Rövid történeti leírás: A regény a Tízezrek nevű görög gyalogos sereg menetelését mutatja be.
A tízezer fős „hadoszlopnak” több vezetője is volt, köztük Xenofón, az ő embereinek kalandjairól szól a regény. A történetíró: Szüraküszai Themisztogenész.
A sereg útnak indul Hellászból Bizánc-Trója-Szardeisz úton egészen az Eufrátesz folyóig Cunaxáig. Ott Kürosz (perzsa vezér) életét veszti egy ütközet során, Xenofónék Asszíria felé véve az útirányt északnak indulnak tovább. A kurdok lakta vidéken komoly ellenállásba ütköznek a helyi lakosok jóvoltából.
Útjukat a déli útvonalon sivatagi körülmények és szárazság nehezíti. Északon hegyek, téli időjárás, kemény fagyok és havazás. Végül elérnek a Fekete-tengerig, ahonnan már gyerekjáték volt a visszaút a hazájukba.

Főbb szereplők:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Themisztogenész


http://hu.wikipedia.org/wiki/Xenophón


és serege a Tízezrek


http://hu.wikipedia.org/wiki/Tízezrek


Az útvonal:



Maga a történet jól megírt, élvezetes. Sajnos a könyv telis-tele van sajtóhibával, ami borzasztóan idegesített. Emiatt nem tudok maximális pontot adni.
Aki szereti a történelmi regényeket és Hellászt, annak jó szívvel ajánlom.



Kik a hopliták és milyen fegyverzetük volt? Ennek jártam kicsit utána.


A hoplita vagy pontosabban hoplitész ókori görög nehézfegyverzetű gyalogos katona volt. Fegyverzetének neve hoplon volt, erről kapta a nevét. Az ókori görög polisz legfontosabb haderőneme volt (a dombos görög vidék alkalmatlan volt harcikocsik, vagy nagyobb lovascsapatok műveleteire).

A hoplita phalanx gyorsabban mozgó könnyűfegyverzetű gyalogosokkal és változó nagyságú, de általában nem meghatározó jelentőségű lovassággal egészült ki, amely általában arra szolgált, hogy távol tartsa az ellenfél gyors mozgású, dárdahajításra, nyilazásra vagy parittyázásra alkalmas csapatait, illetve a felderítésben és az üldözésben játszott szerepet.


Spártai hoplita


Hoplita védőfegyverzet:

A pajzs (hoplon), amely a hoplita nevét is adta, és egyben harcmodorát is meghatározta, nehéz szerkezetű, nagydarab fegyver volt. A pajzs fa alapra épült, amelyet kívülről bronzzal, belülről pedig bőrrel borítottak. Tartani az alkart körülvevő (rendszerint bronz) karpánt és egy markolat segítségével lehetett. A pajzsnak azt a részét, amelynek a kar nekifeszült, többnyire még egy réteg bronzzal meg is erősítették. Nagy mérete azt jelentette, hogy meglehetősen nehéz volt, kb. 8 kg-ot nyomott. Aljáról olykor egy bőrszoknya lógott, amely a lövedékektől védte a hoplita lábát.

Testét mellvért fedte. A legdrágább típus a bronzból készült „izomvért” volt. A legelterjedtebb azonban a számos vászonrétegből összeragasztott, merev mellényt alkotó vért (linothórax) volt. Ezt a vértet többnyire fémlemezekkel vagy pikkelyekkel is megerősítették. A páncél maga egy karlyukakkal ellátott mellvértből és kétrétegnyi „tollra” vágott aljból (pterügesz) állt. A vértet a test köré tekerték, és a baloldalon fűzték össze, ahol a pajzs takarta. 

A vértet két, a vállon előrehajlított, és elöl a mellhez lekötött váll-lap tette teljessé. Számtalan minta, felhajtható pterügesz és különféle típusú váll-lapok voltak használatban.

A fejet bronzsisak védte, amelynek gyakran, de nem minden esetben, lósörény forgója is volt.
Válószínuleg az-itt ábrázolt típus - a „korinthoszi” - volt a legelterjedtebb, de sok különböző fajta volt még használatban.

A lábakat egy pár lábvért védte, amelyek pántok nélkül szorultak a lábszárra. Korábban comb-, kar- és lábfejvérteket is használtak de a perzsa háborúk idejére ezek - mivel akadályozták a mozgást és túl nehézzé tették a felszerelést - nagyrészt már kimentek a divatból. A hoplita azonban enélkül is jól volt védve.

Athéni hoplita


Források: rómaikor.hu és wikpédia.hu