Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Versek - Ivan Malinowski

0

Rég volt vers a blogon.  Most egy dán költő verseiből szemezek.

 

IVAN MALINOWSKI 1926-1989, Dánia

Röpcédula

Túl rövid az idő, a dolgokat pontosan kell megneveznünk.
Óriási luxus, hogy még jól ismert fogalmaink is
idegen egyenruhában járnak.
Trezor, tribün, transzparens…
Húsz sovány kölyök, három kövér kereskedő.
A halál például szükségtelenül hosszú szó.
A patak vize megtorpan és ellentmond magának.
Szép szóval már csak orgyilkosok élnek.

 

A világ sorának kritikája

Két felhőkarcoló között eltörpül a templom
Az ipar gyárkéményei elfödik
Kastélyok toronycsúcs díszét. Uralkodók
Váltják fel az uralkodókat. Mikor
Váltják fel az uralkodókat?

 

 

 

A félelem nélküli élet kritikája

Miért vannak énekesmadarak?
Héja, róka, sólyom – mind a némaságot dicséri.
A fa is mért fölfele nő, mért nem elfele,
mint a kígyó vagy a krokodil?
még majd megakad rajta az erdész szeme.
A csecsemő sem tud csendben maradni, és a család
rejtekhelyét már ki is rabolták.
Boldog, aki mint a kő vagy a néma bozót.
Bújjon, ami élet, a föld alá: 
nyílt arcnak nincs hazája.
Mit ér a bátorság géppisztoly nélkül?
A színpompás zászlók egyenest a halálba vezetnek.
Fátylat a nézeteidre, az életeddel játszol!
Figyeld a politikusokat: szónoklat közben
egy szót se szólnak.
Egy névtelen levélírót, egy kisrészvényest 
még megért az ember,
az ember: ez a különben elhibázott konstrukció.
Világunkban nem ugyanaz a sors éri a szakembereket,
mint a fagyálló mohát vagy a cseppkövet.
Megszülettél: ergo részt veszel.
Ne úgy vágd be az ajtót, hogy az orrod odacsípje.
Aki a nagyokkal tűz össze,
az egyfolytában lealacsonyul
(ezt nem én mondom, ez a kis egyszeregy).
Következésképp: ti – nevetek, címetek nyilvántartva –
akik naponta tiltakoztok a hóhérok és hóhérsegédek ellen,
ha eszetek volna, hagynátok a fenébe.

Vers - más-kor, Molyok közös írása

0

Ezúttal Molyok közös alkotását közlöm. Nagyon bejött a vers hangulata.

molyolók közös írásai (1.) – @Fehér_Csaba , @lzoltán, @anémone

más-kor

mint csészébe ragadt málló teafilter
égre száradt szennyes papírpép a nap
égszín pocelán kopott peremén most
olvad szét az utolsó earl grey-pillanat

a hangos kanálzörgés elhalkul reggelig
eloson az alkony és azt se mondja: pá!
a felhők íze is rég elillant a szánkból
csak néha olvad álmunkban édes sziruppá

forró párává lényegülő fű halódó zamata
szomorú szempillantások csapódó harmata
áztató selyemfátyol, karcoló lepel

letörölve a folyékony kőcseppek könnyeit
mélyre nyúló kortyolás elmossa szennyeit
ízek, melyek sosem felejt'nek el

Vers - Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

0

 

 

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

*

Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón – te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent – s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.

*

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

*

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

*

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. –
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

*

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

*

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek…

*

És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

 

A vers megihlettea Magashegyi Undergroun zenekart, akik Ákos Dúdolni halkan című dalát dolgozták fel Latinovits Zoltán remek szavalásával.

Közreadom mindkét videoklipet

https://www.youtube.com/watch?v=5bRqB-s_d4Y

www.youtube.com/watch?v=VxCi0Uj2Hvs

Vers - Charles Baudelare: Őszi ének

0

Tegnap volt 147 éve, hogy elhunyt Charles Baudelaire.

ŐSZI ÉNEK


Sötétség és hideg vesz körül nemsokára;
tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled!
Hallom, kopogva hull már házunk udvarára
a fa, s visszhangosan dördűl a kövezet.

Visszajön az egész tél belém: vad robotban
gyúr düh és gyűlölet, undor és félelem,
és mint a lemenő nap a sarki pokolban,
vörösen ragyogó jégtönk lesz a szivem.

Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;
ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.
Lelkem torony, amely lassankint összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.

S úgy tetszik, míg ez a kopogás sír alattam,
hogy koporsót szegez itt valahol az ács...
Kié lesz? Hogy siet! - Tegnap nyár volt; ma ősz van.
A zaj titokzatos, mint egy elutazás.

Szeretem hosszu zöld szemeid ragyogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok,
s nem szomjazom szemed, szobád s a tűz varázsát,
csak a napot, amely a tengeren ragyog.

De azért légy anyám, szeress, hajolj szivemre,
még ha rossz vagyok is, hálátlan s hűtelen;
szeretőm vagy hugom, légy édes naplemente
vagy őszi glória tűnő életemen.

Rövid szerep! A sír már les az áldozatra!
Óh, vond öledbe, vond, s öleld homlokom át,
hadd élvezzem, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó szelíd és sárga sugarát!

Szabó Lőrinc fordítása

 

Vers - Tomas Tranströmer: Vihar

0

 

Tomas Tranströmer - Svédország, Nobel-díjas 2011-ben


VIHAR

Vándor és őstölgy akad össze itten,
mint kövült szarvas nagy erős agancsát
nyújtja, és mélyzöld színű vár a háttér:
ősszel a tenger.

Északon zápor, hol a vackor érik.
Ébren éj mélyén figyel itt az ember
és a csillagkép-sereg imbolyog fenn
tölgy-terebélyesen.

Vers

1


Conrad Aiken South End

Törött a pad, a gruppok csupaszok,
kókkadt a babérfa, az egész tér elhagyatott.
Kutyák párzanak itt s a járda köveit
a gyökerek kedvükre emelgetik.


A gyepről senki sem hordja el a szemetet,
sem a döglött gyufát, sem az üvegcserepet.
A sok vén szilfa silány, a házak szeme
kopott redőnnyel les az üres telek fele.


A poros szökőkútból a por közül
madárként egy-egy falevél a szélbe repül.
Madárként száll a levél, a papír mocorog,
vagy a padlábhoz tapadva libeg-lobog.


Ezen a téren valami titkos ok miatt
örök az ősz-idei langyos alkonyat.
Nem hal meg senki, nem vár, nem szalad,
minden derűs a derűs ég alatt.


Méltóság ül a vén szeméten, kőfalon,
a házon, szilfán törődött fájdalom.
Romos tér, hol nem mozdul semmi se.
A város legrégibb szerelmese