Legújabb beszélgetőtársam textilfestő művész. Ismerjétek meg Somogyi Rékát!

Az interjút vágatlanul teszem közzé, mert így fejezi ki legjobban a művésznő gondoltait, érzéseit a festés és az élet iránt.

 

 

  • Kezdjük a festéssel.  Mikortól rajzolsz, festesz és mi volt az első nagy sikered?

- 7 éves koromig rajzoltam nagyon sokat, aztán,mint búvópatak a mélyben kanyargott bennem 22 éves koromig, akkor  kezdtem el festeni.  Németországban éltem akkor, mint német/svéd szakos hallgató ösztöndíjon voltam kint, s a házinénim, akinél lakást béreltem hívott el egyik nap a selyemfestő kurzusára, mert látta, hogy a Magyarországra küldött borítékokra milyen kacskaringós mintákat rajzolok. Amúgy nem jókedvemből kezdtem el rajzolgatni..20 évesen egy sokkélmény hatására  furcsa tudatállapotba zuhantam bele, az addig ismert formák és az addig jól belakott én darabjaira tört. Szükségem volt valami terápiára. Szerencsére amellett, hogy kaptam külső segítséget is főként magamból merítettem erőt ahhoz, hogy ismét talpra álljak. Elkezdtem telerajzolni a testemet mindenféle mintával. Így kezdődött..

 

ILYEN GYÖNYÖRŰ AZ IDEI NYÁR..de csakis a mosógép miatt. Különben érdektelen lenne az egész. Lihegek, pedig egy helyben ültem egész héten. Biztos a mosógép az oka.

 

  • Van-e olyan irányzat  netán művész aki inspirál téged?  Ha volt példaképed, miért ő?

 

  • Festészetben nem szeretem a realistát, mert azt látom a szememmel is eleget. Ami izgalmas, boldogít, kitágít, belelkesít az a szemmel látható elcsúsztatása. Hogy a vásznon megtörténhessen az, ami a látható világban aligha. Hogy teremtsük tovább az, ami állítólag megtermetett. Picit idealista vagyok itt. Van valami olyan elképzelésem, hogy a művészet még akkor is, ha nagy drámát ábrázol adjon mellé valami kapaszkodót, ami kiemel, valami kötelet, amin felmászhatunk, vagy pontosítom az irányt,melynek segítségével magamba mászhatok bele. Inspirál mindaz, ami őszinte, direkt, nem bújik el maszk mögé, nincs rajta művészies manír, ami direktbe a szívembe szúr bele, mert  aki alkotta onnan alkotta. Sok-sok név van. Az a baj, hogy a név valahogy kifakul bennem, az élmény marad itt..de ha valami nagyon erős élményt kell felevenítenem az egy berlini Paul Klee-kiállítás volt, csak álltam, csukott szemmel a festmények előtt...

 

SÉTA Marc Chagall festménye után szabadon (85*85)

 

 

  • Nagyon komoly pályafutás áll mögötted, voltak kiállításaid. Melyikre vagy ezekből a legbüszkébb és mit tervezel a jövőt tekintve? Mikor és hol láthatók legközelebb a munkáid? Szereted a nyilvános szerepléseket?

Réka munkáit itt is meg lehet csodálni : http://somogyireka.hu/

 

- Nem vagyok már kislányka, 20 éve festek, azért volt időm elég. Szépen minden magára hagyott, és a festés maradt velem, mindennap festek, csak nyáron nem. Sok kiállításom volt, de nem vagyok a "mainstream" brancsban benne, ahhoz túl őszinték a képeim, nincs bennük semmi elvont, "trendi" módon drámai. Én csak azt festem, ami megesik velem, naplót festek, nincs bennem semmi titok. Vagyis egyetlen egy gyönyörű és csodálatos TITKOT festek körbe, amit elme meg nem ismerhet. Minden képemmel ennek a gyönyörűségnek feszülök neki.

"Büszke" arra vagyok, hogy eddig kibírtam, nem őrjített meg az extrém érzékenységem, az, hogy nincs rajtam védőburok, hogy még a meztelenségem sem takar. A jövőre nézve még pontosabb, még egyhegyűbb nekifeszülést kívánok magamnak az abszolút ismeretlen felé, még izzóbb szenvedélyes szerelmet, és azt, hogy ezt méltón ki tudjam fejezni a saját eszközeimmel, hogy megtaláljam a formát, ha írok róla megleljem a megfelelő szavakat...

Most épp nem tudom, hol lesz legközelebb kiállításom, a honlapomon és a facebook oldalamon naprakészek az információk, ott tessél majd keresni.

Ami most izgat az az, hogy Szilas Rita divattervezővel készülnek az első közös ruháink. Ugyanis két éve a festményekből ruhák is készülnek. Szerettem volna a képeket kivinni a térbe, lábonjáró kiállítássá varázsolni őket. Itt tartunk. Nagyon izgalmas ez az együttműködés Ritával, nézzétek majd az oldalam, alig bírom már magamban tartani...

Igen, szeretem a nyilvános szerepléseket. van bennem egy egészséges magamutogatás. Szeretem,ha fotóznak, szeretek nyilvánosság előtt beszélni, ha jól kérdeznek.Jólesik a képeimből készült ruhákat megmutatni a világnak.

 

CSILLAGON ÉS CSILLAGBAN Nagyon szeretem a rókafiú pulóverét, ahogy úttá válik, kinyílik, és ráléphetek. Ő meg velem tart. (85*85

  • Sokan festenek Magyarországon textilre, és mekkora az érdeklődés a munkád iránt? Van  egyesültetek, ahol mint „céh” összeültök, eszmét cseréltek?

- Nem tartozom semmiféle szervezethez, céhhez, stb. Egymagam vagyok a világban mint alkotó. Mivel nem tanultam iskolában a festést, a házinénimnél a tanfolyam kb 4-5 alkalom volt, ahol épp csak technikát tanultam, így egész életemben kívülálló maradtam. Előnye az, hogy nem akartam semmilyen trendnek megfelelni, csak magam hatottam magamra, hátránya, hogy nem vagyok a nagy katalógusokban számon tartva..

Eszmét viszont szeretek cserélni, de itt nem kell, hogy a másik "művész" legyen. Legyen csak ember, önmagát szenvedéllyel kutató, gondolkodó, érző lény. Szükségem van az ilyen társakra. keresem is őket... Holott végtelen szükségem van az egyedüllétre de ugyanúgy a megfelelő emberekre is.

Mekkora az érdeklődés? Mihez képest? Én úgy érzem, van érdeklődés. Sokan járnak ezen a "hegyen", ahol én, valahogy kiszagoljuk egymást. Én sok nyomot hagyok magam után, akarom, hogy megtaláljanak.

 

 

VAN VALAMI GYÖNYÖRŰSÉG A HALÁLBAN, AMI AZ ÉLETBŐL ISMERETLEN (85*85)

  • Egy-egy jól sikerült festmény mennyire vonz másokat? Mit gondolsz mi a fontosabb egy jól sikerült festmény a kezdetekben vagy, hogy már valaki nevet szerzett és az ő munkáit ezáltal jobban keresik.

 

  • Csak annyit szeretnék kérni, hogy amíg szükségem van a festésre, mint mankóra, addig maradjon, és hadd fessek egyre nekem kedvesebb, hozzám közelibb képeket. Nem annyira tudok, akarok én a közönségnek megfelelni, hanem csak magamnak. A korai képeimet már nem szeretem, messze vannak, nem fenyeget ilyen veszély, hogy túl fiatalon befutottam volna...

 


  • Melyik a legkeresettebb/legnépszerűbb vagy számodra legkedvesebb festményed?

 

  • Tavaly egész évben egy lángoló szerelmet festettem, hu, ott van egy pár erős darab. Voltak kemény megtapasztalásaink együtt, mintha tényleg mosógépbe dobtak volna bele, centrifuga, szárítás, stb... Meg az idén anyukám halála körül festettem nekem nagyon erős képeket, de ezek az én kedvenceim. Most is egyet anyunak, anyuról festek, nem akarom teljesen elveszteni... napról napra változik az ember kapcsolata a halottjával. A nappali énemmel nem tudok hozzá mindig közel menni, a festés közben igen... Gyönyörű, forró, puha érzés ez.

 

 

A Gangesz hazatér, 2016 (85*85cm)

 

  • Tudom rólad, hogy vonzódsz a keleti dolgokért. Miért és honnan ez a rajongás?  Volt valamilyen olvasmányélményed, ami arra terelt, hogy mélyebben foglalkozz a Kelet  világával?

 

- Kiskorom óta egyetlen kérdés izgat engem igazán, az pedig úgy hangzik, hogy ki vagyok én valójában? Ki az, akiben az isten, a világ, az én xy vagyok képzete felbukkan? Lényegében az összes mozdulatom ebbe az irányba halad. Szükségem van egy élő, hiteles Mesterre, aki a választ erre a kérdésre megtalálta, mert a saját tapasztalataim szerint az ember hiába kutat magában bármilyen mélyre a saját elméjén nem jut túl. Talán pillanatokra sejlik fel valami  "valóságosabb", de általában, ez a gyakrolat, az ismert minták az ilyen bepillantásokat gyorsan befedik.

Nekem volt egy nagyon erős bepillantásom 20 évesen, a beszélgetés elején említett sokkélmény, és 12 évnyi labirintus után feladtam,és bevallottam, hogy szükségem van valakire, aki a labirintusból kihoz. Mivel a mi nyugati keresztény kultúrkörünkben nem találtam hiteles segítőt, lehet csak pechem volt, kelet felé néztem...Pontosabban ilyenkor az van, hogy a Mester szúr ki magának, mintha születésem óta útban lett volna felém..A Mester nekem az Arunácsala Hegy, Dél-Indiában, és Ramana Maharshi, aki pont ma 66 éve, hogy itt hagyta e földet, de ahogy mondja, nem ment sehova... El kellett utaznom oda, hogy saját magam is tapasztalhassam, mit jelent ez a mondat. Csakis ezért utaztam el Dél-Indiába, máshova egyelőre nem vágyom, Európa-fan vagyok..Amire még szükéségem van az élő Mester, mert Ramana már nincs testem, 12 éve őt is megtaláltam, de ez már a legintimebb részem, ennek feszülnek neki a festményeim mind...

 

 

  • Ha már szóba kerültek a könyvek, mint molyt kérdezlek. Van-e az irodalomban nagy kedvenced, író vagy könyv, amihez folyton vissza kell térned? Milyen műfajokat kedvelsz?

 

  • Irodalom szakon végeztem, amíg kötelező volt, nem olyan nagy lelkesedéssel, de az egyetem óta egyre nagyobb kedvvel olvasok. Nincs olyan, hogy ne lenne nálam 1-2 könyv a táskámban. Szükségem van egy regényre, főleg a  mai irodalmat szeretem, az aktuális témákat, a korombeli írókat. Amit szeretek, ha a könyv hozott anyagból dolgozik. Hú, de kiszagolom, ha az író vetít nekem, elég sokszor teszik, kevesen mernek még a könyv lapokon is kitárulkozni.. Megint hadd ne említsek neveket, na meg szita az én agyam, ha felmegyek a moly-os értékelésiemre én magam is csodálkozom, mi mindent leírtam oda, nagy részére nem is emlékszem.
  • A regény mellett pedig folyamatosan olvasom a számomra hiteles Mesterek feljegyzéseit, annak ellenére, hogy tudom, az Igazságot soha senki nem írta le, mert emberi szóba Az nem fér el, de ha a szöveg már a Igazi felé mutat, na az már nekem hatalmas segítség..

 

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!