Mostani beszélgetőpartnerem meseírónak vallja önmagát. Ismerjük meg Kiss Zsuzsát!

 

Karácsonyi rigó



- Első, összetettebb kérdésem arról szól hogyan kezdtél el meséket írni? Volt példaképed a régi nagy mese szerzők közül (Benedek Elek, Andersenék, Grimmék) vagy teljesen függetlenül jött a késztetés? Mesélj arról mi inspirál az egyes történeteknél. Külső hatásokra figyelsz fel vagy csak belső intuíciók vezérélnek, amikor megírsz egy történetet? Mennyi időt szánsz általában egy mese megírására? Csak kizárólag gyerekeknek írsz vagy próbálkozol úgynevezett „felnőtt mesékkel”?

- A mesék valahol mindig bennem voltak. Nagy példaképekkel nemigen állhatok elő, szeretem természetesen a klasszikusokat (nem a Disney-verziót), az általad említetteken túl sokat olvastam (olvasok) népmeséket, legendákat, mítoszokat. Nem csak a magyar népmesékre gondolok itt, hanem úgy általában az emberiség kulturális örökségeire, amibe beletartoznak az eszkimók, a szuahélik történetei is.
A mese szerintem alapvetően nem gyerekeknek szól. Én sem alapvetően gyerekeknek mesélek, a történeteim ugyanúgy szólnak a felnőtteknek is. Hibás sztereotípia, hogy csak a gyerekeknek kell mesélni. Mesélni kell mindenkinek, aki elveszett a valóság szörnyűségeiben. A mesék nem elfedik a valódit, hanem egyenként megmutatják azokat a szálakat, amikből a „valóság” gombolyaggá áll.
Mennyi időt szánok egy mese megírására? Hónapok és percek. Nem úgy állok neki, hogy fogom a tollamat és a füzetemet, aztán keresek valami témát és X időn belül mese lesz belőle. Úgy történik, hogy rám talál egy gondolat, és addig rágja magát az agyamban, addig kígyózik a tekervények között, amíg egyszer csak el nem jut a kezemig. Onnan már csak pár perc. Ritka az, amikor egy mesét átírok vagy átfogalmazok, általában abból nem is szokott semmi jó kisülni (a Városmesék c. könyvemben két olyan mese is van, amihez utólag muszáj volt hozzányúlnom, nos… nem a legjobbak).


- Próbálkozol szélesíteni az olvasóközönségedet mondjuk saját weboldallal (ha van, akkor mi a linkje)? Foglalkozol olyan dolgokkal (író-olvasó találkozó, felolvasó estek) hogyan terjeszd a történeteket és ne csak „szájhagyomány ” útján jusson el másokhoz?

- Saját weboldal? Mint mesélőnek, nem. A meséknek igen. A http://www.varosmesek.hu a könyv weblapja, itt található pár mese, illetve a könyvbe belekerült és bele nem került illusztrációkból egy válogatás. A mesélő személye soha nem fontos. Csak az a fontos, amit a mese elmond. Ezért kaptak ők weblapot, és ezért nem kell nekem a személyes facebook-oldalon kívül más.
(Ott is meg-megjelennek nyilvános megosztással, amolyan mikroblog-jelleggel
rövidebb-hosszabb írásaim, újabb mesék, történetek.)
Az író-olvasó találkozókhoz nem vagyok elég bátor. :D Bármikor kiállok akár többszáz ügyvéd elé, hogy oktassam őket a jogi informatika újdonságaira, bármikor megtartok egy előadást könyvelőknek a Ptk. őket érintő változásairól, na de hogy én saját magamat vigyem valahova?!
Nem, köszönöm. Annyira érdekes személyiség nem vagyok. :) Nem feltétlen a profitra hajtok, nekem az teljesen megfelel, ha a mesék önmagukat „adják el”, a – megfogalmazásod szerinti – szájhagyományt követve.

- A meséken túllépve milyen Kiss Zsuzsa "civil" arca: Van különleges hobbid, amit jó szívvel gyakorolsz?

- Különleges hobbi… Lehet, hogy lenne, ha lenne rá időm. Vagy nem is tudom. Tulajdonképpen azt hiszem, akkor sem lenne. Szeretem a munkámat, szeretem azt, hogy időnként letámad egy mese, szeretek olvasni, vagy csak ülni és gondolkodni, közben megvarrni egy-két apróságot vagy megsütni ezt-azt, és imádom a zenét. Alapvetően a könnyűzenét, azon belül is – ne nézz
csúnyán – a punk, a rock, kicsit zárójelesen a metál – mert ahhoz azért hangulat kell – tud órákra kiszakítani az idő rendes menetéből. :) Szörnyen tudok szenvedni, ha Miley Cyrus vagy Rihanna vagy valami hasonló szól a rádióban, de pl. a Paddy And The Rats (hogy csak egy kiváló magyar bandát említsek), a Nickelback, a Sisters of Mercy vagy a Nightwish bármikor, bármilyen mennyiségben jöhet.

- Néztem a Molyos adatlapodat. Nyilván sokkal több könyvet olvastál, mint amik fel vannak rakva az olvasmányaid közé. Van-e favorit íród, könyved, s mik/kik ezek?


- A könyvekről: Valóban jóval-jóval több könyvet olvastam, mint amit a molyos adatlapomon találhattok, ezek csak az utóbbi egy év léha kicsapongásai. :) Kedvenc szerzőim mindenek felett Oscar Wilde és Edgar Allen Poe. Mika Waltari és Michael Ende szintén az élvonalban szerepelnek, a magyar írók közül nálam a kétségtelen befutó Füst Milán és Szabó Magda, és – nos igen, öregszem – barátnőm hatására Krúdy Gyula írásai is egyre nagyobb szerepet kapnak
az életemben. Kedvenc könyvem? Egy polcnyi van. :) Jan Smídtől az Életem ártatlan örömei, Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe, Dickenstől a Karácsonyi ének, Mark Helprintől a Téli mese, Michael Ende Momója, Füst Milántól a Hábi-Szádi történeteket összefoglaló Ez mind én voltam egykor… és szerintem még órákig sorolhatnám. Mind-mind olyan, ami évente legalább egyszer előkerül csak azért, hogy megszépítse a mindennapokat.

- Mit gondolsz arról íróként, hogy az emberek annyit olvasnak, mint amit a statisztikák mutatnak? Sajnos csökkenő tendenciát mutatnak az adatok.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf
(Itt mellékelek egy statisztikát, az 5. oldalán látható, hogy a 15-74 éves népesség 1987-ben 33% még 2010-ben csak 20% arányban olvasott szabadidős tevékenységként.)
Tehát szerinted mit kéne tenni az olvasási kedv visszaszerzéséhez?
Jobb, élvezetesebb könyveket írni vagy egyéb módszert bevetni?


- Nem gondolnám, hogy kevesebbet olvasnak, inkább csak azt, hogy máshova helyeződött át az olvasás. Manapság a tinédzserek a monitor előtt élnek, a gyerekek előbb tanulnak meg tíz ujjal gépelni, mint folyóírással írni. A mi felelősségünk – az őket megelőző generáció felelőssége – ott van, hogy azokat a tartalmakat, amiket mi készítünk, olyan minőségben készítsük – legyen
szó itt akár könyvről, akár weboldalról, cikkekről –, amiből az ő generációjuk valamilyen formában értéket legyen képes kinyerni. Nem mondom, hogy feltétlen rossz, ha a gyerek olvasmányai nem terjednek túl egy-egy weboldalról letölthető képregényen. Ne terjedjenek. Ha a gyereket nem kötik le a betűk – valljuk be, kicsi koruktól arra szoktattuk őket a különböző „képességfejlesztő” színesszagos játékokkal, hogy abban találja meg a lehetőségeit, ami vizuálisan is bőségesen ad neki élményt –, akkor rajzoljunk nekik képregényeket, ennyi. Csak mondjuk a képregény lehetőleg ne arról szóljon, hogy – Vavyan Fable szavaival élve –
„felbosszantják, bosszút áll.”
A másik tényező szerintem a példa, amit látnak maguk előtt. Ma már a felnőtteknek sem nagyon van idejük, avagy energiájuk olvasni. Betűfüggő vagyok, de emlékszem a saját életemből is olyan évekre, amikor az egyetlen olvasmányom Szepes Máriától A vörös oroszlán volt. Elhiszi-e a gyerek, hogy olvasni jó dolog, ha anyutól, aputól azt látja, hogy könyvet (vagy olyasfélét) akkor vesznek a kezükbe, amikor az ellenőrzőjét futják végig a jegyeket csekkolva?
Mit kellene tenni az olvasási kedv visszaszerzéséhez? Nos… Kellene találni egy Momót, aki visszahozza nekünk a „szürke urak” által ellopott időt. :) Nem tudom. Tényleg nem.


- Szerinted írónak születni kell vagy rengeteg írással kiforr egy jó stílus? 
Léteznek modern Mikszáthok, Jókaik, kik ők szerinted?


- Írónak születni kell. De aki megfelelő fantáziával születik, abból még nem biztos, hogy lesz író. Ha nem gyakorol, ha nem tökéletesíti azt, amit ajándékul kapott az égiektől, akkor nem lesz belőle író soha. Másfelől ha az ember csak roppant szorgalmasan írogat, de nincs meg benne az a szikra, ami lángra lobbantja az olvasóban a történetet, akkor kisnyúl, ő megint csak nem lesz író. Léteznek-e modern Mikszáthok, Jókaik? Ezt majd eldöntik az unokáim. ;)
Én sem tartom magam egyébiránt írónak. Mesélő vagyok. Aki elmeséli azokat a meséket, amiket látott, hallott, tapasztalt. Nehéz ezt megfogalmazni, de sokszor érzem úgy, hogy ezek a mesék nem belőlem, hanem általam jönnek erre a világra. Vagyis csak egy eszköz vagyok ebben. :)

- Végezetül mik a távolabbi írói terveid? Újabb kötet(ek) kiadását tervezed?

- Nem gondolkodom távlatokban, mégpedig tudatosan nem. Tudom, hogy úgy könnyebb, de ha messzire tekintünk, sok apró szépséget egyszerűen nem látunk meg a lábunk előtt. Nem követendő példa, de nekem bejött. :) A Városmesék születnek továbbra is, a facebook-oldalamon időről időre közzéteszem az újabbakat, egyszer talán ha az égiek is úgy akarják, lesz egy Városmesék 2. Vagy valami fantáziadúsabb című folytatás.


Köszönöm a beszélgetést!