Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Interjú Kuszmával

0

Ezt a beszélgetést régóta terveztem. Mostanra összeállt a kérdés sor egy, a könyvszakmában járatos molytársunkkal. Nagyívű interjú Kuszmával:

 

Első, s egyben sokakat érdeklő kérdés – ha egyáltalán publikus: Mivel foglalkozol, hogy látszólag hivatás-szerűen olvasol és értékelsz ennyi könyvet?

Könyvesboltos vagyok egy szép és nyugodt boltban. Ez teszi lehetővé nemcsak azt, hogy hozzájussak az újdonságokhoz, de azt is, hogy mindenféle címek megforduljanak a kezemben a Bogyó és Babócától egészen Komoróczy Géza kétkötetes monstrumáig. Persze nem állítom, hogy mindet el is olvasom, de fülszövegek tekintetében egész jól állok. Szeretem a szakmámat, mert szép, gazdag és változatos, és nem kell benne ideglázat kapni.


Olvastam valahol, hogy két gyereked van. Hogyan fér össze a rengeteg olvasás és a család?

Nemcsak hogy összefér, de kicsit össze is függ. A családalapítás részemről a fokozatos lehiggadás logikus végpontja volt, ami az addiginál több otthonüléssel is járt. Az otthonülés meg könnyen okozhat könyvolvasást. Ez nálam valóban szenvedélybetegség-szerűvé fajult, de ez olyan szenvedélybetegség, ami összeegyeztethető a családi élettel. Persze a gyerekek (Emma 4, Kornél 2 éves)egyelőre nem olyan toleránsak a mániámmal, mint időnként igényelném, de hát ez van. Amíg nem eszik meg a könyveket, addig jóban vagunk. :) Emma pedig határozott fejlődést mutat. Amikor el kell kísérnem pisilni (pisilés közben igényli a társaságomat, és negyedórákat el tud tölteni a WC-n), akkor mostanában mindig mondja, hogy hozzak magamnak könyvet. Olvasni azt ugyan nem hagy, de ez határozottan fejlődés.


Annak idején ki(k) vagy melyik könyv vitt rá az olvasás szeretetére? Mi volt a döntő pont, amikortól könyvmolynak számítasz?

 

Édesapámnak elég nagy könyvtára volt (legalábbis nekem annak tűnt), főleg történelmi regényekből. Ott volt például a Francia históriák sorozat Merle-től, azon azóta kétszer is átszaladtam, és mind a kétszer komolyan rosszul éreztem magam, amikor a 13. kötetnek is vége lett. Az első transzcendentális élményem mindazonáltal aSzáz év magány volt úgy 16-17 évesen. Úgy emlékszem, abban a pillanatban nem is értettem, hogy ez után a könyv után hogy merészelhet bárki még prózát írni. Hiszen olyan totál felesleges.


Vannak-e kedvenc műfajaid, szerzőid és mik/kik ezek?

Szépirodalom és történelem, de azon belül széles spektrumon mozgok. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ne kelljen szakosodnom, azt olvashatok, amit éppen megkívánok. Történelemben az angolszász írókat nagyon bírom, de a szépirodalomban annyi kedves szintem van, hogy fárasztó volna felsorolni.



Az értékeléseid élményszámba mennek. Van egy „állandó” sablonod, amely szerint megírod a recenziókat vagy elmész a spontaneitás irányába? Mi alapján csillagozol? Érezted már úgy, hogy felül kell bírálni egy-egy értékelést, pontszámot, mert időközben volt jobb olvasmányod?

Köszönöm az „élményszámbá”-t. :) Nincs sablonom, hagyom, hogy a könyv hasson rám, és próbálom értelmezni a hatást. Amióta értékeléseket írok, azt hiszem, más lett a hozzáállásom az olvasmányaimhoz. Tudni, hogy írni fogok róluk, azt is jelenti, hogy olvasás közben folyamatos párbeszédben vagyok magammal (illetve olvasási szünetekben a párommal), és tesztelem magamon (és páromon) a gondolataimat a szövegről. Valahogy sokkal több mindent észrevesz így az ember. Meg aztán: szeretek írni. Szeretem látni, ahogy egy mondat kialakul, hogy jelentéssel bíró betűsorrá válik. Ez hihetetlenül érdekes folyamat.

Ó, rengetegszer szerettem volna felülbírálni az értékelésemet, meg a csillagozásomat is. Tulajdonképpen akárhányszor olvasok át egy értékelést, mindig találok benne valamit, amin javítanom kell. Aztán egy idő után megunom, és inkább hagyom a francba. A csillagozás meg… igazából már elhatároztam párszor, hogy inkább nem is csillagozok. Aztán többnyire mégis.


Az látszik egyértelműen, hogy sok újdonságot olvasol, főleg kortárs magyarokat. A Merítés-díjat mennyire tekinted relevánsnak? Örülsz a kezdeményezésnek? Mit kéne javítani a kiíráson, ha van egyáltalán hibája? Szereted a díjazott könyveket? Van-e olyan új könyv a láthatáron, amit nagyon vársz?

 

A Merítés-díj egy nagyon jó kezdeményezés, mert egyrészt ajánlatott tesz olvasók egy része felé, hogy nézzétek, ezek a könyvek szerintünk a legjobbak – ez már önmagában hasznos. És alighanem bátor is. Másrészt elég széles teret hagy az olvasóknak, hogy ebből a kínálatból maguk válasszák ki a szívük szottyát. Én ezt védhetőbbnek látom, mint amikor x db rejtélyes irodalomtudós vagy publiciszta kiválasztja az év könyvterméséből azt a címet, amitől nekem konkrétan a hátam borsódzik. Az, hogy mennyire lesz ez fontos díj – hát dolgozni kell vele jó sokat. Kijavítani a hibákat. Megbeszélni a bírálatokat, minél több ember részvételével. Nem megsértődni. Évről évre lépni előre presztizsben. Ilyesmi. És akkor jó lesz. Én azt gondolom, hogy jó díjak kellenek – nem annyira az írónak, mint inkább az olvasónak. Az a díjak feladata, hogy segítsenek azoknak az olvasóknak, akiknek nincs idejük átrágni magukat évi 100 címen, de szeretnék, ha valaki rámutatna holmi minőségre. Ez persze felelősség.

Sajnos most nemigen látok olyan könyvet, ami idén biztosan megjelenik, és fenemód érdekelne. Úgyhogy erre a részkérdésre nem is tudok válaszolni. De legalább helyettük alkalmam lesz olyanokat olvasni, akiket nem ismerek.

 

Mit gondolsz arról miért rétegolvasmány a kortárs magyar irodalom? Miért olvassák viszonylag kevesen (legalábbis a molyos jelölések alapján)? Szerinted milyen műfajokban kéne népszerű kortársakat írni, kiadni, hogy azt még többen olvassák?

 

Én azt gondolom, hogy egy kortárs irodalom mindig nem kis részben a kísérletezésről szól. Hogy az író megpróbálja új nyelven megszólítani az olvasóját, több-kevesebb sikerrel – ráadásul hogy valójában siker volt-e a siker, az gyakran csak évek múltán derül ki. Természetes, hogy egy kísérletező próza nem szólíthat meg mindenkit – például azt a fazont, aki egy szövegben egy megszokott zugot keres, ahová elvonulhat, miközben a világ elzakatol mellette. Nem baj az, ha valami rétegolvasmány – ha letisztul az idegenkedés, akár még a kánonba is bekerülhet. Úgyhogy kortárs írók, csak kísérletezzetek.

Ettől függetlenül vannak azért műfajok, amiben elférne több magyar szerző. Krimiben, sci-fiben mondjuk. Ugyanakkor tudni kell, hogy egy kiadónak nem mindig éri meg energiát belefektetni egy magyar szerző felfuttatásába, piacra vezetésébe, amikor angol nyelvterületről szinte korlátlanul meríthet lektűrírókat, olyanokat, akiknek a neve mellé már élből odabiggyesztheti azt, hogy mondjuk: New York Times bestseller. Persze ha valaki nagyon-nagyon jól ír, akkor ez talán már nem számít. Úgyhogy megvan a recept: marha jót kell írni. Jobbat, mint egy New York Times bestseller.


Megkérdeztem egy könyvtárost - kkata76 beszámolója

0

A most következő beszámolóban kkata76 meséli el mit is csinál egy könyvtáros.

Azt kérdeztem tőle milyen iskolai végzettség kell hozzá, milyen feladatai vannak azontúl, hogy a könyveket kiadja az olvasóknak. Arra is rákérdeztem volt-e valami egészen különleges esete.

 

 

Kell valamilyen szintű szakvégzettség, vagyis aki nem végez könyvtár szakot valamelyik egyetemen, annak el kell végeznie egy OKJ-s felső-közép szintű tanfolyamot, amit persze csak akkor fogadnak el az egyetemi könyvtár szak helyett, ha van mellette felsőfokú végzettséged. A kvt. mellett sokan végeznek magyart, törit, idegen nyelvet vagy informatikát. Van, amikor nem kimondottan könyvtár szakosokat keresnek, az egyik munkatársam pl. zenészként végzett a főiskolán, most a zenei gyűjteményünkben ő a zenei szakkönyvtáros. (Nyilván sokkal jobban tud tájékoztatni egy ilyen speciális területen, mint aki soha nem tanult zenét.) Van filmes szakot végzett munkatársam, aki ebben a témában van leginkább otthon, van művészettörténészünk is…általában mindenkinek van szakterülete, amiben inkább otthon van, mint a többiek. 
Ez azért (is) fontos, mert gyakran kapunk olyan kéréseket, hogy valamilyen témában kutató olvasóknak (pl. hallgatóknak, sőt, oktatóknak) segítsünk forrásanyagot, irodalomlistát összeállítani, vagy szakdolgozati téma keresésében – szűkítésében kérnek segítséget. Én művészeti szakkönyvtáros vagyok: a mi könyvtárunkban egy külön emeleten van a művészeti gyűjtemény (zenei stúdió és film, képzőművészetek, építészet, színház, tánc) és én itt dolgozom, ami azt jelenti, hogy annak tudok segíteni leginkább, aki ebben a témában kutat. 
Meg szoktak keresni bennünket múzeumokból, galériákból is, ha egy-egy kiállításhoz kell anyagot összeállítani. 
Olyan is van, hogy az olvasó csak utána akar nézni valaminek (pl. hallott egy budapesti, a két világháború között lerombolt templomról, és arról keres anyagot, jó esetben legalább azt tudja, hogy hol volt, vagy kinek volt szentelve. Olyan kérésem is volt már, hogy előző évben a nyaraláson Salzburgban a buszból látott az illető egy szép nagy szobrot, és arra kíváncsi, hogy kit ábrázol, és ki készítette. :) Ezek izgalmas dolgok, én személy szerint nagyon szeretek kutatni. 
Napi 3-4 órát töltünk az információs pultnál. Volt egy olvasó, aki megkérdezte, hogy ha nem vagyok ott, akkor hol vagyok? Azt válaszoltam, hogy máshol. Van munkaszobánk, ahol az ún. belső munkákat végezzük. Ez sokféle tevékenységet jelent, a legtöbb időt az állomány (könyvek, folyóiratok, egyéb dokumentumok) kezelése, gondozása veszi el: leltár, selejtezés, új könyvek rendelése, pakolás, fésülés (az utóbbi azt jelenti, hogy időnként át kell bogarászni a polcokat, hogy a könyvek a helyükön vannak-e, mert néha (gyakran) a kedves olvasó, aki leveszi a polcról, nem a helyére teszi vissza, és úgy elég nehéz megtalálni egy könyvet egy kb. 900 ezres könyvtárban :) Ezt egy-két hetente meg kell csinálni. 
Ezenkívül mi építünk egy művészeti adatbázist folyóiratcikkekből, ami azt jelenti, hogy figyeljük a lapokat, és ha olyan cikket/tanulmányt találunk, ami a mi területünkbe passzol (bármilyen művészeti téma), azt földolgozzuk. 
Írunk könyvajánlókat, folyamatosan vannak kiállításaink, melyeket kb. három hetente cserélünk (ezekhez többnyire a könyvtár dokumentumait használjuk föl), rendezvényeket és képzőművészeti kiállításokat szervezünk, néha van lehetőségünk továbbképzésekre menni. Nem tudom, kihagytam-e valamit. Egyik ismerősöm az egyetemről, mikor kiderült, hogy könyvtárban dolgozom, irigykedett, hogy milyen nyugis munkahelyem van. Hát, volt már olyan nap is, amikor nem történt semmi… de olyan is volt, hogy egy belőtt olvasó késsel támadt egy kollégára… szerintem ez sem „nyugisabb”, mint bármely más munkahely, ahol emberekkel kell foglalkozni. 
Édesanyámtól megkérdezte valaki, mikor mondta, hogy a lány könyvtáros, hogy 
– És mit csinál ott egész nap? 
Anyu mosolyogva ezt válaszolta: 
– Olvas.

Spontán (részletek)

0

Ízelítő a készülő könyvemből, amit a Nobel-díjas Le Clézio ihletett meg a Terra Amata regényével!

 

Képtalálat a következőre: „kakofónia”

 

Kakofónia

 

Miau. Kotkodács. Nyihaha. Háp-háp. Csipcsirip, brekk-brekk, vaú,

Múúú,  beeeeee, nyihaha, miaú,  kotkodács.

Háp-háp, csipcsirip, brekk-brekk, miaú.

Vaú, nyihaha, beeeeee, múúú

Miau. Kotkodács. Nyihaha. brekk-brekk, kotkodács

Múúú,  beeeeee, nyihaha, miaú,  kotkodács.

Háp-háp, csipcsirip, brekk-brekk, miaú.

 

 

Szép kis muzsika. Concerto.

De vajon mit mond egy dinoszaurusz?

 

****************************

Hablaty

 

Vendec darakt spec tarab

Dember, rahastomp müst

Tarap, tarap

Zuha

Spec tarab?

Ho

Á, bur tarab?

Tarap!

Tarap-tarap

OOOOOOOkkkkááááyyyy

Nemres caski vender sart

Lokiztre hugtre das

Olmec hay retrec fopiz?

Day ha retec fibuza

Kiztre sac vender zutro

erdes vas bing bing hus

likrut fewbugfrutres

brecc brecc  nihuhuhu

hipp hipp myae

buuutra sadem ferde hut

potrek furet das xitre

potrem bili nug betram

potrem bili nog betram

lopta putra husint trab

trab trab trabichka

gutrew bili gurtsa hem?

Hem?

Gitra bender?

Hoha!

Ne butres adsert nipana

Mihana jutru tuziopokti

Gutrem bili nug betram

Gutrem bili nog betram

Brecc brecc nihuhuhu

Kotres dilak bawram etek

Kete marwab kalid sertok

Redben?

Juu m ihra net mihrat

Bring bring  brihihihi

Taleb setrre was furtek

Kutres alre guztra

Potren bili julius

Trab trab trabichka

Lotricc huztra sehgfay

Nutres fungi izdraba

Potrius fuling firto

Bung bung betranma

Ho ked  shi wayna kitritre

Potr jubu hius hala

Kubi kubi pubastro

Trencc trenc  nihuhu

Jubing hudra sotrem golem

Pader bitt isfungd  well das

Potres gundi ibana

Potres gundi ibana

Gersan futre huzongbil

Hund cattt  kibanuzt retas

Trencc trenc  nihuhu

Huliingas gidrat senk wijklo

Redben?

Sukzut raben gastreb pin

Sukzut raben gastreb pin

Sukzut raben gastreb pin

Potren bili julius

Trab trab trabichka

Modes fungius tewes sand

Lopitra dekra fundus

Jung uztren koipitra

Kiutur folen  lofing

Lofing lofing

Leptra  fundus  macitrat

Brecc brecc  nihuhu

Taleb osten huztra sem

Nuztrdas jungae trucc

Kuztren gimbla

Obend tag es  was  sheine gutes

Kutras pader olmutra

Lofing

Lofing

Huztren was

Dadada

Ho?

Da!

Loprtes guzit giztra

Brecc brecc nihuhu

 

Kaleidoszkóp - A Szibilla könyvek sztorija Douglas Adamstől

0

Rég volt a kis színes  rovatba bármi is írva. Egy érdekes történet az Utoljára látható könyv végéről mintegy tanulságként szolgálva.

Van egy történet, amelyet akkor hallottam, amikor fiatal voltam, és azért bántott, mert nem értettem. Sok évvel azelőtt volt ez, mielőtt felfedeztem, hogy valójában a Sybilline könyvekről szól. Akkorra a történet minden része újraíródott a fejemben, ám lényegét tekintve minden ugyanaz maradt. Egy évvel azután, hogy láthattam a föld néhány veszélyeztetett részét, úgy vélem, végre sikerült maradéktalanul megértenem. Egy réges régi városról szól – nincs igazán jelentősége sem a nevének, sem az elhelyezkedésének -egy prosperáló, fejlett helyről, amely egy nagy sivatag közepén épült. Egy nyáron, amíg az emberek a maguk prosperálásával, fejlesztésével voltak elfoglalva, egy különös, öreg koldusnő érkezett a város kapujához tizenkét méretes könyvet cipelve, amelyeket eladásra kínált. Azt állította, hogy a könyvek tartalmazzák a világ minden bölcsességét és tudását, és átengedné azokat a városnak egy szimpla zsák aranyért cserébe. A városiak ezt mulatságosnak találták. Azt hangoztatták, hogy a nőnek valószínűleg nincs fogalma az arany értékéről, és talán legjobb lenne, ha továbbállna. A nő ebbe bele is egyezett, ám először kijelentette: a szemük láttára megsemmisíti a könyvek felét. Kis tábortüzet rakott, a tudás és bölcsesség hat könyvét az emberek szeme láttára a tűzre vetette, majd távozott. Eljött a tél, majd el is múlt, olyan kemény volt, a városka éppen csak átvészelte, s az elkövetkező nyáron az öreg nő visszatért. „Megint maga – modogatták a városiak. – Hogy van a bölcsesség és a tudás?" „Még hat – mondta a nő -, hat könyv maradt. A világ tudásának és bölcsességének a fele. Még egyszer megvételre kínálom őket." „Nofene!" – szipogtak a városiak. „Csakhogy az ár megváltozott." „Ebben nincs semmi meglepő." „Két zsák arany." „Hogy tetszett mondani?" „Két zsák aranyra nyújtottam be az igényem a tudás és a bölcsesség még meglévő könyveiért. Kell vagy nem?" „Olybá tűnik – mondták a városiak -, hogy magácska nem valami bölcs, avagy tájékozott, mivelhogy ellenkező esetben felismerte volna, hogy az üzleti életben nem nyerő húzás megnégyszerezni egy alapvetően túl magas árat. Amennyiben ilyesfajta tudásokkal és bölcsességekkel kíván minket elhalmozni, akkor akármennyiért magánál maradhatnak a könyvek." „Kellenek avagy...?" „Nem." „Hát rendben. Okozok egy kevéske enyészetet ismét." Uccu neki, összedobott kis tábortűzrevalót, elporlasztott három könyvet, majd megint felszívódott a sivatagban. Aznap éjjel egy vagy két kíváncsi lény előlopózott, és a parázsból megpróbáltak összehozni egy vagy két konvencionális lapra valót, de az öreg nőci alapos melót végzett, esélyük sem maradt. Újabb kemény tél következett, az éhínség és betegség elcsomagolt pár fölösleges lényt, de hála a kiemelt üzleti tevékenységnek, nyárra minden frankón helyrezökkent, és az elmaradhatatlan tartozék, az öreglány is előkeveredett. „Kicsit korábban jött idén" – vágták a fejéhez. „Nincs annyi cipelnivalóm – magyarázkodott a nyanya, s közben a három könyvvel hadonászott, amelyeket nem szűnt meg cipelni. – Íme a világ tudásának és bölcseletének negyede. Mit szólnátok hozzá?" „Mi a mostani árfolyam?" „Négy zsák arany." „Magának elment az esze! Leszámítva azt, hogy most nem megy olyan jól a biznisz, ennyi arany ki van zárva." „Gyújtóst!" „Lassan a testtel – tartották fel a városiak -, ez az egész semmire sem jó. Átgondoltuk a dolgot, s kis alamizsnát összedobtunk, mert döfköd a tudakolhatnék, s kukkanthatnékunk van. Hadd csámcsogjunk a könyveiden pár hónapig, aztán meglátjuk, mit ér meg nekünk, s mire a jövő évben visszatalálsz, megtesszük az ajánlatunk. Persze aranyzsákokról szó sem lehet." Az öreglány megrázta a búráját. „Nem! – sikonyált – Gyujtóst!" „Ingyen nem kapsz." „Nem számít – rángatta a vállait a nő. – A könyvek magukban is jól égnek." Hozzáfogott két könyvének szétcincálásához, amelyek ezután már klasszul égtek. Megindult útjára, bele a sivatagba, s magukra hagyta a városiakat még egy évre. Késő tavasszal került elő. „Csak egy – mutatta a földre helyezve a könyvet -, így most már tudtam gyujtóst is hozni." „Árfolyam?" „Tizenhat zsák." „Csak nyolcra számítottunk." „Kell.?" „Pillanat." A városiak összetömörködtek, s fél óra elteltével abbahagyták. „Összesen ennyink maradt – védekeztek. – Nem valami jó idők fújnak. Valamit azért hagyhatnál is nálunk." Az öreglány hümmögött magában, s kévébe kezte csomózni pirítósát. „Rendicsek! – sikították a városiak, kitárták a város kapucskáit, kieregettek két talicskát megrakva nyolc-nyolc zsák arannyal, majd hozzátették: – ajánljuk, hogy jó legyen!" „Köszi – mondta a hölgyike -, az. Látnotok kellett volna a többit is." Eltolta a két kétkerekűt a síkságba, és hagyta az embereket, hogy boldoguljanak a világ tudásának és bölcsességének egy tizenkettedével.

Afonso Cruz: Kokoschka babája - Könyvajánló

0

Minap fejeztem be, ezt az absztrakt könyvet. Nagyot ütött! Egy percre sem szerepel benne a címadó művész csak említés szintjén, így kis hiánypótlás az értékeésemen túlmenően.

Képtalálat a következőre: „kokoschka babája” Képtalálat a következőre: „afonso cruz”

Afonso Cruz (Portugália)

 

Értékelésem:

Afonso Cruz: Kokoschka babája

Még gimnáziumban volt egy rajzórai feladat, aminek később az egész suli a csodájára  járt. Csináltam egy olyan kollázst, akár ez a regény. Mert ez a könyv apró  montázsképekből, mozaikdarabokból, szürreális, absztrakt elvont törmelékekből áll össze. Olyan, mint egy saláta. Van benne sok minden. Az én kollázsomban is volt, ami a kezem ügyébe került: pénzérmék, régi papírpénzek, a szemetesből kibányászott kupakok, régi sárga BKV-jegyek,  parketta darabok, drótok és ki tudja még mi… Különféle betűstílusokkal  volt ráírva mindenféle szürreális szöveg (Már azt sem tudom, pontosan micsoda). Tehát ez a könyv is egy kollázshoz fogható. Kizárólag olyanok olvassák, akik szeretik az absztrakt világát, akiknek tetszik a szürreális világkép. Ha mégsem kedvelik, úgy járnak, hogy sarokba vágják majd a könyvet.

Imádtam, mert én is szeretem a fentebb írt művészeti stílusokat, stílusjegyeket. Nehéz lenne elmesélni a tartalmát, mert annyira absztrakt, hogy az már művészi, pont, mint a címben szereplő Kokoschka, akinek az égvilágon semmi szerepe nincs a könyvben. Vagyis egy képzelt világ, képzelt morzsái fantasztikusan prezentálva. Művészlelkületűeknek kötelező olvasmány!

 

**********

Klasszikus mondássá lett: Hová tűnt...? Nos, hová tűnt Oskar Kokoschka a regényben?

Bemutatom őt tömören.

 

Született 1886. március 1-én, az alsó-ausztriai Pöchlarnban, meghalt 1980. február 22-én, a svájci Montreux-ben. „Az élet nem egy csendélet.”

A vele töltött három év valóságos szerelmi csata volt. Soha azelőtt nem volt részem ennyi harcban, a paradicsom és a pokol állandó váltakozása jellemezte az életünket.” – írta Alma Mahler-Werfel az Oskar Kokoschkával való kapcsolatáról. 1912-ben kapott megbízást a művész, hogy készítse el a híres zeneszerző körülrajongott özvegyének portréját.

Képtalálat a következőre: „kokoschka alma mahler”
Kokoschka már az első találkozást követően azonnal szerelmes levelet írt, amelyet később még több mint 400 követett, és amely felvezetése volt egy legendás, féktelen szerelemnek. Hírneve („Bécs vad bestiája”) már jóval azelőtt megelőzte a kereskedőcsaládból származó kiszámíthatatlan, szeszélyes, sőt erőszakos fiatalembert, mielőtt igazán ismertté vált volna.

Rajztanára segítségével ösztöndíjhoz jutott a Bécsi Iparművészeti Iskolában, ekkoriban Kokoschka még úgy tervezte, hogy maga is rajztanárként szeretne majd dolgozni. Tanulmányai finanszírozására kisebb megbízásokat vállalt. Először a jugendstílusért rajongott és a bécsi műhelyeknek dolgozott, de viszonylag korán elfordult azok esztétikájától, és hamarosan az expresszionizmus irányadó pionírjaként keltett feltűnést.

Stílusát rosszindulatúan az „oszlás” festészetének is nevezték. Gyakran felkavaró portréi esetében kevésbé meghatározóak az adott személy külső jegyei, sokkal inkább jellemző a lelkiállapot drasztikus ábrázolása egy intenzív, látnoki színvilágon keresztül.

A „Sturm” című expresszionista újságba írt cikkei is feltűnést keltettek, máskor egy meglehetősen vad színdarabbal váltott ki tülekedést a publikum soraiban, ahol még a rendőrségnek is közbe kellett lépnie.

1914-ben Alma Mahler teherbe esett, azonban Kokoschka akarata ellenére megszakította terhességét és elhagyta a művészt. Kétségbeesésében és mert egyébként is hadköteles volt, Kokoschka önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe, és Adolf Loos közreműködésével egy előkelő lovas ezredhez került. Az orosz fronton egy, a tüdejét ért szúrástól súlyosan megsérült, és alighogy felépült, másodszorra is találat érte, ami miatt ismét lábadozásra kényszerült.

A két háború közötti időszakban sokat utazott, és elismert művésszé nőtte ki magát. 1934-ben menekülnie kellett a nemzetiszocialisták elől, akik számos művét „elfajzottsága” miatt lefoglalták. Ezután Prágában és Londonban élt, ahol sokéves kapcsolat után feleségül vette Olga Pavlovskát. Végül Svájcban telepedett le, ahol 94 éves korában érte a halál.

 

Képeiből kis mazsolázás:

http://www.imagoegyesulet.hu/galeria.php?azonosito=38

Sexy Coffee - Kávéspercek

0

Mivel itt a nyár, egy kis light erotika kávézással vegyítve.

Figyelem, 18+ tartalom!