Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Válaszol a könyvtáros 2.

0

Az alábbi villáminterjút tegnap készítettem a könyvtárosommal.

 

 

- Szabad kérdeznem hogyan lett könyvtáros?

 

- Nem annak "születtem", pályamódosítást követően lettem könyvtáros. Az a helyzet, hogy előtte  az Iparművészéti Múzeumban dolgoztam restaurátorként.  Festményeket javítgattam.

 

- Sokat kellett tanulni könyvtárosnak?

 

- Nem, meglepően könnyű volt az iskola. Sajnos sok haszontalan dolgot - inkább úgy mondom fölöslegeset - tanítottak. A restaurátor szakma megtanulása sokkal nehezebb volt.

 

- Tessék mondani, sokan járnak ide, a könyvtárba?

 

- Sajnos nagyon kevesen olvasnak. Van egy olvasói "keménymag", ők járnak ide. Nem vagyunk nagy könyvtár, talán itt  emberibb, kötetlenebb a  könyvtáros-olvasó kapcsolat. A nagy pesti könyvtárakban nagyon  "embertelen" a viszony. Azt képzelje el, hogy a Központi könyvtárban gépesítették a könyvleadást.

 

- Ezt konkrétan hogyan képzeljem el?

 

- Odamegy a könyvtárba, van egy leadó láda és  behelyezi a könyvet. senki nem is néz rá, gépies, "embertelen"  Nagyon nem jó ez. Olyan esetet is hallottam hogy védett könyveket  helyeztek el a ládában. Képzelje csak el, mi van, ha megrongálódik? Sokkal jobb az ilyen kis könyvtárban. Na, meg vidéken...

 

- Miért, mi van vidéken?

 

- Vidéken minden emberibb, közvetlenebbek az emberek és nem csak a könyvtárban hanem az utcán is.

 

- Hallottam olyat hogy a könyvtárosok kutatómunkát is végeznek, nem kizárólag a pultnál ülnek.

 

- Így van, jól tudja. Azt viszont el kell mondanom ma már egyre kevesebb idő jut ilyenre. Főleg a pesti könyvtárakban, vidék talán ebben is más. Én még nem tudtam "kutakodni", nincs rá idő. Könyvek átvétele, szortírozása, rendezgetése és a kiadásuk sok idő. És nem csak ülő munka ez, emelgetni a könyvkupacokat komoly fizikai terhelés.

 

Köszönöm a beszélgetést!

Megkérdeztem egy könyvtárost - kkata76 beszámolója

0

A most következő beszámolóban kkata76 meséli el mit is csinál egy könyvtáros.

Azt kérdeztem tőle milyen iskolai végzettség kell hozzá, milyen feladatai vannak azontúl, hogy a könyveket kiadja az olvasóknak. Arra is rákérdeztem volt-e valami egészen különleges esete.

 

 

Kell valamilyen szintű szakvégzettség, vagyis aki nem végez könyvtár szakot valamelyik egyetemen, annak el kell végeznie egy OKJ-s felső-közép szintű tanfolyamot, amit persze csak akkor fogadnak el az egyetemi könyvtár szak helyett, ha van mellette felsőfokú végzettséged. A kvt. mellett sokan végeznek magyart, törit, idegen nyelvet vagy informatikát. Van, amikor nem kimondottan könyvtár szakosokat keresnek, az egyik munkatársam pl. zenészként végzett a főiskolán, most a zenei gyűjteményünkben ő a zenei szakkönyvtáros. (Nyilván sokkal jobban tud tájékoztatni egy ilyen speciális területen, mint aki soha nem tanult zenét.) Van filmes szakot végzett munkatársam, aki ebben a témában van leginkább otthon, van művészettörténészünk is…általában mindenkinek van szakterülete, amiben inkább otthon van, mint a többiek. 
Ez azért (is) fontos, mert gyakran kapunk olyan kéréseket, hogy valamilyen témában kutató olvasóknak (pl. hallgatóknak, sőt, oktatóknak) segítsünk forrásanyagot, irodalomlistát összeállítani, vagy szakdolgozati téma keresésében – szűkítésében kérnek segítséget. Én művészeti szakkönyvtáros vagyok: a mi könyvtárunkban egy külön emeleten van a művészeti gyűjtemény (zenei stúdió és film, képzőművészetek, építészet, színház, tánc) és én itt dolgozom, ami azt jelenti, hogy annak tudok segíteni leginkább, aki ebben a témában kutat. 
Meg szoktak keresni bennünket múzeumokból, galériákból is, ha egy-egy kiállításhoz kell anyagot összeállítani. 
Olyan is van, hogy az olvasó csak utána akar nézni valaminek (pl. hallott egy budapesti, a két világháború között lerombolt templomról, és arról keres anyagot, jó esetben legalább azt tudja, hogy hol volt, vagy kinek volt szentelve. Olyan kérésem is volt már, hogy előző évben a nyaraláson Salzburgban a buszból látott az illető egy szép nagy szobrot, és arra kíváncsi, hogy kit ábrázol, és ki készítette. :) Ezek izgalmas dolgok, én személy szerint nagyon szeretek kutatni. 
Napi 3-4 órát töltünk az információs pultnál. Volt egy olvasó, aki megkérdezte, hogy ha nem vagyok ott, akkor hol vagyok? Azt válaszoltam, hogy máshol. Van munkaszobánk, ahol az ún. belső munkákat végezzük. Ez sokféle tevékenységet jelent, a legtöbb időt az állomány (könyvek, folyóiratok, egyéb dokumentumok) kezelése, gondozása veszi el: leltár, selejtezés, új könyvek rendelése, pakolás, fésülés (az utóbbi azt jelenti, hogy időnként át kell bogarászni a polcokat, hogy a könyvek a helyükön vannak-e, mert néha (gyakran) a kedves olvasó, aki leveszi a polcról, nem a helyére teszi vissza, és úgy elég nehéz megtalálni egy könyvet egy kb. 900 ezres könyvtárban :) Ezt egy-két hetente meg kell csinálni. 
Ezenkívül mi építünk egy művészeti adatbázist folyóiratcikkekből, ami azt jelenti, hogy figyeljük a lapokat, és ha olyan cikket/tanulmányt találunk, ami a mi területünkbe passzol (bármilyen művészeti téma), azt földolgozzuk. 
Írunk könyvajánlókat, folyamatosan vannak kiállításaink, melyeket kb. három hetente cserélünk (ezekhez többnyire a könyvtár dokumentumait használjuk föl), rendezvényeket és képzőművészeti kiállításokat szervezünk, néha van lehetőségünk továbbképzésekre menni. Nem tudom, kihagytam-e valamit. Egyik ismerősöm az egyetemről, mikor kiderült, hogy könyvtárban dolgozom, irigykedett, hogy milyen nyugis munkahelyem van. Hát, volt már olyan nap is, amikor nem történt semmi… de olyan is volt, hogy egy belőtt olvasó késsel támadt egy kollégára… szerintem ez sem „nyugisabb”, mint bármely más munkahely, ahol emberekkel kell foglalkozni. 
Édesanyámtól megkérdezte valaki, mikor mondta, hogy a lány könyvtáros, hogy 
– És mit csinál ott egész nap? 
Anyu mosolyogva ezt válaszolta: 
– Olvas.