Stendhal. Jól csengő név irodalmi berkekben. Ha nem is az egykori íróval készítettem „síron túli” interjút, hanem a nevét viselő Moly hölggyel. Aki nem mellesleg a Merítés egyik rovatának szerkesztője.

 

– Előzetes „felmérésed” alapján annyit tudok rólad, hogy természetkedvelő vagy, szeretsz túrázni. Volt-e emlékezetes kirándulásod, s ha igen merre? Tudnál olyan kevéssé közismert túrautat javasolni a Molyoknak, amit feltétlenül keressenek fel?

Igen, jól tudod, tényleg szeretek/szeretünk kirándulni, túrázni. Felüdít és feltölt a mindennapok rohanó tempója után. Az útvonalaink változatosak, bár közelsége miatt elsősorban a Bakony erdeit járjuk. Ezen kívül különösen kedveljük az Őrséget és én – talán mert azt érzem igazán hazai terepnek – a Mecseket is. A legemlékezetesebb túránk talán a 2013-as Téli Tihany, ahol a viszonylag egyszerű terepet a túra előtti tartós havazás, esőzés, majd a túra napján folyamatos eső és szél nehezítette. Nem gondoltuk, hogy ennyire megszenvedünk vele. Kevéssé ismert túraútvonalat konkrétan nem tudok mondani, de ha valaki magányra vágyik és kevés turistára, akkor javaslom, hogy alacsonyabb rendű jelzéseket, jelöletlen utakat válasszon. (Ez utóbbit csak azoknak, akik idegen terepen is jól tájékozódnak.) Talán kevéssé ismert, és térképpel sem túl jól ellátott rész a Várpalota melletti Burok-völgyi őserdő. Nehéz terep, de érdemes vele megpróbálkozni, biztos, hogy felejthetetlen élményt nyújt. Emellett mindenkinek javaslom, akár kisgyerekkel, családdal is, a Porva-Csesznek és Vinye közötti szakaszt.
Akit érdekel, képes ízelítő itt:https://www.facebook.com/veronika.petrovics/media_set?set=a.10200564573537158.1073741831.1243392159&type=3
https://www.facebook.com/veronika.petrovics/media_set?set=a.4881138146648.1073741828.1243392159&type=3

– Másik fontos tudnivaló az, hogy jól ismered a gyógynövényeket, vadon élő növényeket, gombákat. Ez az ismeretanyag honnan származik? Sok utánaolvasás vagy volt a családodban, aki megtanított rá?

Erről is jól értesültél. :) Szüleim mindketten gazdászok, a természet, növények és állatok szeretetét tőlük örököltem. Az ismeretanyag alapja is tőlük származik. Később, mivel az érdeklődés és rajongás nem lankadt, egyre gyarapodott az ilyen jellegű szakirodalom az otthoni polcon, majd ösztönzésemre a párom gomba-szakellenőri tanfolyamra jelentkezett és járt, aminek az anyagát együtt tanultuk. Ma már számos erdei vagy magunk által termesztett gyógy- és fűszernövény kap helyet a konyhapolcon a szárított gombák mellett.

– Könyvek terén hogyan jellemzed önmagad illetve mit gondol rólad a környezeted? Konkrétan: milyen stílust, műfajt kedvelsz?

A közvetlen környezetem (család) elég jól tolerálja a könyvekhez való vonzódásom. :) Mindig van valami, postán várok vagy küldök, lejár a kölcsönzési idő, új polc kell, stb. A munkatársaim, szerintem valamiféle csodabogárnak tartanak, a barátaim azonban hasonló „fétissel” rendelkeznek.
Hogy mily stílust, műfajt szeretek? Nehéz kérdés. Igazából mindenfélébe belekóstoltam, nagyon függ az adott hangulatomtól, hogy mit veszek kézbe. Inkább azt mondom, mi az ,ami kevésbé az én világom, talán az a kevesebb. :) A krimiknek, háborús könyveknek nehezen állok neki. Talán még soha nem olvastam kémregényt, képregényből meg utoljára Góliátot és Bobo-t. Mostanában kevésbé van türelmem a nehéz, tartalmas könyvekhez (talán kicsit fáradt vagyok), de a YA kategória sem nyert meg magának. (Már amennyivel próbálkoztam.) Szeretem a szépprózát, az igényes fantasyt, történelmi regényeket.

– Ha szabad érdeklődni a munkád felől: milyen ma egy kiadónál dolgozni? Mit tudhatunk meg erről?  Van-e kereslet a könyvkiadásra? Milyen színvonalúnak gondolod a kortárs irodalmat? (Tökéletes, jó, megfelelő vagy lehetne jobb is)

A munkám sajnos nem túl érdekes, bár kívülről, elsőre annak tűnhet. Egy napilap-kiadónál dolgozom, hirdetési osztályon, nem pedig a hírszerkesztőségben. Feladataim közé tartozik a laptükör elkészítése, hirdetéskorrektúrázás, területek közötti kapcsolattartás. A munkatempó – a napról-napra történő megjelenésnek köszönhetően – elég feszített, nincs mit áttolni holnapra, hiszen lyukasan nem jelenhet meg az újság.

Az elmúlt években kezdtem csak kortárs irodalmat olvasni (igaz ez mind a haza, mind a külföldi írók munkájára). Ha az eddigi tapasztalatom mérvadó, a színvonalról talán azt tudom mondani, hogy a legnagyobb szeméttől kezdve, a legmagasabb szintű irodalomig minden megtalálható. Eladni pedig azt lehet, amire van kereslet. (és aminek jó a reklámja)

– Érdekelne a véleményed szerinted, milyen címkéjű műfajban kéne több könyvet eladni hogy az olvasás még népszerűbb hobbi legyen? Szerinted elégséges mennyiségű vagy túl sok szórakoztató irodalmat adnak ki?

Nem ismerem a könyvpiacot, de amit látni vélek, hogy a könyvesboltok polcain a legelőkelőbb helyet a szórakoztató irodalom foglalja el. Nehéz ezek közül választani, én ajánlás nélkül nem is merek. Nem tudom (és nem is akarom) követni, hogy az ezerféle sorozat éppen hányadik kötetnél tart. Szóval szerintem jól jönne egy kis reklám a magasabb szintű irodalomnak is. Nem szeretem, amikor a boltban lévő egyetlen darab Faludy kötetet még az eladó sem találja….

 

– Most olvastam egy friss karcod, hogy a teljes Merítést átolvasod ától cetig. Ezzel az a célod, hogy szerkesztőként képet kapj a múltról vagy pusztán érdeklődésből teszed, minden „hátsó szándék” nélkül? Szerinted sokan megteszik a teljes átolvasást havonta?


A karcom – kérdésed alapján – azt gondolom félreérthető volt, egyelőre csak az adott hónapra fókuszáltam, és még ezt sem sikerült egy hétvége alatt befejezni.
A Merítés-olvasási szokásaim igen rapszodikusan változtak az elmúlt években. Volt, amikor igyekeztem minden rovatot nagy vonalakban átnézni, volt, hogy a kedvenceket olvastam el az utolsó linkig. Aztán olyan időszakom is volt, mikor még a frisseimet sem olvastam el, nemhogy más tartalmat.
Most, hogy meghívtak a szerkesztőségbe, úgy érzem meg kell, hogy tiszteljem a többieket azzal, hogy ezt majd időről-időre megteszem, hiszen egy-egy rovat összeállításába rengeteg időt, munkát, energiát és szeretetet fektetnek bele, összegyűjtve és kiválogatva a tartalmak színe-javát minden témában.
Azt hiszem, hogy már az nagy megtiszteltetés lenne, ha minden moly csak a 2-3, érdeklődésének leginkább megfelelő rovatot bogarászná végig, de szerintem a legtöbben nem ismerik. Úgyhogy nem hiszem, hogy sokan végigolvasnák.

– Tudsz olyan olvasmányt mondani, ami egészen különleges volt, de kevesen olvasták még és szélesebb körben is ajánlanád az adott könyvet/ket?

Minden olvasmány különleges a maga módján. Na jó, ez elég közhelyes hülyeség, viszont más-más meghatározó könyvélményeim voltak gyerekkén, tinédzserként, felnőttként.
A Végtelen történet gyerekként is a kedvencem volt, ez később, többszöri újraolvasás után sem változott. Mindig tud valami további pluszt nyújtani. Igaz, ezt sokan olvasták, úgyhogy nem felel meg a kritériumnak. :)
Viszont Popper Péter Pilátus testamentuma című könyvét a molyon csak 80-an jelölték olvasottnak, számomra meghatározó élményt nyújtott, szívesen javaslom bárkinek.

 

Köszönöm a beszélgetést!