Ezt az idézetet Steinbeck Egerek ésemberek c. kisregényéből hozom.  Azt gondolom nem kell különösebben kommentálni.  Elég annyi: ütős!

 

 

 

Tegyük fel, hogy kénytelen vagy itt üldögélni és könyveket olvasni. Igaz, besötétedésig játszhatsz patkóhajigálást, de akkor aztán tessék könyveket olvasni. A könyv nem ér semmit. Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Siránkozó hangon folytatta: – Megbolondul az ember, ha nincs senkije.
Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! kiáltotta. – Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba.