Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Itália 5. - A beneventói boszorkányfa

0

Lám-lám, milyen hasznos dolog kerékpárversenyt nézni! A most zajló Giro d'Italia mai szakaszán hangzott el röviden a beneventói boszorkányfa története. Ezt osztom meg kicsit bővebb lére eresztve.

 

 

A beneventói boszorkányfa


A boszorkányfa Mert érdekeltek, kissé utánaolvastam a boszorkányoknak és a beneventói boszorkányfának. Benevento Nápolytól bő 50 km-re keletre fekszik, a Sabato folyócska partján.Benevento városa már a római birodalom korai terjeszkedése idején is megvolt, akkor még Maleventum volt a neve, ami kb. rossz szelet jelentett. I.e. 268-ban lett római provincia, ekkor az új idők új szeleinek megfelelően új nevet kapott, a jóval optimistább hangzású Beneventumot.A város túlélte a Római Birodalom kettészakadását, a Nyugatrómai Birodalom bukását, azt, hogy Beneventót is barbárok, konkrétan a longobárdok szállták meg, 571-ben.Eddig még nem lett volna semmi probléma, ez a szokásos történelem szerint történt. A gond ott kezdődött, hogy a város lakói időközben keresztény hitre tértek, a hódító longobárdok pedig Itáliában is megtartották barbár természetvallásukat. Szent összejöveteleiket a város falain kívül, a Sabato folyócska közelében álló hatalmas, szent diófa körül szokták tartani. A fa ágára kígyóbőrt akasztottak, és szent estéken, éjszakákon akörül táncoltak. És lovasjátékokat tartottak. A kígyóbőrt levágták a fáról, végül megették.Egyszóval, fertelmes dolgokat míveltek. Hogy a szent diófa ne maradjon kígyótlan, a levágott kígyó helyére a következő szent táncig bronzkígyót akasztottak, amit két ünnep között is istenként tiszteltek.Ezeken az összejöveteleken a városlakók nem vettek részt. Messziről, félve figyelték, és a félhomályban vagy a holdfénynél nem láttak mindent tisztán. A lobogó, hosszú hajú idegeneket könnyen nézték nőknek. Szegény, barbár longobárdok, nőknek nézték őket, pedig csak arról volt szó, hogy nem volt hajvágó ollójuk. És nem volt borotvájuk se, ezért szakállt is viseltek. Igazi, hamisítatlan barbárok voltak. (Talán azóta fonódik össze az olasz nyelvben a barba (szakáll) szó a barbár szóval.) Az istenfélő városlakók tudták, hogy vad rítus, vallási ceremónia szemtanui, és mivel teljesen elütött a keresztény szertartásoktól, egyenesen az ördögtől valónak tekintették. És amit nem láttak, azt a fantáziájuk segítségével pótolták. Szóval, egész komoly boszorkánykultusz alakult ki a szent diófa körül.A város püspökének hivatali kötelessége volt az ördög üldözése, dehát mit tehetett a megszállókkal szemben.
Diófa, boszorkányok és ördög Telt-múlt az idő, a longobárdok már vagy kilencven éve állomásoztak ideiglenesen Közép-Itáliában. A beneventóiak eközben az egész vidéken terjesztették a beneventói boszorkány-éjszakák hírét.Hogy mikor voltak ezek az éjszakák? A Sabato (magyarul: szombat) folyócska mellett csakis szombatra virradóan lehettek. Tehát péntek este. Ebből már egyenesen adódott, hogy a péntek a boszorkányok napja. Azóta is az. Pedig csak arról volt szó, - szerintem, - hogy a longobárdok is megtartották a szent szabad szombatot, tehát péntek este mulattak. Ilyen körülmények között jött el az Úr 663. éve. És jött vele a Kelet-Római, immár Bizánci Császárság hadserege is, az Úr nevében, hogy személyesen Nagy Konstantin vezetésével a fegyverek erejével foglalja vissza a barbároktól az egész Római Birodalmat. És csak jött, egyre fenyegetőbben.Mit tehetett a vidéket megszállva tartó longobárd főnök, Romualdo herceg nagy szorongattatásában, szegény?Hát, mit? Lefeküdt aludni.Álmot látott. Álmában égi sugallatot kapott. Forduljon a beneventói püspökhöz segítségért, aki ekkor Barbato volt. (Újabb szakállas.)Barbato püspök kapott az alkalmon. Segítséget ígért, de ennek az volt az ára, hogy a longobárdok mind megkeresztelkednek, és kivágják szent diófájukat. "Isten győzni segít téged, ha lemondasz a Szent Fa kultuszáról."Mit volt mit tenni, így történt.De nem volt elég kivágni. A gyökereit is ki kellett szedni.A gyökerek között pedig egy aranyviperát találtak, a longobárdok szent állatát. A további problémák elkerülése végett az aranyviperát maga Barbato püspök hintette meg szentelt vízzel.A boszorkányfa A többit már tudjuk. Nagy Konstantin nem foglalta el Beneventót. Hogy miért, azt csak az istenek tudják. Vagy a görögkeleti, vagy a római hit szerinti, vagy az aranyvipera.A diófa helyén újabb, boszorkányjárta diófa nőtt, és péntek éjszakánként azóta is táncolnak a boszorkányok.A történet rögtön feljegyzésre került, latin nyelven, "De nuce maga beneventana" (A beneventói bűvös diófa) címen.Nem merült feledésbe a nép körében sem. Tudták, hogy a boszorkányok titkos éjszakai szertartásai tovább folytak, a szertartásokon varázslók varázsoltak, és személyesen maga az ördög elnökölt.Olyan változat is ismert, hogy tévedés az egész. A boszorkányok az ördög vezetésével azért boszorkánykodtak a diófa körül, hogy gúnyt űzzenek a diófából, mert úgy tudták, hogy Krisztust diófából ácsolt keresztre feszítették fel. Itt voltak tévedésben, mert Krisztus keresztje valójában ciprusfából készült. De ha tévedtek is, akkor is csúnya volt, amit csináltak. Hogy pontosan mit csináltak, már nem tudni, csak az biztos, hogy csúnya volt.Terjedt, terjedt a hír egész Itáliában, mert a hír már csak ilyen.A szent diófa helyének pontos leírása. A kép alján a szent diófa Később még Danténak tulajdonítottak egy Virág-szonett című verset, amelyben szintén szerepel ez a téma.A történet sok évszázadon át szerepelt a Nápoly környéki mondákban, mígnem 1428-ban sikerült egy igazi boszorkányt fogni a beneventói diófánál. Egy bizonyos Matteuccia-t. Természetesen bíróság elé állították, ahol részletesen bevallotta, miket szokott a diófánál művelni. A bíróság előtt egy saját készítésű csodás balzsamot hintett szét, úgynevezett unguentót, aminek segítségével repülni tudott. Ezzel illusztrálta, hogyan jutott el a diófához. Mert nem helybeli volt. Még az is lehet, hogy ibériai volt, mert Asturiában ugyanígy ismerik ezt a történetet.Elbeszélésében szerepelt egy seprű is és egy fekete bakkecske is. Vallomásából amit le tudtak jegyezni, az egy varázsvers volt:
"Unguento, unguento, mandame a lo noce di Benevento, supra acqua et supra vento, et supra omne maletempo!"Kápolna a boszorkányfa helyén (Varázsbalzsam, varázsbalzsam, vezess a beneventói diófához, víz felett, szél felett, és minden rossz idő felett!)
Na, ez már tűrhetetlen volt, egyházilag. Megégették.Egy spanyol inkvizítor, Miguel Blázquez szintén írt a boszorkányok varázsbalzsamáról, amit az inkvizíció által halálra kínozott boszorkányok vallomásából tudott meg. Feljegyzése "Boszorkányság és babonaság Kasztília - La Manchában" címen maradt meg, és benne világosan leírja, hogy az unguento varázsbalzsam (ő ungüentónak írja) dióolajból készült.Visszajutottunk hát megint a diófához.A boszorkányos diófa történetét 1639-ben Pietro Piperno, a híres beneventói orvos írta le újból. Az alkalmat az adta, hogy Piperno a gyógynövényekről írt könyvet, amelyek között igen részletesen tárgyalta a diófát, annak csodás gyógyító erejét. Piperno doktor úr a szent diófa pontos helyét is meghatározta, 54 km-re Nápolytól, a Sabato folyócska mellett, egy tisztáson, Francesco di Gennaro nemesember birtokán.A boszorkánydió üzleti hasznot is hozott Piperno doktornak. Nála lehetett kapni a boszorkányfa dióit. Szemenként, amulettnek. Érdekes formájú diót termett Piperno doktor boszorkányfája.  Az emléktábla Piramisra hasonlító alakút, az alapjánál négy határozott szöglettel. Ez a dió mindenféle baj ellen jó volt.A leírás alapján egy helyi patrícius, Ottavio Bilotta kápolnát emeltetett a szent helyen, és emléktáblát állíttatott, mindkettő ma is látható.A népi mondák alapján pedig Giuseppe Cocchiara írta le az esetet, a 18. században, népies versezetben, majd nem sokkal később a német Franz Xaver Süssmayr (1766 – 1803) „Der Nussbaum von Benevento“ címmel balettet írt a történetből.Benevento manapság modern, felvilágosult ipari város. Ennek ellenére amikor a beneventói boszorkányos diófának utána akartam járni, nem mertem a helyieket megkérdezni, ugyan mondanák már meg, merre van egy diófa? Nehogy félreértsék. Biztos, ami biztos. Az olaszok annyira hithű katolikusok.A boszorkányos diófa utóéletéhez tartozik, hogy a boszorkány-likőr (Liquore Strega), ami több mint 70 hozzávalóval készített rendkívüli diólikőr, ma is kapható Olaszországban.

Itália 4. - Szellemvárosok (1.)

0

Azért kedvelem Olaszországot, mert tele van csodákkal.  Fantasztikus tájak, szép épületek, művészeti értékek, híres emberek stb. A mostani post kicsit anti-jellegű lesz, mivel nem túl szép történeteket mesélek el, de a körités az lenyűgöző. Gondolom, sokan kedvelitek a misztikus, "szellemlakta" helyeket. Ezekből mazsoláztam párat. A postnak majd folytatása  is lesz, megérdemli a sok karaktert, képet.

 

Első helyszín Craco, Basilicata tartományban:

A helytelenül végzett mezőgazdasági munkák hozzájárultak egy heves földrengés pusztításához. A földcsuszamlások és a világháború eredményezte a tömeges kivándorlást Craco-ból. A lakosság 1892 és 1922 között már útnak indult Amerikába, de az  1963-as földcsuszamlás okozta a teljes kiürítést.  Az 1800 lakost ekkor kellett végleg kitelepíteni a közeli völgybe az úgynevezett Craco Peschierába, így a régi Craco a pusztulás sorsára jutott. A kihalt település több filmrendezőt is megihletet így helyszíne volt filmforgatásoknak.

képek:

 

Második úticélunk Pentedattilo, Calabriában

 

Pentedattilo  szellemváros a Monte Calvario hegy  lábánál, amelynek öt furcsa csúcsa hasonlít az ember öt ujjára, innen a görög eredetű neve: "öt ujj" vagyis penta + daktylos. A város alapítása  ókori görögök nevéhez fűződik Chalcis névvel, Kr. előtt 640-ből, de később szaracénok (arabok) és  más hódítók kezére jutott a  település.

Egy  erős földrengés 1783-ban elpusztította a házakat, ami miatt a lakosság nagy része elvándorolt a közeli Melito Porto Salvóba. Pentedatillo teljesen lakatlanná vált a 1960-as évek közepétől. 1980-ban részben felújítottak pár épületet és újratelepített pár lakást önkéntesek jóvóltából, akik európai országokból jöttek segíteni a helyieknek.

 

képek

 

Harmadik állomás, Romagnano al Monte Campaniában

 

Romagnano al Monte  Salerno megyében az Irpinia földrengés következtében pusztult el 1980-ban majd újjáépítették néhány kilométerrel odébb. Szellemváros lett,  turistalátványosság a 2000-es évek elejétől, majdnem olyan, mint a másik szellemváros ugyanebben a tartományban: Roscigno Vecchia, amelyről később írok majd.

 

kép:

Itália 3. - Szép kertek

0

Mai barangolásom során szép kerteket mutatok be Olaszország több tájáról.

Kezdjük Liguriában,

 

 

Jöjjön egy tarantói park

 

 

Menjünk Veronába!

 

 

Ez a Ninfák kertje Latinában

 

 

Végül járjunk egyet Isolában

 

Itália 2.- Eladó falu

0

Ez egészen hihetetlen! Egy teljes falut árvereztek az Ebay-en idén nyáron. Az olaszországi Piemont tartományban fekvő Borgo Alpino lakosai  döntöttek úgy, hogy  potom 245.000 euróért   (cca 75 millió  Ft) eladják a komplett falut...

 

Íme a bizonyíték:

 

 

Pár kép a faluról, amely meseszép környéken fekszik.

 

 

 

 

 

 

Itália 1 - Guszta éttermek

0

Új rovatot indítok olasz témákkal. Első posztomban  pár guszta kinézetű éttermet, pizzériát, élelmiszerboltot mutatok be. Nézzünk szét legalább virtuálisan!

 

Siena (Toscana):

 

Tropea (Calabria):

 

 

 

Sorrento  (Campania):

 

 

 

Nocerina (Umbria):

 

 

 

Parma (Emilia-Romagna):

 

 

Verona: