szabályok (*-gal jelölve)

 

* Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!

@AniTiger adományozta díjat, amit nagyon köszönök ezúton is.

 

* Írj egy rövid kis szöszt az illető blogjáról!

A Hagyjatok, olvasok című blogot idén év elején fedeztem fel magamnak, azóta rendszeres olvasója vagyok. Érdekes olvasmányok és sok booktag színesíti a palettát. Nagyon szép, művészi a kivitelezés is. Igazi profi munka, ez nem kétséges.

 

* Írj 12 dolgot a saját blogodról!

  1. 2014. augusztusában kezdtem el írni, mert úgy éreztem igény van az önkifejezése ezen módjára.
  1. Célom volt, hogy az olvasmányok mellett színes tartalmak is bővítsék a blogot.
  2. Igyekeztem egyszerű, könnyen használható blogger helyet találni. Ennek tökéletesen megfelel a blogger.hu. oldal.
  3. A dizájn eredeti blogos szabvány. Nincs benne semmi extra, különleges. Nem értek az arculattervezés ilyen   magas szintjéhez.
  4. Törekedtem arra, hogy férfias jellege legyen a kinézetnek
  5. Témák között sok minden volt elméletben. Í gya könyvek mellett, zene, versek, némi felnőtt tartalom is.
  6. Legnagyobb sikere talán a molyokkal készült interjúknak volt.
  7. Ez amiatt is lehet, mert igyekeztem sok molytársam megismerni, jó viszonyt ápolni velük. A közvetlenségem átragadt  rájuk, így könnyebb volt interjút készíteni velük.
  8. Nincs  jelképe, kabalája a blognak de elgondolkodom rajta.
  9. 146 bejegyzésem volt ezidáig.
  10. Eleinte nagyon sűrűn posztoltam, sajnos eset a lelkesedésem és kevesebb időm is jut blogolni
  11. Az aktuális olvasmányok annyi  írnivalót szolgálnak, hogy egy havi zárás megírása is komoly munkát követel.

Válaszolj 12 kérdésre!

Szoktál könyvtárba járni?

Igen. Egyik kedvenc helyemmé vált. Hetente járok.

 

Tudják a barátaid, a családod, hogy könyves blogot vezetsz?

Testvérem tud róla,  sajnos nincs más családtagom.

 

Mi a kedvenc műfajod?

Változó. Krimik, regények azon belül történelmi témák, szépirodalom. Mindig, amihez kedvem van éppen.

Melyik kiadótól olvastál eddig a legtöbbet?

Fogós kérdés! Nem szoktam számon tartani. Csak saccolok: Animus vagy Európa... fogalma sincs melyik a listavezető. Talán utóbbi.

Olvasol más könyves blogokat?

Igen. Persze, plusz idő kell hozzá. Azért van, akit rendszeresen olvasok, például a díjadományozó blogját is.

Részt szoktál venni könyvklubokban, Könyvmolypárbajon, illetve egyéb bloggeres összeverődésekben?

Nem volt még rá példa. Talán érdemes lenne belevágni…

Volt valami negatív élményed már a blogod által (visszajelzés, elutasított recenzió, beszólás megjegyzésben, stb.)?

Nagyon mellbevágó nem volt. Talán egyszer mondtak nemet egy interjúra. Túléltem.

Mi a véleményed a nyereményjátékokról?

Most, hogy már nyerem., igaz nem blogon hanem Fb-én megbecsülöm és kezdek hinni benne: létezik szerencse, ami időnként az embert  pártfogolja.

Mikor szeretsz a legjobban olvasni?

Este, amikor csend van köröttem. Nyugiban, jobban lehet koncentrálni, beleélni magad a történetbe, ha úgy adódik.

Mikor szeretsz a legjobban blogot írni?

Nincs fix időpontom  erre, amikor ihletem támad és időm is van elegendő.

Melyik az a könyves karakter, akit annyira utálsz / utáltál, hogy beledobnád a Végzet-hegyének katlanjába, a zombi apokalipszis kitörésekor berúgnád az agyra éhesek tömegébe, lehajítanád a Világ végéről vagy csak simán agyonvernéd egy péklapáttal?

Nem vagyok gonosz ember, így egy enyhe „elbeszélgetés” adott karakterrel bőven elég lenne számomra. Másik fele meg az, hogy vannak karakterek, akiknek ez a szerepük. Akkor miért is haragudjak rájuk?

Mennyire játszanak szerepet a molyos kihívások az olvasásaidban, ha egyáltalán szerepet játszanak?

Szinte semennyire. Aszerint válogatok, mi esne jól adott pillanatban és sosem kedveltem a kötöttségeket. Eleinte még aggódtam ilyen kérdéseken, mára már túl tudok lépni, ha elbukok egy plecsnit.

Tegyél fel 12 kérdést!

1.) Van olyan könyv, amit nagyon szeretsz, de nincs meg saját példányként?

2.) Mikor érezted azt, hogy kedveled az olvasást és már-már mániákus hobbiddá vált?

3.) Van terved jövő évre miket olvasnál? Kérek három könyvet, amit biztosan el fogsz olvasni.

4.) Magad miatt blogolsz vagy van egy célközönség, kinek az igényeinek kívánsz megfelelni?

5.) Szoktál nagy, népszerű könyves oldalakat olvasni?

6.) Volt olyan könyves szereplő, akivel cserélnél és belebújnál a bőrébe?

7.) Ha befejezel egy könyvet, akkor rögtön értékelsz vagy kivársz, amíg leülepszik kicsit?

8.) Nem éreztél sosem válságos időszakot (alkotói válság) a blogolás közben?

9.) Tervezel új műfajokat megismerni amiket nem szívesen olvastál eddig?

10.) Melyik könyvhöz hasonlót vársz legjobban, Ami az olvasáskor elementárisan hatott, de azóta sem találkoztál hasonlóval.

11.) Tervezel új témát a blogodra?

12.) Ismered az írókat, akiktől olvasol mármintrészletes munkásságukat

 

* Küldd tovább a díjat azoknak, akiknek szeretnéd!

 

@robinson – Gabo olvas. blogspot

@NFLGirl Nemrég indított blogot

@Hajdu_Ildikó Cileekönyv. blogspot  (ha bokros teendői megengedik neki az időben)

@Kiss-Zsuzsa Fb „blogger”

 

Köszönöm, hogy olvasátok, kellemes pihenést kívánok!

]]>
Sun, 27 Dec 2015 12:53:12 +0100 171503_40868
Boldog karácsonyt! http://Monumentum.blogger.hu/2015/12/24/boldog-karacsonyt Nagyon szép, meghitt és boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

 

 

Kosztolányi Dezső

Karácsony

 

Ezüst esőben száll le a karácsony, 
a kályha zúg, a hóesés sűrű; 
a lámpafény aranylik a kalácson, 
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

 

Kik messze voltak, most mind összejönnek 
a percet édes szóval ütni el, 
amíg a tél a megfagyott mezőket 
karcolja éles, kék jégkörmivel.

 

Fenyőszagú a lég és a sarokba 
ezüst tükörből bókol a rakott fa, 
a jó barát boros korsóihoz von,

 

És zsong az ének áhítatba zöngve… 
Csak a havas pusztán a néma csöndbe 
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

 

]]>
Thu, 24 Dec 2015 08:00:00 +0100 171503_40807
Havi zárás - 2015. november http://Monumentum.blogger.hu/2015/12/20/havi-zaras-2015-november Novemberi lapozgatások, kicsit megkésve.

 

Első blikkre úgy tűnt, hogy keveset olvastam főleg darabszámot tekintve. A szokásos hó végi leltár azonban mást mutat. Lássuk!

 

Kezdtem Dorian Gray arcképével. A régi, cenzúrázott változathoz fértem hozzá. Azt mondják kultuszkönyv, nem éreztem eget rengetőnek pár kellemes hangulatú oldalon kívül. Elment, de nem lesz kedvenc.

 

Folytatta a Jonatahn Hunt kalandokat és ezúttal kifogtam a legjobb darabot. A Jumurdzsák gyűrűje nagyszerű kalandregény, amely Egerbe csábítja olvasóját. Olvasmányos, jó könyv.

 

Ulickaj könyv jött a sorban. Médea és gyermekei nem a legjobb, de nem is olvashatatlan az orosz írónőtől.

 

Anna Gavalda fanságom kezdett fokozódni a legújabb kisregnyével. Billie kalandjai elég jól megírt és szívbemarkoló olvasmány. Csak ajánlani tudom.

 

Belevágtam egy sorozatba, A Berlini nyárfák fergeteges volt viszont a folytatás (Remetrákok) mélyen gyomron vert, így be sem tudta fejezni. Ilyet még sosem tapasztaltam korábban….

 

Azt gondoltam egy Merle olvasás kipofoz a gödörből, de csalódtam. A Madrapurhoz sem fűllött a fogam, nem akart lecsúszni.

 

Hirtelen egy jó könyvhöz nyúltam. A hosszú menet igazán kalandos túlélés volt, ami valós történeten alapszik.

 

Gavalda második könyve a hónapban szintéb jó volt. Ezúttal novellák a Szeretném, ha valahol valaki várna rám-ban.

 

 

Egy másik utazós könyvből (Világjáró magyarok) megismerhettem jó pár magyar  felfedezőt, utazót. Érdekes volt

 

Anna Gavalda harmadik havi olvasmányom, az Együtt lehetnénk lenyűgözött. Nagyon jó regény, amit szívesen ajánlok másoknak is!

 

 

Csavargásai ezúttal az Északi sarkvidékre vezettek. Albanov remek, olvasmányos könyvéből kiderült milyen megmenekülni a Fehér halál országából.

 

 

Befejeztem a Jonathan Hunt kalandokat megíró trilógiát. Ezúttal Az ördög köve kevésbé volt átütő sikerű, mind közül ez volt a leggyengébb kötet.

Vonnegut nem kicsit hibbant könyve jött soron. A Bajnokok reggelijénél őrültebb könyvet  alig olvastam eddig, ha egyáltalán... Tetszett, csak erősen zagyva volt.

Gogoltól az  őrült naplója egy karcom  miatt ihletett meg. Klasszikus, gogoli világ. Érdemes egyszer olvasni, jó színdarab készült belőle.

 

Murakami Haruki legújabb kötete (Férfiak nő nélkül) kézbe akadt a könyvtárban. Nem sokat haboztam. Jó volt, de van jobb novellásgyűjteménye a japán írónak.

Puskin Anyegin, amit annyira nem szerettem a gimiben, most jólesett mai eszemmel többre tartom, mint akkoriban.

Végül egy prágai útikalauznak is megfelelő legendákról szóló könyvvel zártam. A Prágai legendák nagyon sok új dolgot mondott számomra, de volt, amit hallottam korábban. Érdekes korabeli történetek egybegyűjtve, városrészenként  szortírozva.

 

Számszerűsítve 4359 oldal, 16 befejezett könyv, ami 272 oldalas átlagnak felel meg.

 

A hónap könyve díjra tolongás van!

 

Nehéz döntést követően

 

 

Anna Gavalda Együtt lehetnénk a befutó

 

Második  Szélesi Sándor-Pierrot:  Jumurdzák gyűrűje

Harmadik helyen zárt a Berlini nyárfák

Csalódás vagy inkább kellemetlen meglepetés volt:

 

Anne Ragde Remeterákok c. regénye

 

Csalókának tűnő, ám tartalmas hónapot zártam!

 

 

]]>
Sun, 20 Dec 2015 13:15:02 +0100 171503_40744
Havi zárás - 2015. október http://Monumentum.blogger.hu/2015/11/08/havi-zaras-2015-oktober Az októberi értékelés kicsit megkésve.

Nem volt rossz hónap, ennyit elöljáróban.

 

Hó elején nagyszerű élmény ért Murakmi Haruki jóvoltából. A Köddé vált elefánt hozta a  már  megismert és általam megkedvelt Murakmi-stílust. Kedvencem lett a könyv.

 

Két könnyed olvasmány jött. Egy retrós és egy névtelen kortárs. Előbbi érdekes volt a Bambi, fecske szocreál a régi időket eleveníti fel szubjektív módon. Az Anya vikingben pedig gyengére sikerült próbálkozás volt sajnos.

 

Tovább olvastam Szanó Icsiró kalandjait (A sógun ágyasa), és ezúttal sem kellett csalódnom. Laura Joh Rowland regényeit nyugodt szívvel ajánlom bárkinek és nem csak a japán fanatikusoknak.

 

Egy jóféle kortárs szlovák regényt olvastam ezután: Sikulkova Menettérti. Hozzánk, magyarokhoz is közel álló történet mivel az egyik szereplő részben magyar ősökkel bír. Meg a környezet, életritmus is itt  van a szomszédban. Ha nem is túl pörgős, de jól megírt regény.

 

Egy valóságon alapuló regényes történet jött a sorban. A kabuli könyvárus jóvoltából már többedszer pillanthattam bele az afgán élet  nehézségeibe. Van ennél jobb, hitelsebb leírás, nem volt azért olvashatatlan. Megdöbbent még mindig az ország…

 

Két Ázsiáról szóló útleírással fokoztam keleti élvezeteket a hónap során. Galamb Gábor és Borsos Béla leírása is  remek volt. Tetszettek azok a tájak, az a régió, ahol jártak: Tibet, Nepál, India, Malajzia, Vietnam Indonézia.

 

Megvolt az első Spiró-regény(?) olvasásom. Nem csalatkoztam a Diavolinában. Az rendben van, hogy nehéz korszakot tár az olvasó elé - talán ezért sem kedvelt sokaknál – viszont nincs sok hibája. Jóformán egy monológ vagy esszé és nem regény, nincs benne egy betű párbeszéd sem.

 

Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából c. regénye szerintem az első láger leírás az irodalom történetében. Alapos, jól megírt, hitelesnek tűnő. Nem könnyű olvasmány viszont én már túl voltam előtte egy Szolzsenyicin regényen, így ez kevésbé „ártott” a lelkemnek.

 

Krúdy Gyula e hónapban ünnepelte születési évfordulóját, nem ezért hanem véletlenül került kezembe egy remek tárcagyűjteménye, a Pest-budai hangulatok. A hangulat a régi korokat idézte, érdekes volt.

 

Újabb kedvencet találtam Kim Stanley Robinson A rizs és a só éveiben. Egy furcsa műfaj roppant érdekes regénye. Alternatív történelem, amely az iszlám és buddhizmus világuralomra jutásáról szól. Nagyon sok új/régi kulturális ismeret volt benne számomra. Remek regény, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek.

 

Első Pierrot olvasásom már a harmdik regénye volt (Magister M). Így sem okozott gondot. Sőt! Remek szórakozás volt a könnyed, pörgős hangvételű könyv.

 

Végül nekikezdtem Cicero életéről szóló  történelmi regénynek (Robert Harris Imperium). Egy kicsit sok volt bizonyos szempontból, de érdekes, jól megírt, részletesen kimunkált könyv. Tetszett mindezek miatt.

 

Számszerűen

 

14 könyv, 4498 oldal, ami 321 oldalas átalgot jelent. Azt mondhatom, hogy tartalmas, erős hónap volt az október (is).

 

 

A hónap könyve címére ezúttal tolongás van…

Nehéz szülés után

 


 

Murakami Haruki Köddé vált elefánt az első, és a hónap könyve

 

Kim Stanley Robinson A rizs és a só évei a második helyezett

 

Pierrot-Gábor Endre Magister M-je pedig a harmadik helyen zárt.

 

 

Citromdíj jár

 

Mácsik Henrietta Anya vikingben ópuszáért.

]]>
Sun, 08 Nov 2015 12:49:30 +0100 171503_39931