---A következő  interjút Bagaméri Andrásssal készítettem. Ismerjétek meg a Moly egyik legjobb zenészét.

- Zenész vagy. Hogyan lettél gitáros? Volt valaki tanárod, aki döntően befolyásolta a döntésed, hogy zenélj?)

 

– Édesapám a könnyűzenének azon vonalát preferálja, mondhatni imádja, ami színtiszta gitárzene. A nagy kedvencek között Hendrix és Tátrai vannak, de szereti mondjuk Clapton vagy Gary Moore játékát is. Nem volt nehéz így átvennem tőle és megszeretni ezeket a zenéket. Még emlékszem arra is, hogy pár éves voltam, amikor bakelit lemezről hallgattuk ketten a Black Sabbath, Black Sabbath című korongját. Imádom azt az albumot a mai napig. Ezeknek a közös zenehallgatásoknak a következményeként alakult ki bennem a könnyűzenének a mély szeretete. A gitárosok is adottak voltak ugye ahhoz, hogy legyen min felnőni. Aztán a gitár egy egészen vicces szituációból jött a képbe: édesapám vette közel 30 éve (lehet már több is), akkor egy egész havi fizetés volt elmondása szerint, de sosem tanult meg rajta játszani sem ő, sem édesanyám, így kb egy drága dísz lett. Az előtérben volt a házunkban a szekrénynek támasztva. Amikor már kezdtem megismerni a klasszikusokat, úgy mint AC/DC (mai napig egyik abszolút kedvenc), Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath, meg ugye a kötelező Hendrix és Tátrai adagok, akkor egyszer csak rádöbbentem, hogy ez a dolog itt a sarokban nem dísz, nem porfogó, hanem egy hangszer! Így kezdődött minden. Tanulni akartam, azonnal és mindent – tehát tipikus „kezdő” voltam. Ám azt biztosra tudtam, hogy nem akarok zeneiskolát, nem akarok kottát, életrajzokat és semmit, ami keretek közé szorít. Helyben találtunk is újsághirdetés alapján egy fiatal férfit, hozzá jártam el. Kb 2 évet voltam a tanítványa, az alapokra megtanított, aztán tulajdonképpen otthagytam és magamban folytattam mindent. Amit köszönhetek neki, hogy ugyan úgy mentem oda, én fizetek, és azt tanuljunk amit én akarok, ő mégis figyelmen kívül hagyta ezt szerencsémre, és sok műfajba belekóstoltunk. A másik „szerencsém”, hogy nem álltam úgy anyagilag, hogy hamar váltsak az előbb hangszerből dísszé, majd aztán díszből ismét hangszerré alakuló Cremona gitárról egy komolyabb elektromos gitárra. Így az első 2 évemben én szinte csak képeken, meg videókon láttam villanygitárt, de a kezemben nem fogtam. Mindent, amit akkor tudtam, ezen az öreg, de megbízható és eléggé vastag nyakú, nylon húros hangszeren sajátítottam el.

 

- Milyen stílust kedvelsz igazán: Metal, blues, country esetleg jazz? Van kedvenc előadód  és ki az?

 

– A műfajok és stílusok sok mindentől függnek nálam. Alapvetően érdekes vagy sem, a legtöbb esetben amit szívesen játszok, azt nem feltétlenül hallgatom szívesen, mint „sima” zenekedvelő. Példa. Az elvont, sokaknak már nem tetsző vagy igazi rétegzenének számító bluest a mai napig imádom pötyögni a gitáron, még akkor is, ha csak magamban vagyok. De hogy őszinte legyek, ilyenek nincsenek a lejátszási listámban, mert egyszerűen ritkán hallgatom őket. Ha azt vesszük, a hangulatomtól is függnek a stílusok, így olykor jól esik egy kicsit keményebb vonalat bömböltetni magamnak egy fejhallgatón, ám azokat meg nem is jutna eszembe játszani (Korn és az ehhez hasonló típusú zenék). A zenélésben valójában nem is nagyon válogatok. Alapvetően érzelmi beállítottságú vagyok, tehát ami számomra érzelemdús, és közvetít valamit, az jöhet. Játszottam már pár formációban, sok műfaj is megvolt már úgymond, de az igazi metál nem, és azt nem is tervezek. Részt vettem már rockos, bluesos, népzenei, jazzes és most épp egy versmegzenésítős, 2 akusztikus gitáros projektben is.

Kedvenc előadó. Ez nagyon nehéz, mert tényleg mindent meghallgatok amiben találok magamnak valami jó dallamot vagy értékeset. Alapvetően tényleg a klasszikus rock képviselőt szeretem, de komolyan van a kedvenceket tartalmazó listán még Britney Spears is. Mondjuk rockban az AC/DC, azt nem lehet überelni nálam. Ha gitáros akkor meg Tátrai Tibor egyértelműen, neki viszont szinte minden formációja, de a magyar supergroup, a Boom Boom különösen favorit. Ezen kívül rengeteg minden van, amit szeretek. Nem is kezdek a felsorolásba, mert számos olyan is van, hogy egy-egy előadótól max egy vagy két dal.

 

- Úgy hírlik játszottál a Tátrai Bandben. Ha nem titok hogyan kerültél ilyen neves bandába?

 

– Neeeeem, a Tátrai Bandben azért nem, de Tibusszal már zenéltem egyszer két dal erejéig együtt. Én még azért bőven gyerek voltam, amikor a Tátrai Band futott és mindenki szerette az országban, szóval nem is lehetett rá lehetőségem. Ám az nagy álmom volt, hogy Tibusszal együtt zenélhessek egyszer. Ez úgy jött össze, hogy a WildFlowers Band zenélt az Orosházi Rock és Blues Egyesületnél, én meg tulajdonképpen bekéredzkedtem, ugyanis abban a bandában olykor vendégként megfordul Tátrai Tibor. Beszéltem a klub programszervezőjével és Suba Attilával is, a zenekar énekesével, és sikerült összehozni, hogy zenéljünk. Sőt. Egy rögtönzött gitárpárbajról volt szó, ugyanis egy másik remek gitáros, Petendi Tomi is fellépett aznap, így őt is meghívták. Végül négyen nyúztuk a gitárt, mert természetesen a WildFlowers szintén remek zenésze is a színpadon volt. Szóval ez egy egyszeri, megismételhetetlen és pazar este volt, amiben két dalra jammeltünk – Mátray Csanád, Petendi Tomi, Tátrai Tibusz és én.

Ezen kívül voltam már a Tűzkerék Xt-nek a vendége többször. Egyszer a Pecsában is, egy, a Radics Béla emlékére szervezett emlékkoncert záróakkordjaként megrendezett gitárpárbajon. Velük már baráti kapcsolatot ápolok, mert rendkívül kedvesek és közvetlenek – mindamellett, hogy baromi jó zenészek. Náluk például az első közös zenélésünkkor vívtam ki azt, hogy újból meghívásokat és lehetőségeket kapjak. Ráadásul egyszer egy rádióinterjúban nagyon is dicsérően nyilatkozott rólam és a játékomról Tóth Tamás Béla, ami rendkívül jól esett.

 

- A zenéhez dalszövegek is kapcsolódnak. Írtál már dalszövegeket?

 

– Valójában mindig is írtam verseket, novellákat, elbeszéléseket, tehát a dalszöveg sem állt tőlem távol, így igen, írtam, de egy sem lett felhasználva, mert sokáig olyan zenekarokban játszottam, amikkel feldolgozásokat tanultunk be és nyomtunk el. Néhány még megvan, de kb a fiókban landolt. Azóta annak a zenekarnak, aminek írtam régen, már nem is vagyok a tagja. Manapság használom újra ilyen téren a kreativitásom, mert két olyan projektem is van, amikben elkelnek a saját ötletek. Említettem már az egyiket, amiben verseket zenésítünk meg, ez a Live Coals. Oda a szövegeket nehéz lesz bevinni, mert rengeteg jó mű vár feldolgozásra (pl Sohonyai Attila egy-egy alkotása). Zenét azonban rendszeresen szerzek, mert ugyan mások által írt költeményeket veszünk elő mindig, de a zenét kizárólag mi, közösen, vagy egyenként hozzuk és írjuk. Legutóbb például egy angol nyelven írt vázlatot hoztam össze, mert valamilyen okból vágyam volt és tervbe vettem, hogy írok egy-két dalszöveget angolul is. A kezdő lépéseket már megtettem, majd látom mit hoz a jövő.

 

- Van-e távlati célod a zenéléssel? Legközelebbi koncert hol és mikor lesz?

– Mikor elkezdtem gitározni, én akartam a világ legjobbja lenni. Ahogy tapasztaltabb és jobb lettem, folyamatosan változtattam a célokon. Már megelégedtem volna azzal, ha Európában nincs jobb nálam, majd azt mondtam magamnak, legyek csak Magyarországon kiemelkedő, végül a városomban, a környéken akartam „utolérhetetlenné” válni. Mára teljesen megváltozott bennem minden. Akárhová megyek, akárkivel lépek fel, azt akarom, hogy adott pillanatban a legjobb formámat nyújtsam, függetlenül attól, hogy 150-es klubban zenélünk, 5 ezres szabadtéren, vagy éppen csak lézengenek egy sarki mulatóban. Magamnak akarok megfelelni és elsősorban én akarom élvezni az egészet, mert ez az alapja. Ha ez nincs meg, akkor senki más sem fogja értékelni amit csinálok, arról nem is beszélve, hogy nem lesz hiteles. Nem színész vagyok, nem mókamester, ezért nagyon nem foglalkozom a külsőségekkel, sok esetben azt sem szeretem ha egy jó gitáros cifrázza, például a háta mögött gitározik. Én csak zenélni akarok és ez a fontos nekem. Ezért a célok is ehhez kapcsolódóak. Jó lenne megélni ebből, de ma Magyarországon ez brutálisan nehéz. Főleg ha valaki nem tehetségkutatókon indul, vagy nem a ker tévé nyomja. Mi is nyertünk évekkel ezelőtt egy megyeit, ráadásul ott kötöttem barátságot egy másik remek gitárossal, Borsodi Lacival, de az ugye nem elég. A mai zeneiparban ennél jóval több kell. Ezért is gondolkodom el néha, talán nem is akarom ezt. Bőven elég lenne, ha saját dalokat írhatnék folyamatosan, lemezeket készíthetnénk, esetleg klipeket, amiket sokan hallgatnak és néznek meg. No meg persze a koncertezés. Amiatt is imádom a zenélést, mert a fellépések által rengeteg helyre juthat el az ember. Voltam már külföldön, de idehaza is nagyon sok helyen. Jó lenne újra eljutni még több helyre.

A legközelebbi koncert Szentesen lesz a Művházban, március 14-én este. Ott a First nevű zenekarommal szoktunk zenélni rendszeresen. Kegyetlen nagy bulik szoktak lenni, ugyanis kifejezetten ilyen dalokat játszunk, kezdve a Kockahastól egészen a We Will Rock Youig minden van, amire szeretnek az emberek táncolni és egy jót tombolni. Ott mindig megfordul minimum 120, de akár 200 bulizni vágyó is. Olyan ereszd el a hajam van mindig Szentesen, hogy felüdülés ott játszani.

Ezen kívül ami még le van kötve, az április 10. és 11. Ez viszont már Live Coals, megzenésített versek, és előbbi Gyomaendrőd, utóbbi pedig Orosháza. A költészet napján a könyvtárban játszunk majd hárman Orosházán (ez ugye április 11.), de van 4-én is egy, az Orosházi Rock és Blues Egyesületnél is megfordulunk, de ott már nem csak a szokásos felállásban, hanem egy vendégekkel tűzdelt programmal.

 

- Egy kicsit elkanyarodva a könyvek felé. „Családi örökségként” – értsd szülői unszolásra – olvasol vagy saját magad éreztél rá anno a könyvek varázsos világára? Volt-e olyan meghatározó könyv, ami mollyá formált?

 

– Unszolásra soha nem csináltam semmit, illetve annak nem lett jó vége :D Én tizenévesen eldöntöttem, olvasni fogok, és leemeltem a polcról Hugo klasszikusát. A nyomorultak volt az, és annyira megtetszett, hogy azóta rendszeresen olvasok ha tehetem. Édesanyám szeret még nagyon olvasni, de a munka mellett neki kevesebb ideje van.

Én már azelőtt is rengeteget olvastam, csak a moly-t nem ismertem, így hivatalosan „molyos” vagy moly, csak valamivel több, mint 5 éve lettem. Ebből ráadásul az első 2-3 évem nem is sikerült túl termékenyre. Szinte az akkori kedvesem miatt lettem regisztrált tag, majd mikor szakítottunk, csak úgy jött, hogy jobban beleássam magam a dolgokba és azóta vagyok aktív, vagy legalábbis aktívabb.

Meghatározó könyv. Szinte évente van legalább egy új kedvenc, ami ha másra nem is, de további kötetek olvasására sarkall. De ha említeni kéne egyet, akkor az az lenne, amit a szüleimtől kaptam: Zen gitár, Philip Toshio Sudo könyve. Nagy hatással volt rám és talán az első olyan kötet, ami rávett arra, hogy újraolvassak olykor.

 

- Van-e kedvenc műfajod vagy íród?

 

– Nincs. Amit filmben, azt könyvben is mellőzök, mert nem szeretek, ez pedig műfajilag a horror. Azon kívül bármi jöhet. Nincs megkötésem és nincs tulajdonképpen kizáró okom sem. Amit viszont nagyon szeretek, az a különféle életrajzok vagy önéletrajzok. Nagyon kíváncsivá tud tenni egy-egy művész vagy sportoló élete, karrierje, főleg ha a saját szavaival mondja el. Imádtam például nagy kedvencem, Rafael Nadal önéletrajzi könyvét. Vagy Michael J Fox ugyanilyen kötetét. De ott van Ozzy könyve is. Egyszerre volt sírva nevetős, tanulságos és komoly. Zseniális. Ám olvastam már Heath Ledger, Eric Clapton, Jim Morrison vagy éppen JF Kennedyről szóló könyvet is. Mind bejött.

Magyarok közül szeretem Rejtőt és Nemerének is van pár műve amit szeretek. Külföldiek közül nekem Dan Brown volt az első olyan, akinek több szerzeménye is tetszett.

 

- Mit kell még rólad tudni, csak röviden?

 

– Nos, amit tudtok már, zenélek és írok. Amit még nem: írni nem csak magamnak és nem csak verseket szoktam, van egy blogom is (amit manapság elhanyagoltam ám, de létezik: https://andrewnbagman.wordpress.com/), voltam a saját örömömre egy helyi online hírportálon szerkesztő (nem rég megújult, lehet még részt veszek benne majd ismét), szeretek a természetben járni, fényképezni vagy csak sétálni, szeretek utazni, élek-halok a Liverpoolért (voltam már meccsükön is Angliában), szeretem a madarakat, a jó filmeket, sorozatot is, de csak keveset és nagyon megválogatom (tévében például nagyon ritkán nézek bármit is). Foglalkozásomat tekintve több, mint 2 éve szállodai recepciós vagyok – nem portás. Ja és imádok nevetni. Ez az egyik legfontosabb! :D