Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Kaleidoszkóp - A Szibilla könyvek sztorija Douglas Adamstől

0

Rég volt a kis színes  rovatba bármi is írva. Egy érdekes történet az Utoljára látható könyv végéről mintegy tanulságként szolgálva.

Van egy történet, amelyet akkor hallottam, amikor fiatal voltam, és azért bántott, mert nem értettem. Sok évvel azelőtt volt ez, mielőtt felfedeztem, hogy valójában a Sybilline könyvekről szól. Akkorra a történet minden része újraíródott a fejemben, ám lényegét tekintve minden ugyanaz maradt. Egy évvel azután, hogy láthattam a föld néhány veszélyeztetett részét, úgy vélem, végre sikerült maradéktalanul megértenem. Egy réges régi városról szól – nincs igazán jelentősége sem a nevének, sem az elhelyezkedésének -egy prosperáló, fejlett helyről, amely egy nagy sivatag közepén épült. Egy nyáron, amíg az emberek a maguk prosperálásával, fejlesztésével voltak elfoglalva, egy különös, öreg koldusnő érkezett a város kapujához tizenkét méretes könyvet cipelve, amelyeket eladásra kínált. Azt állította, hogy a könyvek tartalmazzák a világ minden bölcsességét és tudását, és átengedné azokat a városnak egy szimpla zsák aranyért cserébe. A városiak ezt mulatságosnak találták. Azt hangoztatták, hogy a nőnek valószínűleg nincs fogalma az arany értékéről, és talán legjobb lenne, ha továbbállna. A nő ebbe bele is egyezett, ám először kijelentette: a szemük láttára megsemmisíti a könyvek felét. Kis tábortüzet rakott, a tudás és bölcsesség hat könyvét az emberek szeme láttára a tűzre vetette, majd távozott. Eljött a tél, majd el is múlt, olyan kemény volt, a városka éppen csak átvészelte, s az elkövetkező nyáron az öreg nő visszatért. „Megint maga – modogatták a városiak. – Hogy van a bölcsesség és a tudás?" „Még hat – mondta a nő -, hat könyv maradt. A világ tudásának és bölcsességének a fele. Még egyszer megvételre kínálom őket." „Nofene!" – szipogtak a városiak. „Csakhogy az ár megváltozott." „Ebben nincs semmi meglepő." „Két zsák arany." „Hogy tetszett mondani?" „Két zsák aranyra nyújtottam be az igényem a tudás és a bölcsesség még meglévő könyveiért. Kell vagy nem?" „Olybá tűnik – mondták a városiak -, hogy magácska nem valami bölcs, avagy tájékozott, mivelhogy ellenkező esetben felismerte volna, hogy az üzleti életben nem nyerő húzás megnégyszerezni egy alapvetően túl magas árat. Amennyiben ilyesfajta tudásokkal és bölcsességekkel kíván minket elhalmozni, akkor akármennyiért magánál maradhatnak a könyvek." „Kellenek avagy...?" „Nem." „Hát rendben. Okozok egy kevéske enyészetet ismét." Uccu neki, összedobott kis tábortűzrevalót, elporlasztott három könyvet, majd megint felszívódott a sivatagban. Aznap éjjel egy vagy két kíváncsi lény előlopózott, és a parázsból megpróbáltak összehozni egy vagy két konvencionális lapra valót, de az öreg nőci alapos melót végzett, esélyük sem maradt. Újabb kemény tél következett, az éhínség és betegség elcsomagolt pár fölösleges lényt, de hála a kiemelt üzleti tevékenységnek, nyárra minden frankón helyrezökkent, és az elmaradhatatlan tartozék, az öreglány is előkeveredett. „Kicsit korábban jött idén" – vágták a fejéhez. „Nincs annyi cipelnivalóm – magyarázkodott a nyanya, s közben a három könyvvel hadonászott, amelyeket nem szűnt meg cipelni. – Íme a világ tudásának és bölcseletének negyede. Mit szólnátok hozzá?" „Mi a mostani árfolyam?" „Négy zsák arany." „Magának elment az esze! Leszámítva azt, hogy most nem megy olyan jól a biznisz, ennyi arany ki van zárva." „Gyújtóst!" „Lassan a testtel – tartották fel a városiak -, ez az egész semmire sem jó. Átgondoltuk a dolgot, s kis alamizsnát összedobtunk, mert döfköd a tudakolhatnék, s kukkanthatnékunk van. Hadd csámcsogjunk a könyveiden pár hónapig, aztán meglátjuk, mit ér meg nekünk, s mire a jövő évben visszatalálsz, megtesszük az ajánlatunk. Persze aranyzsákokról szó sem lehet." Az öreglány megrázta a búráját. „Nem! – sikonyált – Gyujtóst!" „Ingyen nem kapsz." „Nem számít – rángatta a vállait a nő. – A könyvek magukban is jól égnek." Hozzáfogott két könyvének szétcincálásához, amelyek ezután már klasszul égtek. Megindult útjára, bele a sivatagba, s magukra hagyta a városiakat még egy évre. Késő tavasszal került elő. „Csak egy – mutatta a földre helyezve a könyvet -, így most már tudtam gyujtóst is hozni." „Árfolyam?" „Tizenhat zsák." „Csak nyolcra számítottunk." „Kell.?" „Pillanat." A városiak összetömörködtek, s fél óra elteltével abbahagyták. „Összesen ennyink maradt – védekeztek. – Nem valami jó idők fújnak. Valamit azért hagyhatnál is nálunk." Az öreglány hümmögött magában, s kévébe kezte csomózni pirítósát. „Rendicsek! – sikították a városiak, kitárták a város kapucskáit, kieregettek két talicskát megrakva nyolc-nyolc zsák arannyal, majd hozzátették: – ajánljuk, hogy jó legyen!" „Köszi – mondta a hölgyike -, az. Látnotok kellett volna a többit is." Eltolta a két kétkerekűt a síkságba, és hagyta az embereket, hogy boldoguljanak a világ tudásának és bölcsességének egy tizenkettedével.

Kaleidoszkóp - A troll

0

Úgy

 

A trollok a skandináv népmesékből származó misztikus óriások, akik a különböző irodalmi feldolgozásokban vad, agresszív hősökként jelennek meg, gyakran szerepelnek sötét, erdei környezetben. A skandináv meseirodalomból a romantikán át vezetett a trollok útja a fantasy irodalomig, és például J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura és J. K. Rowling Harry Potter című regényében is szerepelnek. Természetesen a fantasy irodalommal kapcsolatos számítógépes játékokban is megjelentek a trollok.



Az internetes szövegkörnyezetben funkcionális, metaforikus jelentésváltozáson ment keresztül a troll kifejezés, és elsőként az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején jelent meg a troll új jelentéstartalommal. Ez az új jelentés a következőképpen írható le: a Usenet, majd később a fórumok, a csetszobák, a blogok közösségeiben azokat a szereplőket nevezik trolloknak, akik kizárólag provokatív, közösségromboló, heccelődő céllal jelennek meg, kötekedő magatartást tanúsítanak. A troll tehát egy misztikus, mesebeli lény nevéből valós, magatartásforma nevévé vált. A trollok magatartása és a közösségromboló, provokatív, vitázó internetes szereplők magatartása megegyezik, hisz veszélyesek egy közösségre nézve. Így módosult, bővült az alapkifejezés

A troll főnév, ám az angolban a folyamatot is képesek kifejezni ennek a szónak a továbbképzett formájával: a trolling jelentése és alakja hozzávetőlegesen a trollozás, provokálás, közösségrombolás alakokkal fejezhető ki.


Elgondolkodtam, léteztek-e az irodalomban trollok. Voltak-e provokatív írók, költők? Létezik-e olyan műfaj, hogy troll-regény? Úgy,mint városmese. Még keresem őket...

Kedves olvasóim segíthettek a keresésben!
Gyűjtsünk össze irodalmi trollkodást közösen!

Kaleidoszkóp - Hogyan írjunk jól avagy Umberto Eco tanácsai

2

Az alábbi posztot Frank_Spielmann gyűjtéséből osztom meg.

 

 

HOGYAN KELL JÓL ÍRNI?

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.
1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
3. Ne használj jeleket rövidítéseket stb.
4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.
6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
7. Sohase általánosíts.
8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)
12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
19. Minek annyi szónoki kérdés?
20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!
22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
24. Gondossan ügyej a hejesírásra.
25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
32. A mondat akkor kerek, ha

1997
(267-9. o)

Kapcsolódó könyvek: Umberto Eco: Gyufalevelek

Kaleidoszkóp 1. - Arianrhod mitológiai cikke

0

Kaleidoszkóp: Ez a rovat tudományos-jellegű írásokat tartalmaz. Elsőként Arianrhod motológiáról szóló írását osztom meg közönségemmel. A cikk elnyerte tetszésem, ezért egy új témakör indítására inspirált a blogomon.



Zöldember, Harlequin, Robin Hood, Dante és a Vad Hajsza


Biztos láttatok már – ha Angliában jártatok, – Green Man nevezetű kocsmákat, fogadókat. Ugyanez a helyzet a „szigetországok” más részein is, Skóciában, Walesben, Írországban. de tudtommal Európa más államaiban is találkozhatunk velük. Azután ott vannak azok a leveles, kőből faragott domborművek, díszítőelemek templomok falán, oszlopfőin. Soha nem hoztam kapcsolatba a két dolgot, pedig mint most megtudhattam, a leveles arcok a Green Man, a Zöldember képmásai.

Sokan olvasunk fantasy regényeket, meséket, biztosan valamennyien találkozunk bennük a Zöldemberrel, csak talán nem ezen a néven. Nagyon érdekelt, ki lehet ez a titokzatos alak, főleg most, hogy egy Arthur királlyal kapcsolatos XIV. századi trúbadúrdalt olvasok, melyet Tolkien fordított a mai angol nyelvre középangolból. A mű címe Gawain úr és a Zöld Lovag.

Gyerekkoromból már ismertem a mesét, de soha nem azonosítottam a Zöld Lovagot a Zöldemberrel. Eddig. Most rájöttem, hogy ugyanaz a „mesealak” a kettő. Szokásos kíváncsiságom által vezéreltetvén megnéztem, mit tudhatok meg erről a lényről. Sok mindenre felkészültem, de arra nem, amit találtam. Olyan kanyargós utakra vezetett a kutatás, hogy időnként sikkantgattam a gyönyörtől, amikor egy-egy újabb szálat fedeztem fel.

Előszőr is a brit-kelta mitológiához jutottam, és onnan – ne lepődjetek meg! – az északi skandinávhoz, és végül egészen döbbenetes helyekre.

A Zöld Lovagot azonosíthatjuk a Zöldemberrel, de sok néven találkoztunk már vele. Ő a megszelidíthetetlen, vad természet megszemélyesítője, őrzője, pusztít és teremt, gyógyít és harcol. Egészen ismerős, nem?

Maga a trubadúr dal, a mese Zöld Lovagja eredetileg a velszi mitológiában gyökeredzik, a költemény rendkívül naturális, részletes leírást ad a nemtő öltözékéről, fegyverzetéről, kinézetéről, szokásairól. Trickster, azaz szélhámos, mint Lugh (ír) vagy Lugus (gall és keltibér) vagy ahogy Walesben nevezik Lleu Llaw Gyffes (mondhatnánk: Loki?)

Másik attribútuma a vadászat és a kutyák, de ez nem egyszerű vadászat. Általában a kutyákon kívül madarak is kísérik, főként hollók. Érdekes, mintha már találkoztam volna hasonló kísérettel más mitológiai alakoknál is. A britanniai kelták Nodensnek hívják, a vadászat, tenger és a gyógyítás a dolga, a velszieknél Nudd, az íreknél Nuada. Az ír Nuada a Tuatha dé Danann – a ma már tündérekké „degradált” Sidhe – mítoszi királya, akit Llew Llaw Erynt néven is ismerünk. Ők ezermester, mindentudó istenek, és az Alvilághoz kötődnek. A harc, csata és vadászat szorosan kapcsolódik hozzájuk.

És ott van még a velszi Bran, akinek neve Holló jelentésű. Bran birtokában volt a kelták és északi skandinávok által is jól ismert bűvös kondér, amely feltámasztja a holtakat. Azt talán sokan olvastátok már, hogy Bran a legképtelenebb vesztett csatákat is meg tudta nyerni, mindig trükközéssel, ravaszsággal, de az utolsó csatában halálos sebet kapott. Utolsó kívánsága az volt, hogy a társai vágják le a fejét, és temessék egy szent domb alá – ez ma London, a Tower dombja, valaha Lugh isten szent helye volt, – onnan fogja őrizni a szigetet a hódítók betörése ellen. Ahogy a mesebeli Zöld Lovag is „elveszíti a fejét”, majd lóra pattan, felveszi a földre hullott fejet, és úgy beszél tovább.

Brán bűvös kondérjából ered a Szent Grál, és Bránt a lovagi költészet a Halászkirállyal azonosítja. És Robin Hooddal is. Nem csoda, hiszen zöld ruhát visel, vadász, harcos, ravaszsággal működik.

A Zöldemberrel kapcsolatos mesék széles körben ismertek, a hollandok például Elegast legendájában őrzik. Az erdőlakó Elegast neve „tündérlelket” jelent, ő az erdőben lakozik, zöld ruhát visel, természetfeletti képességei vannak, Lokiéhoz hasonló, tolvaj, de csak a gazdagoktól lop, és a szegényeknek adja a szajrét. A neve eredetét Alberichéval hozzák kapcsolatba az etimológusok, akit Wagner operájából már jól ismerhetünk, de az Edda és a Nibelung-ének az eredeti forrás. Ott Alberich már gonosz törpe, akié az a bizonyos gyűrű, és a kincs volt, melyet végül Siegfried- Sigurd szerez meg.

És aztán következik az újabb meglepetés, Oberon. Oberon, a tündérkirály, a francia trubadúrok révén lett ismert, akkor már nem a frank-germán Alberichként, hanem Auberon-ként írták le, aki az erdő tündére, a természet megszemélyesítője, és törpetermetű. Az eredeti francia legenda szerint valaha normális méretű volt, de egy gonosz boszorkány megátkozta, és így lett aprótermetű, de kompenzácóként gyönyörű testet és arcot kapott a banyától. Őt Shakespeare Szentivánéj álom című színművéből ismerhetjük, vagy Purcell: A tündérkirálynő című operájából. Azután itt van még az Erlkönig, ahogy a németek hagyományaiban szerepel, a Rémkirály, aki ellopja a lelkeket, erdőben tanyázik, és tündér. Találkozhatunk vele Grimm meséi között, vagy Goethe költeményében.

Messzire kalandoztunk már, vissza tehát a mi kedves Zöldemberünkhöz. A brit szigeten több neve is van, Herla, Herne, természetesen Robin Hood, és még sok más. Mindegyikük megjárja az Alvilágot, vadászik, sokan zöld ruhát viselnek, szörnyű véget érnek. És vezetik a Vad Hajszát. Kutyák, démonok, ördögök holtak lelkei lovagolnak a kíséretében, és elragadják, vagy megőrjítik, aki az útjukba akad. Általában ősszel kezdik a hajszát, és karácsonyig lehet rettegni a velük való találkozástól, ahogy egy cseh meséből megtudhatjuk.

A Vad Hajsza majd minden indo-európai nép hagyományaiban megtalálható. Ami engem most különösen megragadott, az Herla története. Egy másik karcban majd részletesen kitérek erre is, most viszont csak a nevére szeretnék fényt deríteni. Herla brit király volt, aki a germán monda szerinti Vad Hajsza vezére. A francia nyelvterületen a másvilági csoportot Herla vagy Herle Rokonsága néven ismerik, azaz Herlequin. Innen ered a commedia dell'arte Harlekin alakja, eredetileg sötét bőrű, vörös-fekete kockás ruhája a halálra kíván asszociálni, kísérői holt lelkek és démonok, akik elragadják a jó keresztény lelkeket a Pokolba. Később már ördögök is helyet kapnak így a mesékben. Harlekin alakja Dante Isteni színjátéka Pokol fejezetében is megjelenik, ő az egyik ördög: Alichino.

Hogyan kerülhetett ebbe a vészes helyzetbe szegény jó Zöldember? Miért csinált belőle ördögöt az utókor?

Talán a végső magyarázat a Vad Hajsza vezérének skandináv hiedelem szerinti valódi kiléte. A skandináv országokban és Izlandon, egyes német területeken és a benelux államok területén a vezért ma is Odinnak hívják, a németek Jagermeisternek is nevezik, a Vadászat Vezérének. Na ugye? Mindig ide lyukadunk ki. Odinhoz, és a piához.

Odin mint a halál, a vadászat, a harc és háború, valamint a bölcsesség és a mágia pogány istene – csakúgy, mint egyéb mesebeli, vagy mitológiai megjelenési formái, más népekbéli rokonai, – nem volt soha kedves a keresztény egyházak számára. Így lett alakjából gonosz démon, majd ördög, így lettek a tündérek gonosz lények.

Ha van, akit érdekel részletesen és darabonként ezeknek a fentebb felsorolt alakoknak az eredete, meséi, és utóéletük, jelezze, ezesetben bőven van még mit mesélnem.

Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien – E. V. Gordon (szerk.): Sir Gawain and the Green Knight · Charles de Lint: The Riddle of the Wren · Hope Mirrlees: Lud-in-the-Mist · Stephen Lawhead: Az édenkert háborúja · Stephen Lawhead: Az ezüst kéz · Stephen Lawhead: A végtelen fonat · Stephen Lawhead: Hood · Stephen R. Lawhead: Tuck · Stephen R. Lawhead: Scarlet · William Butler Yeats: The Green Helmet and Other Poems · Cath Maige Tuired · Sioned Davies (szerk.): Mabinogion – Walesi legendák · Robert Graves: The White Goddess