Figyelem! Ez kőkemény lesz.

Lunemorte olvasása volt, igazi hard erotika.

 

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A szopás komoly bibliai eredetre tekint vissza. Kínai archeológusok állapították meg, hogy Éva rendszeresen leszopta Ádámot, a paradicsomból azonban nem emiatt lettek száműzve: Éva ugyanis az ördögre is szemet vetett, hogy jobban megértse, mi a különbség közte és az ember között, lényeges különbséget azonban nem talált. Az ókori Görögországban a szopás olimpiai sportágnak számított, amely nem volt népszerűtlenebb versenyszám, mint manapság a páros műkorcsolyázás. A középkorban, Montaigne megfigyelése szerint, a férfiaknak a szopást írták fel tüdőgyulladás és, bármilyen furcsa, az influenza ellen. Az inkvizíció az orális szexet eszközként használta a boszorkányság bizonyítására. Azokat a nőket, akik ügyesen szoptak, az inkvizítorok maguk mellé vették, előzetesen felmentve őket a súlyos vádak alól, s nem égették el őket addig, amíg rájuk nem untak. A nagy japán költő, Macuo Basó (1644-1694) a kurtizánokat arra szólította fel, hogy egyetlen „harmatcseppet se hullajtsanak”, amíg szopják őt. Ennél jóval korábban, Indiában a Káma-szútra a „gyöngyharmatról” értekezett, amely a „mangó gyümölcsének szopásából” származik.

Oroszországban a szopás a zavaros időkben jött divatba. Előszeretettel alkalmazták a hazaszeretet valamint a harci kedv fokozására a lengyelekkel vívott küzdelemben, a parasztoknak azonban a higiéniára hivatkozva megtiltották. A Szovjetunióban a szopást ugyanúgy, mint a halált, a marxista filozófia önellentmondásnak tartotta, igazán össznépi lendületet mégis ekkor kapott.

Viktor Jerofejev - Fuvoladonnák
M. Nagy Miklós (szerk.): Orosz Erato – Szendvics vörös kaviárral
Válogatás az orosz erotikus irodalomból