Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Interjú - Arianrhod

0

Első interjú a blogon. Arianrhodot kérdeztem meséljen kicsit magáról és az olvasmányairól. 



-Miért csatlakoztál a Molyhoz, volt valami oka vagy pusztán véletlen volt?

- Egy másik – külföldi magyarok által alapított – fórumon írtam egy blogot, és volt/van egy saját könyves blogom is, akikkel ezek kapcsán levelezésbe merültem, moly-tagok voltak, ők vetették fel, hogy csatlakozzak én is. Megnéztem, mit tud nyújtani ez a fórum, és nem is kellett tovább töprengenem, azonnal beléptem. Azóta szinte ennek a fórumnak élek, az olvasáson és fordításon kívül. 

– Hogyan kerültél Montevideóba és mit csinálsz ott?

- Magánéleti válság miatt jöttem ide a testvérem után, aki itt kapott munkát. Tanulom a nyelvet, nem megy sajnos könnyen, alapítottam egy újságot is magyarok számára az interneten, de érdektelenség miatt megszűnt. Itt nem nagyon beszélnek már a magyar származásúak sem magyarul, így nem volt olvasóm. Most gondolkodom azon, hogy újraindítom, többen bátorítottak erre itt a molyközösségben is. Fordítok 2 könyvet angol nyelvből, mitológiai tárgyú darabok.

– Mekkora létszámú magyar közösség él arrafelé?

- A hivatalos statisztika szerint 200 család él az országban, de ez valójában nem igaz, mert szinte mindenki 2. vagy 3. generációs magyar, aki beszélte a nyelvet, már szinte mindenki meghalt. A leszármazottak nem beszélnek már, sokan nem is értenek magyarul. Van egy kivándorlók által alapított Uruguayi Magyar Otthon, egyesületi formában működik, a magyar létük bulizásban és magyar néptáncok tanulásában nyilvánul meg. Megünneplik a magyar ünnepeket, de spanyolul hangzik el a beszéd, viszont magyar ételeket szolgálnak fel a közönségnek. Van egy több korosztályra bontott magyar néptánc-csoportjuk, itt a kontinensen minden évben díjat nyernek a néptáncfesztiválokon, és az utóbbi években a magyarországi táncfesztiválokon is részt vettek, nagy sikerrel. Most a magyar állam megfinanszírozta a közösség számára egy magyar nyelvtanár kiküldetését, talán a gyerekek most felszednek valamit. Bár igazán a nyelvtanulás a táncok zenéinek szövege megértésére és kiejtésére korlátozódik, de talán kezdetnek jó.


– Miket szeretsz olvasni? Kimondottan kedvenc szerzők vagy műfajok felől érdeklődöm.

- Könyvben szinte mindenevő vagyok. Legjobban a mitológiai tárgyú könyveket, a mítoszokat és meséket szeretem, de nem vetem meg a modern fantasy-regényeket sem, és a tudományos-fantasztikus irodalom kevésbé véres történeteit. Időnként ha kikapcsolódásra vágyom, romantikus regényeket és krimit is olvasok. De nagyon szeretem a nem túl modern szépirodalmat. A modern és posztmodern magyar és külföldi írók műveivel még csak most kezdtem ismerkedni. Nagy élvezettel olvasok verseket is, vagy színdarabokat. Mostanában egyre több angol nyelvű könyvet olvasok, mert itt nehezen tudok magyar könyvhöz hozzájutni. 
A horrortörténetek az egyetlen olyan kategória, amelyet nem szeretek, nagyon ritkán veszek elő ilyen témájú műveket. 
A kedvenc szerzőim Márquez, Robert Graves, Anatole France, Romain Rolland és William Butler Yeats, a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiből Asimov és Jefremov. A modern romantikus irodalom művelői közül Mary Jo Putney, akinek a könyveiből rengeteg tudománytörténeti érdekességet ismerek meg, vagy történelmi ismereteket szerzek. Idén új kedvenceket is avattam, a fantasy-irodalomban jeleskedő Neil Gaiman mellett Catharynne M. Valente vált az egyik nagy kedvencemmé, aki mitológiai tárgyú írásaival hódított meg. A szépirodalom terén pedig James Joyce és Edgar Allan Poe foglalták el a jól megérdemelt helyüket a szívem polcán.

– Van olyan könyv, amit mindenkinek ajánlanál?

- Nem tudok könyvet ajánlani mindenkinek, hiszen az emberek ízlése különböző. De aki szereti a mítikus fantasyt, azoknak jó szívvel ajánlom Kevin Hearne Vasdruida-sorozatát, Valente műveit, az urban fantasy megalapítójának, Charles de Lint kanadai zenész-írónak a meséit, vagy a klasszikusok közül Lord Dunsany történeteit. Sajnos utóbbi két író műveit csak angol nyelven olvashatjuk, magyar kiadás még nem született. A klasszikus magyar irodalomból hozzám Mikszáth Kálmán írásai állnak a legközelebb, különösen ajánlanám a Az új Zrínyiász című könyvét, aki még nem olvasta, és szereti a jó humort. A külföldi klasszikus szépirodalomból Anatole France Pingvinek szigete, és a Kékszakáll 7 felesége című műveket ajánlom azoknak, akik a finom, emberséges humort részesítik előnyben a ma divatos durvább, időnként trágár stílus helyett. 
A kedvenc költőm Nagy László, tőle bármit szívesen ajánlok, akár a verseit, akár a műfordításait.
Akik szeretik a fantáziásabb scifit, és olvasnak angolul, ne hagyják ki Philip José Farmer Riverworld-sorozatát! Sajnos ez sem jelent még meg magyarul, de Farmer munkásságából néhány regényt és novellát magyarra is lefordítottak, bár nem a díjnyertes köteteit.

Kaleidoszkóp 1. - Arianrhod mitológiai cikke

0

Kaleidoszkóp: Ez a rovat tudományos-jellegű írásokat tartalmaz. Elsőként Arianrhod motológiáról szóló írását osztom meg közönségemmel. A cikk elnyerte tetszésem, ezért egy új témakör indítására inspirált a blogomon.



Zöldember, Harlequin, Robin Hood, Dante és a Vad Hajsza


Biztos láttatok már – ha Angliában jártatok, – Green Man nevezetű kocsmákat, fogadókat. Ugyanez a helyzet a „szigetországok” más részein is, Skóciában, Walesben, Írországban. de tudtommal Európa más államaiban is találkozhatunk velük. Azután ott vannak azok a leveles, kőből faragott domborművek, díszítőelemek templomok falán, oszlopfőin. Soha nem hoztam kapcsolatba a két dolgot, pedig mint most megtudhattam, a leveles arcok a Green Man, a Zöldember képmásai.

Sokan olvasunk fantasy regényeket, meséket, biztosan valamennyien találkozunk bennük a Zöldemberrel, csak talán nem ezen a néven. Nagyon érdekelt, ki lehet ez a titokzatos alak, főleg most, hogy egy Arthur királlyal kapcsolatos XIV. századi trúbadúrdalt olvasok, melyet Tolkien fordított a mai angol nyelvre középangolból. A mű címe Gawain úr és a Zöld Lovag.

Gyerekkoromból már ismertem a mesét, de soha nem azonosítottam a Zöld Lovagot a Zöldemberrel. Eddig. Most rájöttem, hogy ugyanaz a „mesealak” a kettő. Szokásos kíváncsiságom által vezéreltetvén megnéztem, mit tudhatok meg erről a lényről. Sok mindenre felkészültem, de arra nem, amit találtam. Olyan kanyargós utakra vezetett a kutatás, hogy időnként sikkantgattam a gyönyörtől, amikor egy-egy újabb szálat fedeztem fel.

Előszőr is a brit-kelta mitológiához jutottam, és onnan – ne lepődjetek meg! – az északi skandinávhoz, és végül egészen döbbenetes helyekre.

A Zöld Lovagot azonosíthatjuk a Zöldemberrel, de sok néven találkoztunk már vele. Ő a megszelidíthetetlen, vad természet megszemélyesítője, őrzője, pusztít és teremt, gyógyít és harcol. Egészen ismerős, nem?

Maga a trubadúr dal, a mese Zöld Lovagja eredetileg a velszi mitológiában gyökeredzik, a költemény rendkívül naturális, részletes leírást ad a nemtő öltözékéről, fegyverzetéről, kinézetéről, szokásairól. Trickster, azaz szélhámos, mint Lugh (ír) vagy Lugus (gall és keltibér) vagy ahogy Walesben nevezik Lleu Llaw Gyffes (mondhatnánk: Loki?)

Másik attribútuma a vadászat és a kutyák, de ez nem egyszerű vadászat. Általában a kutyákon kívül madarak is kísérik, főként hollók. Érdekes, mintha már találkoztam volna hasonló kísérettel más mitológiai alakoknál is. A britanniai kelták Nodensnek hívják, a vadászat, tenger és a gyógyítás a dolga, a velszieknél Nudd, az íreknél Nuada. Az ír Nuada a Tuatha dé Danann – a ma már tündérekké „degradált” Sidhe – mítoszi királya, akit Llew Llaw Erynt néven is ismerünk. Ők ezermester, mindentudó istenek, és az Alvilághoz kötődnek. A harc, csata és vadászat szorosan kapcsolódik hozzájuk.

És ott van még a velszi Bran, akinek neve Holló jelentésű. Bran birtokában volt a kelták és északi skandinávok által is jól ismert bűvös kondér, amely feltámasztja a holtakat. Azt talán sokan olvastátok már, hogy Bran a legképtelenebb vesztett csatákat is meg tudta nyerni, mindig trükközéssel, ravaszsággal, de az utolsó csatában halálos sebet kapott. Utolsó kívánsága az volt, hogy a társai vágják le a fejét, és temessék egy szent domb alá – ez ma London, a Tower dombja, valaha Lugh isten szent helye volt, – onnan fogja őrizni a szigetet a hódítók betörése ellen. Ahogy a mesebeli Zöld Lovag is „elveszíti a fejét”, majd lóra pattan, felveszi a földre hullott fejet, és úgy beszél tovább.

Brán bűvös kondérjából ered a Szent Grál, és Bránt a lovagi költészet a Halászkirállyal azonosítja. És Robin Hooddal is. Nem csoda, hiszen zöld ruhát visel, vadász, harcos, ravaszsággal működik.

A Zöldemberrel kapcsolatos mesék széles körben ismertek, a hollandok például Elegast legendájában őrzik. Az erdőlakó Elegast neve „tündérlelket” jelent, ő az erdőben lakozik, zöld ruhát visel, természetfeletti képességei vannak, Lokiéhoz hasonló, tolvaj, de csak a gazdagoktól lop, és a szegényeknek adja a szajrét. A neve eredetét Alberichéval hozzák kapcsolatba az etimológusok, akit Wagner operájából már jól ismerhetünk, de az Edda és a Nibelung-ének az eredeti forrás. Ott Alberich már gonosz törpe, akié az a bizonyos gyűrű, és a kincs volt, melyet végül Siegfried- Sigurd szerez meg.

És aztán következik az újabb meglepetés, Oberon. Oberon, a tündérkirály, a francia trubadúrok révén lett ismert, akkor már nem a frank-germán Alberichként, hanem Auberon-ként írták le, aki az erdő tündére, a természet megszemélyesítője, és törpetermetű. Az eredeti francia legenda szerint valaha normális méretű volt, de egy gonosz boszorkány megátkozta, és így lett aprótermetű, de kompenzácóként gyönyörű testet és arcot kapott a banyától. Őt Shakespeare Szentivánéj álom című színművéből ismerhetjük, vagy Purcell: A tündérkirálynő című operájából. Azután itt van még az Erlkönig, ahogy a németek hagyományaiban szerepel, a Rémkirály, aki ellopja a lelkeket, erdőben tanyázik, és tündér. Találkozhatunk vele Grimm meséi között, vagy Goethe költeményében.

Messzire kalandoztunk már, vissza tehát a mi kedves Zöldemberünkhöz. A brit szigeten több neve is van, Herla, Herne, természetesen Robin Hood, és még sok más. Mindegyikük megjárja az Alvilágot, vadászik, sokan zöld ruhát viselnek, szörnyű véget érnek. És vezetik a Vad Hajszát. Kutyák, démonok, ördögök holtak lelkei lovagolnak a kíséretében, és elragadják, vagy megőrjítik, aki az útjukba akad. Általában ősszel kezdik a hajszát, és karácsonyig lehet rettegni a velük való találkozástól, ahogy egy cseh meséből megtudhatjuk.

A Vad Hajsza majd minden indo-európai nép hagyományaiban megtalálható. Ami engem most különösen megragadott, az Herla története. Egy másik karcban majd részletesen kitérek erre is, most viszont csak a nevére szeretnék fényt deríteni. Herla brit király volt, aki a germán monda szerinti Vad Hajsza vezére. A francia nyelvterületen a másvilági csoportot Herla vagy Herle Rokonsága néven ismerik, azaz Herlequin. Innen ered a commedia dell'arte Harlekin alakja, eredetileg sötét bőrű, vörös-fekete kockás ruhája a halálra kíván asszociálni, kísérői holt lelkek és démonok, akik elragadják a jó keresztény lelkeket a Pokolba. Később már ördögök is helyet kapnak így a mesékben. Harlekin alakja Dante Isteni színjátéka Pokol fejezetében is megjelenik, ő az egyik ördög: Alichino.

Hogyan kerülhetett ebbe a vészes helyzetbe szegény jó Zöldember? Miért csinált belőle ördögöt az utókor?

Talán a végső magyarázat a Vad Hajsza vezérének skandináv hiedelem szerinti valódi kiléte. A skandináv országokban és Izlandon, egyes német területeken és a benelux államok területén a vezért ma is Odinnak hívják, a németek Jagermeisternek is nevezik, a Vadászat Vezérének. Na ugye? Mindig ide lyukadunk ki. Odinhoz, és a piához.

Odin mint a halál, a vadászat, a harc és háború, valamint a bölcsesség és a mágia pogány istene – csakúgy, mint egyéb mesebeli, vagy mitológiai megjelenési formái, más népekbéli rokonai, – nem volt soha kedves a keresztény egyházak számára. Így lett alakjából gonosz démon, majd ördög, így lettek a tündérek gonosz lények.

Ha van, akit érdekel részletesen és darabonként ezeknek a fentebb felsorolt alakoknak az eredete, meséi, és utóéletük, jelezze, ezesetben bőven van még mit mesélnem.

Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien – E. V. Gordon (szerk.): Sir Gawain and the Green Knight · Charles de Lint: The Riddle of the Wren · Hope Mirrlees: Lud-in-the-Mist · Stephen Lawhead: Az édenkert háborúja · Stephen Lawhead: Az ezüst kéz · Stephen Lawhead: A végtelen fonat · Stephen Lawhead: Hood · Stephen R. Lawhead: Tuck · Stephen R. Lawhead: Scarlet · William Butler Yeats: The Green Helmet and Other Poems · Cath Maige Tuired · Sioned Davies (szerk.): Mabinogion – Walesi legendák · Robert Graves: The White Goddess