Nagy örömömre sikerült megszólaltatni a Moly-közösség történelmi Merítés rovat aktuális szerkesztőjét, Aelius Triccianust. Beszélgetésünk a történelem téma köré összpontosult, részint a szerkesztői feladatai másrészt az olvasmányai miatt. Most közelebbről is  megismerkedhettek vele.

 

– Utána kellett pontosan nézni a nicknevednek: Aelius Triccianus. Mesélj róla ki ő és miért pont ez a katona lett a nicked?

- Először is köszönöm a megkeresést, és üdvözlöm a Monumentum blog olvasóit!
Aelius Triccianus egy pannóniai származású római katona volt, aki nagyon mélyről indulva szédületes karriert futott be az i.sz. harmadik század elején. Régészeti emlékeken is feltűnik a neve, de Cassius Diotól, a görög történetírótól lehet a legtöbbet megtudni róla. Közkatonaként kezdte pályafutását, előbb tiszt lett, majd a parthus háborúban már egy legiót irányított. I. sz. 217-ben ért el pályája csúcsára, amikor is Macrinus, az első katonacsászár híveként Pannonia Inferior tartományt kormányozta. Pechjére csak rövid ideig tehette, mert 218-ban Macrinus bukásával ő is kegyvesztetté vált, meggyilkolták, és nevét még a pannoniai limesúton felállított mérföldköveiről is kitörölték.
Hogy mi köt hozzá? Nem vagyok törtető, a katonai és politikusi pálya is távol áll tőlem :) Viszont a kedvenc történelmi korszakom az ókor, és ezen belül főleg a Római Birodalom kora, ráadásul Aelius Triccianusszal ugyanarról a településről származunk, igaz, 1800 év eltéréssel.

– A Merítés Történelem rovatát szerkeszted. Van komoly kötődésed (értsd töritanár, történész) a témához vagy pusztán hobbiból kalandozol a „múlt tengerein”?

- Szakmai kötődésem nincs a történelemhez, érzelmi viszont annál több. A falu, ahol felnőttem, komoly történelmi múlttal büszkélkedhet, többek között egy római település, majd római erőd is állt valamikor a helyén. Már gyerekkoromban feltűnt, hogy eső után különböző római tárgyakat (cserepeket, fibulákat, stb.), de főleg római érméket lehet otthon a kertben találni. A felismerés, hogy közel kétezer éve élt emberek tárgyai kerülnek itt elő, teljesen megfertőzött, és meghatározta érdeklődésem egyik fő irányvonalát, és ez magyarázza azt is, hogy miért pont a rómaiak állnak a mai napig a fókuszában. Egyébként a molyon beállított profilképemen is egy római pénzérme látható.
Ilyen előzmények után természetes, hogy gyerekként régész szerettem volna lenni. Végül humán helyett reál irányban tanultam tovább, jelenleg pedig alkalmazott közgazdaságtant tanítok egy középiskolában. A történelem megmaradt szenvedélynek.

– Mennyire nehéz havonta összeszedni a történelmi merítést, sok idődbe telik? Sokan olvasnak a témában a molyok közül?

- Nemrég kezdtem szerkeszteni a Merítés Történelem rovatát, a napokban állítom össze a második számot, szóval olyan nagy tapasztalatom még nincs benne. Havonta néhány napot vesz igénybe ez a munka. Hogy mennyire nehéz összeszedni az anyagot, az a választott témától, annak népszerűségétől függ elsősorban.
Sokan olvasnak történelmi könyveket, regényeket persze többen, ismeretterjesztő vagy tudományos munkákat kevesebben. A divat, a reklám és a könyvkiadói trendek hatása itt is érvényesül, a közelmúltban megjelent könyveket többen olvassák, míg fontos, de évtizedek óta ki nem adott könyvekről gyakran alig vagy egyáltalán nem lehet értékelést találni.

– Van-e kedvenc történelmi személyed Aelius Triccianuson kívül illetve van korszak amikor szívesen élnél, miért az? Mi lennél (milyen rangú ember vagy milyen szakmát űznél) szívesen adott korban?

- Talán nem túl meglepő, hogy Julius Caesar egyike kedvenc történelmi alakjaimnak – nem véletlen, hogy ő lett a témája rovatom bemutatkozó számának. Persze csak annyiban kedvenc, hogy érdekesnek találom a személyét és történelmi szerepét, egyébként nem idealizálom, ahogy más történelmi alakokat sem. A teljesség igénye nélkül a kedvencek közé tartozik még Hannibal, a pun hadvezér, a spártai Leonidas, a thermopülai hős, és Boudica, a brit kelta törzsek felkelését vezető icenus királynő. Hogy ne csak ókoriakat mondjak, megemlítem még III. Béla királyunkat, akiből majdnem bizánci császár lett, vagy Savoyai Jenőt, a zseniális hadvezért, akinek a magyarországi török háborúk lezárása köszönhető.
Nem hiszem, hogy szeretnék más korban élni. De ha már választani kell, akkor legyen mondjuk az újkor, a felfedezések kora, én meg természetesen egy felfedezőhajó kapitánya lennék, mi más? :) Vagy kereskedő, de ha lehet, akkor azt is hajóval csinálnám – két generációt visszamenőleg szinte minden férfi rokonom hajós volt, innen lehet a vonzalom :)


– Mikor és melyik könyvvel szeretted meg a történelmet? Jó tanáraid voltak?


A történelemtanáraimra nem lehet panaszom, a történelem végig a kedvenc tárgyaim közé tartozott. Életem első könyve egy történelmi regény, az Egri csillagok volt, rögtön ahogy megtanultam olvasni, vagyis első osztály végén. De ennél sokkal meghatározóbbnak érzem, amikor húszas éveim elején – későbbi feleségem hatására – elolvastam Mika Waltaritól a Szinuhét. Ezzel egyrészt a finn író nagy rajongója lettem, és utána sorra vettem minden magyarul megjelent történelmi regényét, másrészt úgy általában véve is megszerettem a történelmi regény műfaját.
Egyébként már ezt megelőzően is rengeteg történelmi tárgyú könyvet és folyóiratot (Ókor, Rubicon, História) olvastam, de csak szakirodalmat, a történelmi tárgyú szépirodalmakat lényegében Waltarival kezdtem.

– Ha lenne olyan személy, akit nem érdekel a történelem, őt melyik könyv olvasásával vennéd rá, hogy megkedvelje? (Többet is szabad mondani esetleg rövid indoklást írni róluk).

- Nehéz kérdés kívülállók számára olyan könyvet ajánlani, ami érdeklődés nélkül is bevonzaná őket a történelem világába. Attól is függ, milyen jellegű könyveket olvastak eddig. Ha főleg szépirodalmat, akkor mindenképp Waltarit ajánlanék kezdésnek, az ő művei irodalmi értéket tekintve is a műfaj legjobbjai közé tartoznak. Aki inkább a szórakoztató irodalmat kedveli, az Bernard Cornwell könyveivel kezdhetne, ezek ugyanis általában történelmi megalapozottságuk mellett könnyen befogadhatóak, izgalmasak, fordulatosak. A csatajelenetek leírása jelenti a legnagyobb erősségét, ebben – az eddig olvasottak közül – számomra Cornwell a legjobb.

– Jó dolognak tartod a történelmi ponyva (Simon Scarrow, Ben Kane, stb.) műfaját? Amely könnyedségével talán vonzó lehet egy átlagolvasónak a meglévő szakmai hibapontokat is beleszámítva.

- Nem tartom rossz dolognak a történelmi ponyvákat. Az előző kérdésedhez kapcsolódóan ezek a könyvek is alkalmasak lehetnek arra, hogy egy történelmi témák iránt közömbös olvasónak felkeltsék az érdeklődését, akit mondjuk egy nagy alapossággal megírt, rengeteg történelmi információval teletűzdelt könyv egyébként elriasztana. Ha egy könnyedebb könyv már megfogta, később esetleg visszatér a témához, és komolyabbakat is

– A történelmi témán túllépve: milyen műfajokat olvasol még?

- Szeretem a szépirodalmat, abból is a kortárs vonal áll hozzám a legközelebb. Klasszikus sci-fiket is szívesen olvasok, itt Stanislaw Lem, Frank Herbert és Isaac Asimov a kedvenc. Tolkien megszállott rajongója vagyok, mégsem szoktam a fantasyt kedvenc műfajaim közé sorolni, pedig ott is vannak olyan könyvek, amiket szeretek, pl. A tűz és jég dala sorozat G. R. R. Martintól, vagy Orson Scott Card Teremtő Alvin-sorozata. Nagyon szeretem az ismeretterjesztő irodalmat is, nemcsak történelmi témában.

– Végül van-e olyan dolog, amit szívesen megosztanál a blogolvasókkal és örömmel olvasnának róla a Molytársak? (Pl van-e valami különleges gyűjteményed, extrém hobbid stb.)

- Egy könyves közösségi oldalon aligha számít különlegességnek az, hogy könyveket gyűjtök :) A könyvtáram talán úgy ezer darabból állhat, eddig lusta voltam, és kevesebb, mint a felét pakoltam fel a molyra.
Amúgy nagyon széles az érdeklődési köröm, például nagyon közel áll hozzám a biológia, az ökológia is. Egyetem után elindultam a tudományos pályán is, egyes vadon élő növényfajok elterjedését kutattam. Végül ugyan más irányt vett az életem, de a botanika a mai napig egyik nagy szerelmem maradt.