Nem gondoltam volna, hogy Karin Alvtegen Árnyak című regényében ilyen gyöngyszemre bukkanok!

 

"A csupasz testét méregette a tükörben. Egy kicsit idősebb és sokkal érettebb, de vonzó, köszönhetően a plasztikának és az edzéseknek. Senki sem kívánja meg. Napról napra nehezebben tudta kordában tartani a vágyakozást. A vágyat, hogy még egyszer megízlelhesse a szenvedély ízét. Azt a röpke pillanatot, amikor a penge élén egyensúlyoz, amikor az élet a legmeghittebb. A mellére tette a tenyerét és becsukta a szemét. Lassan átadja magát a szenvedélynek. Megadja magát mindent elsöprő erejének. Aztán megpihen egy ölelésben, ami meggyőzi arról, hogy jó volt."