Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Stieg Larsson - Amazon-ia II.

0

Itt a  folytatás, Larsson amazonokat bemutató fejezetbevezetői A kártyavár összedől című regényéből.

 

 

III. rész – Lemezhiba
Május 27. – június 6.

A Krisztus előtti I. században élt szicíliai görög történetíró, Diodórosz amazonokról számol be Libüában, ami ebben az időben az összes, Egyiptomtól nyugatra fekvő észak-afrikai terület gyűjtőneve volt. Ginokráciában éltek, ami azt jelentette, hogy állami – és így katonai – hivatalt csak nők vállalhattak. A legenda szerint itt uralkodott Mürina királynő, aki harmincezer női harcos és háromezer szintén női lovas élén Szírián és Európán át az Égei-tengerig hatolt, miközben egész sor férfisereget győzött le. Amikor végül elesett, seregei szétszéledtek. Mürina hadai azonban nyomot hagytak a régióban. Az anatóliai nők fegyvert fogtak a Kaukázusból érkező invázió elhárítására, miután a férfiak mind egy szálig elestek. Ezek az asszonyok a fegyverforgatás minden fortélyában jártasak voltak, az íjjal, a dárdával, a csatabárddal és a lándzsával egyaránt remekül bántak. Bronzfegyvereiket és vértjeiket görög minta alapján készítették. A házasságot elutasították, mivel a nők leigázásának tartották. Hogy mégis gondoskodjanak az utánpótlásról, a nőknek időnként eltávozást engedélyeztek a szolgálatból, melynek során a környéken élők közül véletlenszerűen kiválasztott férfiakkal háltak. Ártatlanságát azonban csak olyan nő adhatta fel, aki már legalább egy férfival végzett a csatában.


********************************************

IV. rész – Újraindítás
Július 1. – október 7.

Az ókori Görögországban, Dél-Amerikában és Afrikában gazdagon burjánzó amazonlegendák ellenére a női harcosok létezésének csak egyetlen, történelmileg is bizonyított példáját ismerjük mégpedig a nyugat-afrikai Dahomey, a mai Benin fonjának, azaz uralkodójának női seregét. Ezek az asszonyok nem szerepelnek a hivatalos hadtörténetben, nem forgattak róluk érzelgős filmeket, és még ma is legfeljebb lábjegyzetekben bukkannak fel. Egyetlen tudományos munka szól róluk: Stanley B. Alpern Amazons of Black Sparta című könyve (Hurst & Co Ltd, London, 1998). Pedig olyan haderő volt, amely az akkori gyarmatosító csapatok férfi elitkatonáival is vetekedett. Még nem sikerült tisztázni, mikor alapították ezt a sereget, de néhány forrás a XVII. századra teszi. Eredetileg királyi testőrség volt, de az idők során hatezer harcost számláló gárdává fejlődött. De nem díszőrségről volt szó. Mintegy kétszáz évig ők alkották a fon fő haderejét az európai gyarmatosító hatalmakkal szemben. A francia csapatok, amelyeket többször is legyőztek, rettegték őket. Csak 1892-ben sikerült legyőzni a nők seregét, amikor Franciaország modernebb, jobban felszerelt egységeket vetett be. Nem tudjuk, hány nő esett el. A túlélők még egy évig gerillaharcot folytattak, és a sereg veteránjait még a negyvenes években is fotózták, és interjúkat készítettek velük.

Stieg Larsson - Amazon-ia I.

0

Nem, ez nem új  Stieg Larsson novella vagy egyéb írás, hanem a A kártyavár összedől című regényének fejezeteket bevezető szövegei. Két részben közreadom, érdekesek!

 

 

I. rész – Közjáték egy folyosón
Április 8-12.

Az amerikai polgárháborúban mintegy hatszáz nő is harcolt. Férfinak öltözve soroztatták be magukat a seregbe. Hollywoodot azonban ez sosem érdekelte, s ezzel a kultúrtörténet egy igen szép darabját engedi kicsúszni a kezéből. Netán ideológiailag kényes lenne a dolog? Annyi bizonyos, hogy a nemi határokat nem tisztelő nőkkel mindig is megszenvedtek a történetírók, és ezek a határok sehol sem olyan élesek, mint a háború és a fegyverforgatás esetében. A történelem, az ókortól a modem korig, mégis időről időre tanúságot tesz női harcosokról – amazonokról. És mivel a háborúk nem sokat törődnek a nemekkel, olyankor is kitörhetnek, amikor éppen nő uralkodik az ország fölött. A történelemkönyvek tehát szükségképpen számos harcos királynőt is felsorolnak, akiket éppúgy említeni kell, mint Churchillt, Sztálint vagy Rooseveltet. A babilóniai Szemirámisz, aki az asszír birodalmat alapította, és Boadicea, aki az egyik legvéresebb angol felkelést vezette a rómaiak ellen, csak két példa. Utóbbi egyébként szobor formájában ott áll a Temze-hídon, a Big Bennel szemben. Ha esetleg arra járnának, üdvözöljék őt a nevemben. A történelemkönyvek azonban hallgatnak azokról a harcos nőkről, akik egyszerű katonaként élték át a háborúkat, beléptek a seregbe, és a férfiakkal azonos körülmények között csatáztak az ellenséggel. Pedig megtették. Alig zajlott le háború női résztvevők nélkül.

***************************************

II. rész – A Hacker Köztársaság
Május 1-22.
Egy 697-ből származó ír törvény megtiltja a nőknek a katonáskodást – ami természetesen arra utal, hogy addig viszont igenis engedélyezett volt számukra. A történelem során olyan népeknél jelentek meg női katonák, mint például az arabok, berberek, kurdok, az indiai rádzsputok, a kínaiak, filippínók, maorik, pápuák, az ausztráliai és mikronéziai bennszülöttek vagy az amerikai indiánok. Néhány legenda az ókori Görögország félelmetes harcosnőiről is szól. Olyan asszonyokról beszélnek, akiket kislánykoruktól fogva a harc művészetére és fegyverforgatásra oktattak, és hozzászoktattak a nélkülözéshez. A férfiaktól elkülönülten éltek, és saját seregükkel vonultak háborúba. Mesélik, hogy nem ritkán legyőzték a férfiakat a csatában. Az amazonok a görög irodalomban is előfordulnak, például Homérosz Iliászában, amely i. e. 730 körül keletkezett. A görögöktől származik maga az „amazon” elnevezés is. Általában „melletlen”-nek szokás fordítani. Állítólag azért hívták őket így, mert a jobb mellüket eltávolították, hogy könnyebben megfeszíthessék az íjat. Bár a kor legnagyobb görög orvosai közül néhányan, például Hippokratész és Galénosz, egyetértettek abban, hogy egy ilyen operáció valóban megkönnyítette volna a fegyver használatát, mégis kétséges, hogy valóban végeztek-e efféle beavatkozást. Nyelvészeti téren is akadnak kérdőjelek ezzel kapcsolatban – nem teljesen egyértelmű, hogy az első „a” betű az „amazon” szóban valóban fosztóképző-e. Az is fölmerült, hogy netán épp az ellenkezőjét jelenti: vagyis amazonnak a kivételesen nagy mellű nőket hívták volna. Olyan képre, amulettre vagy szoborra sem bukkantak eddig, amely a jobb mellétől megfosztott nőt ábrázolna.

Vécéülőke Stieg Larsson módra

0

Kedves olvasók!  Találtam egy olyan idézetet, amin nagyon jól szórakoztam Stieg Larsson A kártyavár összedől című regényében. Közreadom a svéd vécéülőke-gyártás rejtelmeit.

 

 

– Vécéülőkék – ismételte bólogatva Cortez.
– Te cikket akarsz írni a Millenniumba vécéülőkékről. Monika Nilsson majd megpukkadt a visszafojtott nevetéstől. Nem kerülte el a figyelmét az alig burkolt lelkesedés, amivel Cortez a pénteki újságot lapozgatta. Ismert minden jelet, amely arra utalt, ha egy újságíró nagy sztorit szimatol.
– Na jó, magyarázd el még egyszer!
– Nagyon egyszerű – kezdett bele Cortez.
– Svédország vezető iparága a faipar. Ezt gyakorlatilag lehetetlen külföldre áthelyezni, még ha a Skanska úgy is tesz, mintha telephelye volna Londonban. De a faházakat akkor is Svédországban kell felépíteni.
– És ez új?
– Ez nem. De az legalábbis érdekes, hogy ha a versenyképességet és a hatékonyságot nézzük, a faipar fényévekkel elmarad a többi mögött. Ha a Volvo is ezt a stratégiát követné, a legújabb modell egy-két millió koronába kerülne. Minden más iparág arra törekszik, hogy lenyomja az árait. A faipar meg pont fordítva. Ott fütyülnek az árak csökkentésére, a négyzetméterárak egyre nőnek, és az állam kénytelen mindenféle támogatást adni, hogy az egész ne torkolljon tébolyba.
– Hova akarsz kilyukadni?
– Szóval, ha mondjuk a hamburger ára is így nőtt volna a hetvenes évek óta, ma kábé százötven korona lenne egy Big Mac. Abba már bele sem gondolok, hogy a krumpli meg a kóla mennyibe kerülne mellé, de mindenesetre nem nagyon jönnék ki a fizetésemből. És az NCC havi tíz-tizenkét ezerért ad bérbe egy háromszobás konténerházat Gåshagában vagy Lidingőben. Ezt melyikőtök engedhetné meg magának? – Mikor térünk rá a vécéülőkékre? – érdeklődött Christer Malm.
– Mindjárt. Szóval az a kérdés, hogy miért ilyen drága egy lakás. Mert azok, akik építtetik őket, nem tudják, hogy kell ezt csinálni. Röviden: szólnak egy építkezési vállalatnak, mondjuk, a Skanskának, és azt mondják, hogy kéne száz lakás. Ott osztanak-szoroznak, aztán kijelentik, hogy ötszázmillióba fog kerülni. Ebből következően a négyzetméterár is kismillió korona, és ha be akarsz költözni, az tízezrekbe fáj havonta. Azt eldöntheted, akarsz-e a McDonald'sban enni, de lakni csak kell valahol. Úgyhogy a kiszabott árat is meg kell fizetni.
– Henry… légy szíves, térj a tárgyra, jó?
– Már térek is. Miért kerül egy vagyonba, hogy az ember egy lepattant viskóban lakjon a hammarbyi kikötőben?
Mert az építkezési vállalatok nem viszik le az áraikat. Fizessen az ügyfél, és kész. Az ár legnagyobb része az építőanyagra megy el. Az építőanyagot a vállalatok nagykereskedőkön keresztül szerzik be, akik szintén tartják az áraikat. Miután nincs igazi konkurenciájuk, Svédországban ötezer koronába kerül egy fürdőkád. Ugyanaz a kád ugyanattól a gyártótól Németországban viszont átszámítva kétezer korona. És semmilyen többletköltség nincs, ami magyarázná ezt a különbséget.
– Jó, és?
– Ezeknek az információknak a nagy részét az állami építkezési bizottság tette közzé egy jelentésben a kilencvenes évek elején. Azóta nem sok minden történt. Senki nem tárgyalt az építési vállalatokkal ezekről az abszurd árakról. A megrendelők fizetnek, mint a katonatiszt, és az egészet a bérlők és az adófizetők szívják meg.
– Henry… vécéülőke.
– Az a kevés, ami történt, az is csak regionális szinten, főleg Stockholm környékén. Néhány építtetőnek elege lett a magas árakból. De itt van például a Karlskronahem, akik mindenki másnál olcsóbban dolgoznak, egyszerűen azért, mert maguk szerzik be az építőanyagot. Bekapcsolódott az építészkamara is. Érthetetlennek tartják az árakat, és most próbálják lehetővé tenni az építtetőknek, hogy olcsóbban vásárolhassanak ugyanolyan értékű anyagot. Ebből tavaly lett is egy kisebb botrány az älvsjöi építőipari vásáron. A kereskedelmi kamara meghívott egy thaiföldi gyártót, aki ötszáz koronáért vesztegette a vécéülőke darabját.
– Igen? És?
– Az egyik konkurense egy svéd nagykereskedés volt, a Vitavara AB, amelyik a saját kék-sárga ülőkéjét ezerhétszázért árulta. És akkor egy-két építtető elkezdte a fejét vakarni, hogy ugyan miért perkálnának ők ezerhetet, ha ugyanolyan budiülőkét kapnak Thaiföldről ötszázért?
– Nem lehet, hogy a svéd jobb? – szólt közbe Lottie Karim.
– Nem, ugyanolyan.
– Thaiföld… – hümmögött Christer Malm.
– Elég gyerekmunka-szagú a dolog. Az meg is magyarázná az alacsony árakat.
– Ennek semmi nyoma – válaszolta Cortez.
– Thaiföldön a gyerekmunka leginkább a textil- és szuveníriparra jellemző. Meg persze a pedofilturizmusra. Nem, ez rendes ipar. Betartják a játékszabályokat. Tehát egy nagy, modern és tiszteletre méltó cégről van szó.
– Aha… hát ott persze jó alacsonyak a bérek. Szóval te most írni akarsz egy cikket, amelyben amellett érvelsz, hogy a hazai termékeket túrja ki a thaiföldi konkurencia. Munkásokat kivágni, céget megszüntetni, Thaiföldről importálni. Szóval előreláthatólag nem nagyon fogsz kiállni a szakszervezet mellett. Cortez szélesen elvigyorodott. Hátradőlt, és most már szégyentelenül nagyképűen festett.
– Jó, akkor tippeljetek, hol gyártatja a Vitavara az ezerhétszáz koronás ülőkéit.
Síri csönd.
– Vietnamban – bökte ki Cortez.
– Nem igaz! – kiáltotta Malin Eriksson.
– De bizony. Legalább tíz éve. Itthoni munkásait már a kilencvenes években kirúgta.
– Azt a rohadt…
– De a lényeg még csak most jön. Ha közvetlenül a vietnami gyárból importálnánk őket, háromszázkilencven koronába kerülnének az ülőkék. Most akkor azt találjátok ki, mi okozza a Vietnam és Thaiföld közötti árkülönbséget.
– Csak azt ne mondd, hogy… Cortez fülig érő szájjal bólogatott.
– A Vitavara AB egy Fong Soo Industries nevű vállalattal működik együtt. Ez pedig rajta van a gyerekmunkásokat foglalkoztató cégek listáján, amit az ENSZ publikált. De a legtöbb munkásuk nem gyerek, hanem elítélt. Malin hirtelen elmosolyodott.
– Ez jó – mondta. – Nagyon jó. Még újságíró is lehet belőled, ha nagy leszel. Mennyi idő alatt tudod megírni a cikket?
– Két hét. Még egyet-mást ellenőriznem kell.
– Akkor még benne lehet a júniusi számban? – kérdezte reménykedve Malin.
– Simán.

 

Stieg Larsson: A kártyavár összedől  219-222. oldal

Heti mottó - Stieg Larsson: A tetovált lány

0

A nagyszerű regény számomra legkedvesebb idézete:

 

A barátság két dolgon alapul. Tiszteleten és bizalmon. Mindkettőre szükség van. Mindkét félnél. Tisztelhetünk valakit, ám ha nincs meg a bizalom a másik iránt, úgy szétforgácsolódik a barátság.


496. oldal