Kedves olvasók!  Találtam egy olyan idézetet, amin nagyon jól szórakoztam Stieg Larsson A kártyavár összedől című regényében. Közreadom a svéd vécéülőke-gyártás rejtelmeit.

 

 

– Vécéülőkék – ismételte bólogatva Cortez.
– Te cikket akarsz írni a Millenniumba vécéülőkékről. Monika Nilsson majd megpukkadt a visszafojtott nevetéstől. Nem kerülte el a figyelmét az alig burkolt lelkesedés, amivel Cortez a pénteki újságot lapozgatta. Ismert minden jelet, amely arra utalt, ha egy újságíró nagy sztorit szimatol.
– Na jó, magyarázd el még egyszer!
– Nagyon egyszerű – kezdett bele Cortez.
– Svédország vezető iparága a faipar. Ezt gyakorlatilag lehetetlen külföldre áthelyezni, még ha a Skanska úgy is tesz, mintha telephelye volna Londonban. De a faházakat akkor is Svédországban kell felépíteni.
– És ez új?
– Ez nem. De az legalábbis érdekes, hogy ha a versenyképességet és a hatékonyságot nézzük, a faipar fényévekkel elmarad a többi mögött. Ha a Volvo is ezt a stratégiát követné, a legújabb modell egy-két millió koronába kerülne. Minden más iparág arra törekszik, hogy lenyomja az árait. A faipar meg pont fordítva. Ott fütyülnek az árak csökkentésére, a négyzetméterárak egyre nőnek, és az állam kénytelen mindenféle támogatást adni, hogy az egész ne torkolljon tébolyba.
– Hova akarsz kilyukadni?
– Szóval, ha mondjuk a hamburger ára is így nőtt volna a hetvenes évek óta, ma kábé százötven korona lenne egy Big Mac. Abba már bele sem gondolok, hogy a krumpli meg a kóla mennyibe kerülne mellé, de mindenesetre nem nagyon jönnék ki a fizetésemből. És az NCC havi tíz-tizenkét ezerért ad bérbe egy háromszobás konténerházat Gåshagában vagy Lidingőben. Ezt melyikőtök engedhetné meg magának? – Mikor térünk rá a vécéülőkékre? – érdeklődött Christer Malm.
– Mindjárt. Szóval az a kérdés, hogy miért ilyen drága egy lakás. Mert azok, akik építtetik őket, nem tudják, hogy kell ezt csinálni. Röviden: szólnak egy építkezési vállalatnak, mondjuk, a Skanskának, és azt mondják, hogy kéne száz lakás. Ott osztanak-szoroznak, aztán kijelentik, hogy ötszázmillióba fog kerülni. Ebből következően a négyzetméterár is kismillió korona, és ha be akarsz költözni, az tízezrekbe fáj havonta. Azt eldöntheted, akarsz-e a McDonald'sban enni, de lakni csak kell valahol. Úgyhogy a kiszabott árat is meg kell fizetni.
– Henry… légy szíves, térj a tárgyra, jó?
– Már térek is. Miért kerül egy vagyonba, hogy az ember egy lepattant viskóban lakjon a hammarbyi kikötőben?
Mert az építkezési vállalatok nem viszik le az áraikat. Fizessen az ügyfél, és kész. Az ár legnagyobb része az építőanyagra megy el. Az építőanyagot a vállalatok nagykereskedőkön keresztül szerzik be, akik szintén tartják az áraikat. Miután nincs igazi konkurenciájuk, Svédországban ötezer koronába kerül egy fürdőkád. Ugyanaz a kád ugyanattól a gyártótól Németországban viszont átszámítva kétezer korona. És semmilyen többletköltség nincs, ami magyarázná ezt a különbséget.
– Jó, és?
– Ezeknek az információknak a nagy részét az állami építkezési bizottság tette közzé egy jelentésben a kilencvenes évek elején. Azóta nem sok minden történt. Senki nem tárgyalt az építési vállalatokkal ezekről az abszurd árakról. A megrendelők fizetnek, mint a katonatiszt, és az egészet a bérlők és az adófizetők szívják meg.
– Henry… vécéülőke.
– Az a kevés, ami történt, az is csak regionális szinten, főleg Stockholm környékén. Néhány építtetőnek elege lett a magas árakból. De itt van például a Karlskronahem, akik mindenki másnál olcsóbban dolgoznak, egyszerűen azért, mert maguk szerzik be az építőanyagot. Bekapcsolódott az építészkamara is. Érthetetlennek tartják az árakat, és most próbálják lehetővé tenni az építtetőknek, hogy olcsóbban vásárolhassanak ugyanolyan értékű anyagot. Ebből tavaly lett is egy kisebb botrány az älvsjöi építőipari vásáron. A kereskedelmi kamara meghívott egy thaiföldi gyártót, aki ötszáz koronáért vesztegette a vécéülőke darabját.
– Igen? És?
– Az egyik konkurense egy svéd nagykereskedés volt, a Vitavara AB, amelyik a saját kék-sárga ülőkéjét ezerhétszázért árulta. És akkor egy-két építtető elkezdte a fejét vakarni, hogy ugyan miért perkálnának ők ezerhetet, ha ugyanolyan budiülőkét kapnak Thaiföldről ötszázért?
– Nem lehet, hogy a svéd jobb? – szólt közbe Lottie Karim.
– Nem, ugyanolyan.
– Thaiföld… – hümmögött Christer Malm.
– Elég gyerekmunka-szagú a dolog. Az meg is magyarázná az alacsony árakat.
– Ennek semmi nyoma – válaszolta Cortez.
– Thaiföldön a gyerekmunka leginkább a textil- és szuveníriparra jellemző. Meg persze a pedofilturizmusra. Nem, ez rendes ipar. Betartják a játékszabályokat. Tehát egy nagy, modern és tiszteletre méltó cégről van szó.
– Aha… hát ott persze jó alacsonyak a bérek. Szóval te most írni akarsz egy cikket, amelyben amellett érvelsz, hogy a hazai termékeket túrja ki a thaiföldi konkurencia. Munkásokat kivágni, céget megszüntetni, Thaiföldről importálni. Szóval előreláthatólag nem nagyon fogsz kiállni a szakszervezet mellett. Cortez szélesen elvigyorodott. Hátradőlt, és most már szégyentelenül nagyképűen festett.
– Jó, akkor tippeljetek, hol gyártatja a Vitavara az ezerhétszáz koronás ülőkéit.
Síri csönd.
– Vietnamban – bökte ki Cortez.
– Nem igaz! – kiáltotta Malin Eriksson.
– De bizony. Legalább tíz éve. Itthoni munkásait már a kilencvenes években kirúgta.
– Azt a rohadt…
– De a lényeg még csak most jön. Ha közvetlenül a vietnami gyárból importálnánk őket, háromszázkilencven koronába kerülnének az ülőkék. Most akkor azt találjátok ki, mi okozza a Vietnam és Thaiföld közötti árkülönbséget.
– Csak azt ne mondd, hogy… Cortez fülig érő szájjal bólogatott.
– A Vitavara AB egy Fong Soo Industries nevű vállalattal működik együtt. Ez pedig rajta van a gyerekmunkásokat foglalkoztató cégek listáján, amit az ENSZ publikált. De a legtöbb munkásuk nem gyerek, hanem elítélt. Malin hirtelen elmosolyodott.
– Ez jó – mondta. – Nagyon jó. Még újságíró is lehet belőled, ha nagy leszel. Mennyi idő alatt tudod megírni a cikket?
– Két hét. Még egyet-mást ellenőriznem kell.
– Akkor még benne lehet a júniusi számban? – kérdezte reménykedve Malin.
– Simán.

 

Stieg Larsson: A kártyavár összedől  219-222. oldal