Kaleidoszkóp: Ez a rovat tudományos-jellegű írásokat tartalmaz. Elsőként Arianrhod motológiáról szóló írását osztom meg közönségemmel. A cikk elnyerte tetszésem, ezért egy új témakör indítására inspirált a blogomon.



Zöldember, Harlequin, Robin Hood, Dante és a Vad Hajsza


Biztos láttatok már – ha Angliában jártatok, – Green Man nevezetű kocsmákat, fogadókat. Ugyanez a helyzet a „szigetországok” más részein is, Skóciában, Walesben, Írországban. de tudtommal Európa más államaiban is találkozhatunk velük. Azután ott vannak azok a leveles, kőből faragott domborművek, díszítőelemek templomok falán, oszlopfőin. Soha nem hoztam kapcsolatba a két dolgot, pedig mint most megtudhattam, a leveles arcok a Green Man, a Zöldember képmásai.

Sokan olvasunk fantasy regényeket, meséket, biztosan valamennyien találkozunk bennük a Zöldemberrel, csak talán nem ezen a néven. Nagyon érdekelt, ki lehet ez a titokzatos alak, főleg most, hogy egy Arthur királlyal kapcsolatos XIV. századi trúbadúrdalt olvasok, melyet Tolkien fordított a mai angol nyelvre középangolból. A mű címe Gawain úr és a Zöld Lovag.

Gyerekkoromból már ismertem a mesét, de soha nem azonosítottam a Zöld Lovagot a Zöldemberrel. Eddig. Most rájöttem, hogy ugyanaz a „mesealak” a kettő. Szokásos kíváncsiságom által vezéreltetvén megnéztem, mit tudhatok meg erről a lényről. Sok mindenre felkészültem, de arra nem, amit találtam. Olyan kanyargós utakra vezetett a kutatás, hogy időnként sikkantgattam a gyönyörtől, amikor egy-egy újabb szálat fedeztem fel.

Előszőr is a brit-kelta mitológiához jutottam, és onnan – ne lepődjetek meg! – az északi skandinávhoz, és végül egészen döbbenetes helyekre.

A Zöld Lovagot azonosíthatjuk a Zöldemberrel, de sok néven találkoztunk már vele. Ő a megszelidíthetetlen, vad természet megszemélyesítője, őrzője, pusztít és teremt, gyógyít és harcol. Egészen ismerős, nem?

Maga a trubadúr dal, a mese Zöld Lovagja eredetileg a velszi mitológiában gyökeredzik, a költemény rendkívül naturális, részletes leírást ad a nemtő öltözékéről, fegyverzetéről, kinézetéről, szokásairól. Trickster, azaz szélhámos, mint Lugh (ír) vagy Lugus (gall és keltibér) vagy ahogy Walesben nevezik Lleu Llaw Gyffes (mondhatnánk: Loki?)

Másik attribútuma a vadászat és a kutyák, de ez nem egyszerű vadászat. Általában a kutyákon kívül madarak is kísérik, főként hollók. Érdekes, mintha már találkoztam volna hasonló kísérettel más mitológiai alakoknál is. A britanniai kelták Nodensnek hívják, a vadászat, tenger és a gyógyítás a dolga, a velszieknél Nudd, az íreknél Nuada. Az ír Nuada a Tuatha dé Danann – a ma már tündérekké „degradált” Sidhe – mítoszi királya, akit Llew Llaw Erynt néven is ismerünk. Ők ezermester, mindentudó istenek, és az Alvilághoz kötődnek. A harc, csata és vadászat szorosan kapcsolódik hozzájuk.

És ott van még a velszi Bran, akinek neve Holló jelentésű. Bran birtokában volt a kelták és északi skandinávok által is jól ismert bűvös kondér, amely feltámasztja a holtakat. Azt talán sokan olvastátok már, hogy Bran a legképtelenebb vesztett csatákat is meg tudta nyerni, mindig trükközéssel, ravaszsággal, de az utolsó csatában halálos sebet kapott. Utolsó kívánsága az volt, hogy a társai vágják le a fejét, és temessék egy szent domb alá – ez ma London, a Tower dombja, valaha Lugh isten szent helye volt, – onnan fogja őrizni a szigetet a hódítók betörése ellen. Ahogy a mesebeli Zöld Lovag is „elveszíti a fejét”, majd lóra pattan, felveszi a földre hullott fejet, és úgy beszél tovább.

Brán bűvös kondérjából ered a Szent Grál, és Bránt a lovagi költészet a Halászkirállyal azonosítja. És Robin Hooddal is. Nem csoda, hiszen zöld ruhát visel, vadász, harcos, ravaszsággal működik.

A Zöldemberrel kapcsolatos mesék széles körben ismertek, a hollandok például Elegast legendájában őrzik. Az erdőlakó Elegast neve „tündérlelket” jelent, ő az erdőben lakozik, zöld ruhát visel, természetfeletti képességei vannak, Lokiéhoz hasonló, tolvaj, de csak a gazdagoktól lop, és a szegényeknek adja a szajrét. A neve eredetét Alberichéval hozzák kapcsolatba az etimológusok, akit Wagner operájából már jól ismerhetünk, de az Edda és a Nibelung-ének az eredeti forrás. Ott Alberich már gonosz törpe, akié az a bizonyos gyűrű, és a kincs volt, melyet végül Siegfried- Sigurd szerez meg.

És aztán következik az újabb meglepetés, Oberon. Oberon, a tündérkirály, a francia trubadúrok révén lett ismert, akkor már nem a frank-germán Alberichként, hanem Auberon-ként írták le, aki az erdő tündére, a természet megszemélyesítője, és törpetermetű. Az eredeti francia legenda szerint valaha normális méretű volt, de egy gonosz boszorkány megátkozta, és így lett aprótermetű, de kompenzácóként gyönyörű testet és arcot kapott a banyától. Őt Shakespeare Szentivánéj álom című színművéből ismerhetjük, vagy Purcell: A tündérkirálynő című operájából. Azután itt van még az Erlkönig, ahogy a németek hagyományaiban szerepel, a Rémkirály, aki ellopja a lelkeket, erdőben tanyázik, és tündér. Találkozhatunk vele Grimm meséi között, vagy Goethe költeményében.

Messzire kalandoztunk már, vissza tehát a mi kedves Zöldemberünkhöz. A brit szigeten több neve is van, Herla, Herne, természetesen Robin Hood, és még sok más. Mindegyikük megjárja az Alvilágot, vadászik, sokan zöld ruhát viselnek, szörnyű véget érnek. És vezetik a Vad Hajszát. Kutyák, démonok, ördögök holtak lelkei lovagolnak a kíséretében, és elragadják, vagy megőrjítik, aki az útjukba akad. Általában ősszel kezdik a hajszát, és karácsonyig lehet rettegni a velük való találkozástól, ahogy egy cseh meséből megtudhatjuk.

A Vad Hajsza majd minden indo-európai nép hagyományaiban megtalálható. Ami engem most különösen megragadott, az Herla története. Egy másik karcban majd részletesen kitérek erre is, most viszont csak a nevére szeretnék fényt deríteni. Herla brit király volt, aki a germán monda szerinti Vad Hajsza vezére. A francia nyelvterületen a másvilági csoportot Herla vagy Herle Rokonsága néven ismerik, azaz Herlequin. Innen ered a commedia dell'arte Harlekin alakja, eredetileg sötét bőrű, vörös-fekete kockás ruhája a halálra kíván asszociálni, kísérői holt lelkek és démonok, akik elragadják a jó keresztény lelkeket a Pokolba. Később már ördögök is helyet kapnak így a mesékben. Harlekin alakja Dante Isteni színjátéka Pokol fejezetében is megjelenik, ő az egyik ördög: Alichino.

Hogyan kerülhetett ebbe a vészes helyzetbe szegény jó Zöldember? Miért csinált belőle ördögöt az utókor?

Talán a végső magyarázat a Vad Hajsza vezérének skandináv hiedelem szerinti valódi kiléte. A skandináv országokban és Izlandon, egyes német területeken és a benelux államok területén a vezért ma is Odinnak hívják, a németek Jagermeisternek is nevezik, a Vadászat Vezérének. Na ugye? Mindig ide lyukadunk ki. Odinhoz, és a piához.

Odin mint a halál, a vadászat, a harc és háború, valamint a bölcsesség és a mágia pogány istene – csakúgy, mint egyéb mesebeli, vagy mitológiai megjelenési formái, más népekbéli rokonai, – nem volt soha kedves a keresztény egyházak számára. Így lett alakjából gonosz démon, majd ördög, így lettek a tündérek gonosz lények.

Ha van, akit érdekel részletesen és darabonként ezeknek a fentebb felsorolt alakoknak az eredete, meséi, és utóéletük, jelezze, ezesetben bőven van még mit mesélnem.

Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien – E. V. Gordon (szerk.): Sir Gawain and the Green Knight · Charles de Lint: The Riddle of the Wren · Hope Mirrlees: Lud-in-the-Mist · Stephen Lawhead: Az édenkert háborúja · Stephen Lawhead: Az ezüst kéz · Stephen Lawhead: A végtelen fonat · Stephen Lawhead: Hood · Stephen R. Lawhead: Tuck · Stephen R. Lawhead: Scarlet · William Butler Yeats: The Green Helmet and Other Poems · Cath Maige Tuired · Sioned Davies (szerk.): Mabinogion – Walesi legendák · Robert Graves: The White Goddess