Wilhelm Albert Vladimir Apollinaris de Kostrowitzky (más írásmóddal Kostrowicki) néven született Rómában. Anyja Angelica Kostrowicka lengyel grófnő, apja egy Francesco Flugi d'Aspermont nevű svájci-olasz, arisztokrata származású katonatiszt.

Ma született 134 éve és tragikusan fiatalon (38 évesen) halt meg. A szürrealizmus nagy alakja volt.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Guillaume_Apollinaire



Sokan a költeményeiről tartják híresebbnek, én viszont megosztok egy novelláját az olvasóimmal.

A LYONI SZÖRNYSZÜLÖTT, AVAGY A MEGKÍVÁNÁS


Élt egyszer Lyonban egy Gorène nevezetű selyemgyáros, akit roppantul jámbor szülei Gaétannak kereszteltek, minthogy azon a napon született, amikor a pápa Gaetába menekült.
Gaétan Gorène jó katolikus volt. Miután megörökölte apjának hatalmas vagyonát és gyárának vezetését, feleségül vett egy társadalmilag hozzá illő leányt.
Vagyona egyre gyarapodott; boldog házaséletet élt - boldogsága azonban mégsem volt teljes. Három évi házasság után sem született gyermekük.
Annak érdekében, hogy gyermekük legyen, Gaétan Gorène a legkiválóbb orvosokat hívta feleségéhez; de hiába vitte olyan forrásokhoz, amelyeknek az volt a hírük, hogy csodálatos gyógyító hatással vannak a meddőségre.
Végül, rádöbbenvén, hogy minden emberi erőfeszítés hiábavaló, feleségével egyetértésben a valláshoz folyamodott. Engedelmesen követte az asszony gyóntatópapjának tanácsait. Ám a leghíresebb zarándokutak is eredménytelennek bizonyultak, a legbuzgóbb fohászok is céltalannak.
A lyoni selyemgyáros számtalan bűnbocsánati napot nyert - felesége azonban éppoly terméketlen maradt, mint annak előtte. Gaétan Gorène káromolni kezdte az Urat, kételkedni kezdett a vallás igazságaiban, s végül elvesztette atyáinak hitét. Az elbizakodott gyáros nem tudta elviselni, hogy Isten nem tesz csodát érdekében. Nem gyónt, nem áldozott többé, nem járt misére, és nem adott több pénzt ama jámbor intézményeknek, amelyeknek addig egyik fenntartója volt.
Ismét elolvasta Napóleon életének történetét, s már azt latolgatta magában, hogy voltaképpen joga volna eltaszítani a meddő asszonyt - aki egyébként férje ellenére változatlanul vallásos maradt. Ám akadt ekkor egy nem nagy hírű, de nagy tudású orvos, aki tudomást szerezvén a gazdag selyemgyáros bajáról, új kúrát javasolt, s így vagy úgy, de sikerült megtermékenyíthetővé tennie az addig oly meddő parlagot.
Gaétan Gorène majd megbolondult örömében, amikor felesége bizonyos kétségbevonhatatlan jelek alapján közölte egy szép nap, hogy teherbe esett, sőt azt reméli, hogy ha ennek a másállapotnak gyümölcse lesz, a gyermek nem marad majd egyke. Ez a tény megerősítette hitetlenségében a gyárost, s Gorène arra használta fel az eseményt, hogy megpróbálja eltéríteni feleségét a vallás gyakorlásától.
A hölgy, mint jó keresztény, természetesen mindent elmondott gyóntatójának.
A gyóntató erőteljes, javakorban levő pap volt és konokul hitbuzgó; s azt gondolta, hogy Isten országának érdekében minden eszköz megengedhető. Fájdalommal értesült a gyáros hitetlenségének köszönhető botrányról, tudván, hogy milyen eredményre jutottak azok, akik őszinte tanácsát követték, haragra lobbant. Megértvén, hogy a hölgy teherbe esésében a Sátán kezét kell látnia, elhatározta, hogy visszatéríti az akolba az eltévedt bárányt.
Az ég csakugyan tündökletes módon állt bosszút Gaétan Gorène hitetlenségén. Egy imádkozással töltött éjszaka olyan ötletet adott a gyóntatópapnak, amely tökéletes sikerrel járt.
Egy nyári napon, tudván, hogy a férj Lyonban tartózkodik, s üzleti ügyeit intézi, felesége pedig vidéken, a pap levetette reverendáját, a lehető legrongyosabb ruhába öltözött, olyasféle csavargónak, vándornak, házalónak, ószeresnek, éhenkórásznak, koldusnak álcázva magát, amilyennel gyakran találkozni az országutakon.
Nevetséges álruhájában abba a városba utazott, ahol a terhes asszony tartózkodott, és unatkozván magányában, épp kibámult az ablakon. Rekkenő nyári nap volt, déli tizenkettő - a zöld növények közt megbúvó Pán jelképezi az ilyen időnek félelmetes bujaságát. Az álcsavargó a fal mellett az unatkozó hölgy ablaka alá osont, s ott olyan természetes és természeti aktust végzett, amelyet felesleges nevén neveznünk: megmutatta mozsárütőjét avagy pásztorbotját, fuvoláját, vagy jobb kifejezéssel élve: olyan fülemülét mutatott, melynek Kyrie eleison-ját sok hölgy örömest elhallgatta volna. A gyárosnéra jámborsága ellenére is hatott a látvány, s vágy ébredt benne, hogy mozsara lehessen a mozsárütőnek, kalitkája a fülemülének. De minthogy tisztességes asszony volt, nem elégíthette ki ezt a kívánságot. Annyi azonban bizonyos, hogy féktelen viszketést érzett, s vakaródzni kezdett.
Bár számos tudós tagadja a terhes asszonyok megkívánásaival kapcsolatos jelenségeket, nézetem szerint a hölgy minden bizonnyal leánnyal volt teherben. Mert néhány hónap múlva lebetegedett, s amikor az izgalomtól lihegő férj megkérdezte, hogy a gyermek fiú-e vagy leány, a bába égnek emelte karját, és azt mondta: "Egy szörnyszülött!" - s az orvos, aki a szülést levezette, így szólt: "Hermaphrodita!"
A szörnyűséges esemény következtében a gazdag selyemgyáros csaknem megőrült fájdalmában. Felismervén, hogy az égvilágon minden istentől való, belenyugodott sorsába, hitbuzgó férfiú lett, hatalmas összegeket adott jótékonysági célokra, és jámborságával erkölcsi okulást nyújtott embertársainak.
A pap, megtudván, hogy mi történt, harsány kacagásra fakadt, potyogtak a könnyei, ugrabugrált, mint egy bakkecske, fuldoklott a nevetéstől - majd gyónni indult. A plébános azonban nem volt hajlandó feloldozni, s a pap kénytelen volt az érsektől könyörögni bűnbocsánatot.
A kétnemű gyermek hamarosan kiszenvedett. Gaétan, aki ismét jámbor ember lett, boldogan élt feleségével, és számos gyermekük született.