Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Eco legújabb tanácsai

0

Mert feldob, mert  jópofa. Újabb adag Umberto Eco tollából

Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől? (részlet)


SZABADFOGLALKOZÁSÚAK

Ne látogassunk New York-i avantgárd színházakat: köztudomású, hogy az angolszász színészek fonetikai
okokból rengeteget köpködnek, csak meg kell nézni őket profilból, ellenfényben, márpedig a kísérleti
színházacskák a nézőt közvetlen nyálkapcsolatba hozzák a színésszel. Képviselők ne tartsanak fenn
kapcsolatot a maffiával, nehogy egyszer csak kezet kelljen csókolniuk a keresztapának. A camorrába
családtagnak beépülni a vérszerződési rítus miatt nem javallott. Aki egyházi segédlettel egyengetné a
politikai pályáját, kerülje a szentáldozást, melynek során a kórokozók az áldoztató pap ujjbegyeinek
közvetítésével szájról szájra terjednek, hogy a fülbesúgásos gyónás veszélyeiről már ne is beszéljünk


EGYSZERŰ POLGÁROK ÉS MUNKÁSOK

Nagy rizikónak vannak kitéve a szuvas fogú betegbiztosítottak, mert roppant veszélyes, amikor a fogorvos az
ember szájába nyúl, miután előzőleg más száj akba nyúlkált. Fokozott fertőzésveszélynek tesszük ki
magunkat, ha tankhajók szennyezte tengervízben fürdünk, az ásványi olaj ugyanis közvetíti mindazok
nyálrészecskéit, akik előttünk nyelték le és köpték vissza. Aki napi nyolcvan Gauloises-nál többet szív, az
túl sokat fogdossa a cigarettája tövét az összemaszatolt kezével, és a kórokozók így bekerülnek a légutakba.
Óvakodjunk a munkanélküliségtől, mert az állandó körömrágással jár. Ügyeljünk rá, hogy ne kerüljünk szárd
pásztorok vagy terroristák fogságába: az emberrablók általában ugyanazt a csuklyát húzzák egymás után
több túsz fejére. Ne vonatozzunk Firenze és Bologna között, mert a robbanás rengeteg szerves hulladékot
repít szét, ami ellen az ilyen zűrzavaros helyzetekben nehéz védekezni. Kerüljük az atomrobbanófejek által
sújtott területeket: gombafelhő láttán az ember hajlamos a szája elé kapni a kezét (mosatlanul!), és azt
motyogni, hogy jesszusom.

Súlyosan veszélyeztetett helyzetben vannak továbbá a haldoklók, amikor megcsókolják a feszületet, a
halálra ítéltek (amennyiben használat előtt a guillotine kését nem fertőtlenítették megfelelő módon),
valamint azok az árva- és lelencházi gyerekek, akiket a gonosz főnéni fél lábbal a vaságyhoz köt, hogy úgy
nyalassa fel velük a padlót.


HARMADIK VILÁG



Rendkívüli veszélyek fenyegetik a rézbőrűeket: a békepipa szájról szájra történő adogatása köztudomásúlag
az indián nemzet kihalásához vezetett. A közel-keletiek és az afgánok tehetetlenek a teve nyelvének
nyalásával szemben, lásd a nagyarányú halandóságot Iránban és Irakban. Igen sokat kockáztat a
desaparecido, mikor kínvallatáskor az arcába köpnek. Kambodzsaiak és libanoni táborlakók lehetőleg
kerüljék a vérfürdőt, hangzik tízből kilenc orvos tanácsa. (Az engedékenyebb tizediket Mengele doktornak
hívják.)

A dél-afrikai négereket akkor fenyegeti fertőzés, mikor a fehér ember megvetően végigméri őket, és zajos
grimaszt vág, ami nyálpermettel jár. A politikai foglyok, bármilyen színű legyen is a bőrük, nagyon
vigyázzanak, nehogy visszakézből szájon vágja őket a rendőr, ha előzőleg már más kihallgatottak ínyéhez is
hozzáért. Az éhségövezetek lakói tartózkodjanak a mardosó éhség csillapítását célzó gyakori nyeldekléstől,
ugyanis a környezet kigőzölgéseivel érintkező nyál könnyen megfertőzheti a bélcsatornákat.

Az állam és a sajtó ne mindenféle más problémákkal riogassa az embereket, hanem végezzen egészségügyi
felvilágosítást. A többi egyelőre bőven ráér.
1985

Umberto Eco újabb tanácsa

1

Remek könyv a Gyufalevelek, ismét rábukkantam egy gyöngyszemre.

 

HOGYAN LÉTESÍTSÜNK KÖZKÖNYVTÁRAT?

1. A katalógusok legyenek maximálisan szétválasztva: nagyon fontos, hogy külön legyen a könyv-, külön a
folyóirat- és megint csak külön a témák szerinti katalógus, továbbá a friss, illetve a régebbi beszerzésű
könyvek katalógusa is. Az utóbbi két katalóguson belül különbözzön a helyesírás; a retorika szó például az
új szerzemények esetében h nélkül, a régebbiekében viszont h-val, Csajkovszkij mint új szerzemény, Cs-vel,
mint régebbi ellenben Tsch-vel íródjon.


2. A témák felől a könyvtáros döntsön. A könyvek kolofonjában semmiféle utalás ne segítse a témakörök
szerinti besorolást.

3. A jelzetek lemásolhatatlanok legyenek, és lehetőleg olyan sok betűből álljanak, hogy a kérőlapon sohase
maradjon elég hely, és hogy így az utolsót a kérőlap kitöltője lényegtelennek ítélje, minek következtében a
kérőlapot a könyvtársegéd később visszaadhassa, hogy tessék újra kitölteni.

4. Egy-egy könyv kérése és kézhezvétele között nagyon sok idő teljen el.


5. Egyszerre egy könyvnél többet nem szabad kiadni.

6. A kérőlapon kért és a könyvtársegédtől megkapott könyvet a kézikönyvtárba kivinni tilos, tehát a kuncsaft
kőteles kettéválasztani az életét: vagy olvas, vagy szótáraz. A könyvtár ne hagyja, hogy bárki is egyszerre
több könyvet olvasson, mert az kancsalsághoz vezet.


7. Fénymásoló lehetőleg egyáltalán ne legyen; ha mégis van, akkor csak nagyon sokára és nehezen, a
nyilvános fénymásolás áránál drágábban lehessen hozzáférni, a lemásolható oldalak száma pedig ne legyen
több kettőnél-háromnál.

8. A könyvtáros tekintse az olvasót ellenségnek, naplopónak (ha nem az volna, dolgozni menne), potenciális
tolvajnak.


9. A táj ékoztatószolgálat legyen elérhetetlen.


10. A kölcsönzésről a kuncsaft lebeszélendő.

11. Könyvtárközi kölcsönzésről szó se lehessen, vagy ha mégis, akkor hónapokig tartson. Mindenesetre az a
legjobb, ha az olvasó meg sem tudhatja, mi van meg más könyvtárakban.


12. Legyen ezért nagyon könnyű lopni.

13. A nyitva tartás feltétlenül essen egybe a munkaidővel; szakszervezetileg is garantálandó, hogy a
könyvtár szombaton, vasárnap, este és ebédidőben is zárva legyen. A könyvfás legfőbb ellensége a dolgozó
diák; a legjobb barátja Don Ferrante, vagy is olyasvalaki, akinek saját könyvtára van, és így nem szorul rá,
hogy könyvtárba járjon, amikor pedig meghal, ráhagyja magánkönyvtárát a közre.


14. Semmiképp se lehessen a könyvtáron belül frissítőkhöz jutni, sőt a könyvtáron kívül se, csakis úgy, ha az
ember előbb minden kézhez kapott könyvet visszaad, hogy amikor megkávézott, kénytelen legyen újra
kikérni őket.

15. Másnap az olvasó ne találhassa meg a könyvét.


16. Ne lehessen megtudni, ki vette ki a hiányzó könyvet.


17. Klozetnek lehetőleg híre-hamva se legyen.

18. Az ideális az volna, ha a kuncsaft be se menne a könyvtárba; ha megátalkodott és ellenszenves módon
élve ebbéli alkotmányos, ám a kollektív jogérzékbe mindeddig még be nem épült jogával, netán mégis
bemenne, fontos, hogy azt a néhány pillanatot leszámítva, amikor keresztülsiet a kézikönyvtáron, ne férjen
és soha ne is férhessen hozzá a polcokhoz.


BIZALMAS MEGJEGYZÉS. A személyzet minden tagja szenvedjen valamilyen fizikai elváltozásban, egy
közhivatal ugyanis köteles munkalehetőséget kínálni a hátrányos helyzetű állampolgároknak. (Szó van róla,
hogy ezen követelményt a Tűzoltótestületre is kiterjesztik.) Az ideális könyvtáros először is sántítson, hogy
tovább tartson, amíg a kérőlapot elveszi, lemegy az alagsorba, majd visszajön a könyvvel. A személyzet
azon tagjaitól, akik létra segítségével másznak fel a nyolc méternél magasabb polcokhoz, biztonsági okokból
megkövetelendő, hogy hiányzó karjuk kampós protézissel legyen pótolva. Azok a dolgozók, akik felső
végtaggal egyáltalán nem rendelkeznek, a kért könyveket a foguk közé szorítva hozzák ki. (A szabályzat
lehetőséget ad rá, hogy nyolcadrét formátumnál nagyobb köteteket ki se lehessen kérni.)


1981

Umberto Eco tanácsai: Hogyan legyünk indiánok?

0

 

Hogyan legyünk indiánok?

Az indiánnemzet sorsa alighanem megpecsételődött már, ezért a társadalmi felemelkedésre vágyó indián fiatal számára az egyedüli lehetőséget az jelenti, ha az indián fiatal egy westernfilm szereplője lehet. E célból következzék itt néhány alapvető instrukció, mely az indián fiatalt különféle békés és hadi megmozdulásai során hozzásegítheti, hogy „westernindián”-ná képezze ki magát, ily módon oldva meg a kategóriájára jellemző helyi alulfoglalkoztatottság problémáját.

Támadás előtt

1) Sohase támadjunk azonnal: néhány napi előnyt adva messziről hívjuk fel magunkra a figyelmet jól látható füstjelekkel, hogy a postakocsi vagy az erőd idejében értesíthesse a könnyűlovasságot.
2) Ha lehet, oly módon vétessük észre magunkat, hogy kis csoportokban körbetelepszünk a hegyre. Az őrszemeket nagyon magányos csúcsra állítsuk.
3) Hagyjunk hátra nyilvánvaló jeleket: lópatanyomokat, tábortűz hamuját, tollakat és amuletteket, amelyek alapján rá lehet ismerni a törzsünkre.

Támadás postakocsi ellen

4) támadáskor mindig messziről kövessük, de legalábbis csak oldalazva kísérjük a postakocsit, hogy könnyű legyen eltalálni bennünket.
5) Fékezzük meg musztángjainkat, melyek köztudomásúan gyorsabbak, mint az igáslovak, nehogy elébe vágjanak a postakocsinak.
6) Csakis egyenként próbálkozzunk a postakocsi megállításával: vessük magunkat a lovak hámjára oly módon, hogy a kocsis eltalálhasson és mi a kerekek alá kerüljünk.
7) Sohase vágjuk elé sokadmagunkkal a postakocsi útját: azonnal megállna.

Támadás magányos farm, vagy szekértábor ellen

8) Sohase támadjunk éjjel, mikor a farmer nem számít ránk. Tartsuk magunkat ahhoz az elvhez, mely szerint az indián csakis nappal támad.
9) Hallassunk kitartóan coyote-kiálltásokat, hogy tudni lehessen, hol vagyunk.
10) Ha egy fehér ember hallat coyote-kiálltást, azonnal kapjuk fel a fejünket, hogy könnyű célpontot nyújthassunk.
11) Támadjunk körkörösen, de sohase szűkítsük a kört, hogy ily módon egyenként lehessen eltalálni bennünket.
12) Sohase kerengtessük egyszerre minden emberünket, pótoljuk egyenként az elesetteket.
13) Habár nincs kengyelünk, valahogy akadjon be a lábunk a lószerszámba, hogy amikor eltalálnak, a ló még hosszan vonszoljon.
14) Tisztességtelen kereskedőktől olyan puskát vegyünk, melynek nem ismerjük a működését. 15) Tartson sokáig, amíg megtöltjük.
16) Ne szakítsuk meg a kerengést akkor sem, amikor megérkeznek az övéik, tétlenül várjuk be a lovasosztagot, és az első puskalövésre szaladjunk szerteszét, hogy egyenként lehessen a nyomunkba eredni.
17) Magányos farm esetében egyetlen emberünk derítse fel a helyszínt éjszaka. Az illető osonjon egy kivilágított ablakhoz, és bámuljon egy bent tartózkodó fehér nőt mindaddig, amíg a nő észre nem veszi az ablaküveg mögött az indiánpofát. Várjuk meg, míg a nő felvisít, és a férfiak kirohannak, majd próbáljuk meg menekülni.

Támadás az erőd ellen

18) Először is eresszük szabadon éjnek idején a lovakat. Ne fogjuk be őket. Hadd széledjenek szét a prérin.
19) Ha ostromkor falmászásra kerül sor, egyenként másszunk. Először a puskánk bukkanjon elő, majd szép lassan a fejünk, s csak akkor jelenjünk meg egészen, amikor a fehér nő már felhívta ránk egy mesterlövész figyelmét. Ne az erőd belseje felé zuhanjunk, hanem hanyatt kifelé.
20) Ha messziről lövünk, álljunk ki jól láthatóan egy szirtfokra, hogy az alattunk lévő sziklákon szétzúzódhassunk, amikor előrezuhanunk.
21) Közvetlen összecsapáskor késlekedjünk a célzással.
22) Ugyanezen alkalmakkor sohase használjunk pisztolyt – hiszen ezzel máris eldőlne az összecsapás kimenetele -, csakis szálfegyvereket alkalmazzunk.
23) A fehérek kirohanása esetén sohase zsákmányoljunk fegyvert a megölt ellenségtől. Csak az óráját vegyük el, de aztán szorítsuk a fülünkhöz, és addig csodálkozzunk, hogy ketyeg, amíg rajtunk nem üt az újabb ellenség.
24) Ellenség foglyul ejtése esetén az ellenséget ne öljük meg mindjárt, hanem előbb kössük cölöphöz, vagy zárjuk sátorba, és várjunk újholdig, hogy kiszabadíthassák.
Biztos, ami biztos, az ellenség kürtösét azért öljük meg, mihelyt távolról felharsan a könnyűlovasság kürtjele. Az erőd kürtöse ilyenkor mindig felpattan, és az erőd legmagasabb pontjáról választ fúj.

Egyéb esetek

25) Az indián falu elleni támadáskor fejvesztve rontsunk ki sátrainkból, és összevissza szaladgálva próbáljunk magunkhoz venni fegyvereinket, melyeket előzőleg nehezen megközelíthető helyeken hagytunk.
26) Ellenőrizzük a kereskedőtől vásárolt whisky minőségét: a kénsav aránya három az egyhez legyen.
27) Vonat áthaladása esetén feltétlenül utazzon egy indiánvadász is a vonaton, s ha megbizonyosodtunk róla, rúgtassunk a szerelvény mellé, és puskánkat lengetve hallassunk üdvrivalgásokat.
28) Magasból egy fehér ember nyakába ugorva vigyázzunk, nehogy azonnal megsebezzük s késünkkel, mert akkor fuccs a birkózásnak. Várjunk, amíg a fehér ember megfordul.

1975.

Umberto Eco: Bábeli beszélgetés. Minimálnapló

Kaleidoszkóp - Hogyan írjunk jól avagy Umberto Eco tanácsai

2

Az alábbi posztot Frank_Spielmann gyűjtéséből osztom meg.

 

 

HOGYAN KELL JÓL ÍRNI?

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.
1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
3. Ne használj jeleket rövidítéseket stb.
4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.
6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
7. Sohase általánosíts.
8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)
12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
19. Minek annyi szónoki kérdés?
20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!
22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
24. Gondossan ügyej a hejesírásra.
25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
32. A mondat akkor kerek, ha

1997
(267-9. o)

Kapcsolódó könyvek: Umberto Eco: Gyufalevelek