Cormac McCarthy: Az út 88%


Egész egyszerűen: ZSENIÁLIS! Megihletet és ez nagy szó:

Állt az út szélén. Kockás ing, farmer és egy kopottas katonai bakancs volt a viselete.
Borostás állát vakargatta merre induljon? Aztán nekilódult nagy léptekkel az útnak.
Hatalmas gránitsziklák meredeztek, egy mély szakadékba lehetett látni. Jobbra a mélység, balra meg a sziklafal. Ólmos szürkeség borult a tájra. A levegő alig moccant mintha szmog borította volna be a Földet.
Egy kersztúthoz ért. Tábla jelezte az irányt háromfelé is. Az elágazás mellett egy elkorhadt viskó romjai álltak. Benézett, üres volt, semmit sem talált csak egy üres rozsdamentes acélból készült marmonkannát. Fogta és elvitte magával.
Már majdnem egy órája gyalogolt az úton, amikor egy elszáradt útszéli cserjésben valami fényes dolgot pillantott meg. Egy eldőlt Harley Davidson volt, nagyobb részét befedte az avar.
Teljesen gazdátlanul hevert, a férfi körbenézett, de nem látott senkit, fogta a kétkerekűt és megpróbált életet csiholni a motorba. A gázkar és a kuplung kicsit már be voltak ragadva. Pár erőteljes rúgásra felbőgött a motor. Kicsit köhécselve, érdesen. Első pillantása az üzemanyagmérőre esett. Hatalmas kő gördült le a szívéről, amikor az látta tele van a tank. Fogta a marmonkannát és felkötötte a motorra. Felült a gépre, majd gázt adott. Felnyomta a sebességet 100 km/h felé. Porcsíkot húzott maga után, úgy száguldott az úton.

Pár percig ment, mire egy elhagyott kőházat pillantott meg. A ház falai nagy rakott kövekből álltak, látszólag hidegnek tűnt az épület. Talált mellette egy kamrát, benézett és egy nagy halom fát lelt felfűrészelve. Fogott hat-hét hasábot és bement a házba. Mindezt könnyedén megtehette, mert nyitva volt az ajtó.

Körbenézett bent. Szemben egy hatalmas kandalló állt, volt még egy porlepte asztal és két rozoga szék illetve egy vaságy. A falon észlelt egy kis faládikót, felnyitotta. Csak pár poros könyvet talált benne.
Úgy döntött, előbb befűt a kandallóba. Fogta a fahasábokat és megpróbált belőle letörni pár kisebb faháncs darabot gyújtósnak. Sikerült.
Az időjárástól érdessé, szárazzá vált ujjaival benyúlt inge zsebébe és elővette a Zippóját.
Szerette ezt az öngyújtót. Ránézett a krómozott acélra és jólesően simogatta a fém felületét.
Egy kattanással tűzet csiholt belőle, meggyújtotta a faháncsot. Gyorsan lángra kapott a tűz, tíz perc múlva már kellemesen langyos idő volt a szobában.

Mivel fáradt volt, elhatározta, hogy leül kicsit és olvasni kezd.
Előszedte a kis faládából a legfelső könyvet. Ujját végighúzta a poros borítón, majd ingujjával letörölte azt.
Ránézett:

„ CORMAC McCARTHY: AZ ÚT ”

Leült az ablak mellé és belemélyedt a könyvbe…