Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Havi zárás - 2015. május

0

Izmos május


2015. májusa elég vegyesre sikerült. Azt gondoltam, hogy  visszaestem, de amikor ránéztem az olvasá listára 18 könyvet láttam plusz még  3-4 kisebb molyon kívüli olvasást is. Szóval megtévesztő volt látszatra.


Elsőként befejeztem Michael Palin Sarkig tárt világát, ami a szerzőhöz méltó kicsit humoros útleírás volt a Föld Északi-sarkától egészen az Antarktiszig. nem mondható klasszikus  útleírásnak, pont ezért szórakoztam jól az olvasás közben.


Egy kis magyar gasztró-történet  jött. Első Cserna-Szabó olvasásom Fehér Bélával tűzdelve az Ede a levesben. Érdekes dolgokat tudtam meg pár magyaros ételről. Gasztro-fanoknak melegen ajánlott!


Susan Spann Macskakarmokat már régóta el akartam olvasni. Most eljött az ideje. Izgalmas és érdekes  regény volt a középkori Japánban játszódó krimi. Megéri elolvasni Japán szerelmeseinek.


Péntek Orsolya Az Andalúz lányai. Új kedenc született. Kezdek rászokni a magyar kortársra, és ezt pont az ilyen könyvek segítik elő. Szinesztéziában  bővelkedő könyv.


Robin Sloan Penumbra úr nonstop könyvesboltjával is régóta szemeztem. Most megvolt, egy olvasásnak elment. Könyves, könymolyos, internetes olvasmány. Van egy hangulata.


Luca Di Fulvio Álmok bandája sajnos nagy csalódás volt. Másra számítottam meglátva a címlapot, ez  könyv túl erőszakos és durva lett a mostani hangulatomhoz...

Murakami Rjú másik krimijét is felfaltam elég gyorsan. A Piercing elmaradt a Casting-tól. Egy érdekes olvasmánynak elment hiszen ritkán jut az ember japán krimikhez. Jó lenne több magyar kiadás a témában. Mert a japán krimik szerintem nagyszerűek.


Vámos-napok következtek. Előbb a bár majd a Szitakötő.  Egyik sem okozott csalódást. Sőt, a Szitakötő kedvenc lett! Nagyon jól ír Vámos Miklós, ezen mindig elcsodálkozom.

Egy friss Nobel-díjas íróval próbálkoztam Patrick Modiano személyében. Az Éjfű nem hagy  majd külöösebben mély nyomot. Valószínűleg nem ez ért neki Nobel-díjat.


Merle Két nap az élet, egy Goncourt-díjas könyv. És ez valóbann ott van szeren! Végig érződik a háború minden mozzanata, hangjai, szaga. Nagyon jó könyv, megérte az olvasást.


Mikael Niemi Özönvíz, egy svéd  kortárs regény. Ilyesmire vágytam. Egy olvasást elbír, de nem maradandó élmény.


Claudio Magris Kisvilágok: nagyon jó könyv, amely kicsit elrepít a hajdani Monachia egyes helyeire illetve  bemutat olyan olasz mikrovilágokat, amelyek kultúrtörténete, anekdotái elég érdekesek egy nem helyi lakosnak. Megérte olvasnom, mert szeretem az olaszokat.


Végezetül egy  elég  jó olvasmány zárta a májust.  Selma Lagerlöföt még nem olvastam, most  A halál kocsisa nagy élmény volt. Egyhuzamban kivégezztem és végig érdekesnek találtam.

Számok szerint
14 könyv 5551 oldal, 397 oldal átlagban


A hónap könyvei:
1) Péntek Orsolya Az Andalúz lányai
2) Vámos Miklós Szitakötő
3) Selma Lagerlöf A halál kocsisa

Citromdíjas:


Luca Di Fulvio Álmok bandája

Itália 5. - A beneventói boszorkányfa

0

Lám-lám, milyen hasznos dolog kerékpárversenyt nézni! A most zajló Giro d'Italia mai szakaszán hangzott el röviden a beneventói boszorkányfa története. Ezt osztom meg kicsit bővebb lére eresztve.

 

 

A beneventói boszorkányfa


A boszorkányfa Mert érdekeltek, kissé utánaolvastam a boszorkányoknak és a beneventói boszorkányfának. Benevento Nápolytól bő 50 km-re keletre fekszik, a Sabato folyócska partján.Benevento városa már a római birodalom korai terjeszkedése idején is megvolt, akkor még Maleventum volt a neve, ami kb. rossz szelet jelentett. I.e. 268-ban lett római provincia, ekkor az új idők új szeleinek megfelelően új nevet kapott, a jóval optimistább hangzású Beneventumot.A város túlélte a Római Birodalom kettészakadását, a Nyugatrómai Birodalom bukását, azt, hogy Beneventót is barbárok, konkrétan a longobárdok szállták meg, 571-ben.Eddig még nem lett volna semmi probléma, ez a szokásos történelem szerint történt. A gond ott kezdődött, hogy a város lakói időközben keresztény hitre tértek, a hódító longobárdok pedig Itáliában is megtartották barbár természetvallásukat. Szent összejöveteleiket a város falain kívül, a Sabato folyócska közelében álló hatalmas, szent diófa körül szokták tartani. A fa ágára kígyóbőrt akasztottak, és szent estéken, éjszakákon akörül táncoltak. És lovasjátékokat tartottak. A kígyóbőrt levágták a fáról, végül megették.Egyszóval, fertelmes dolgokat míveltek. Hogy a szent diófa ne maradjon kígyótlan, a levágott kígyó helyére a következő szent táncig bronzkígyót akasztottak, amit két ünnep között is istenként tiszteltek.Ezeken az összejöveteleken a városlakók nem vettek részt. Messziről, félve figyelték, és a félhomályban vagy a holdfénynél nem láttak mindent tisztán. A lobogó, hosszú hajú idegeneket könnyen nézték nőknek. Szegény, barbár longobárdok, nőknek nézték őket, pedig csak arról volt szó, hogy nem volt hajvágó ollójuk. És nem volt borotvájuk se, ezért szakállt is viseltek. Igazi, hamisítatlan barbárok voltak. (Talán azóta fonódik össze az olasz nyelvben a barba (szakáll) szó a barbár szóval.) Az istenfélő városlakók tudták, hogy vad rítus, vallási ceremónia szemtanui, és mivel teljesen elütött a keresztény szertartásoktól, egyenesen az ördögtől valónak tekintették. És amit nem láttak, azt a fantáziájuk segítségével pótolták. Szóval, egész komoly boszorkánykultusz alakult ki a szent diófa körül.A város püspökének hivatali kötelessége volt az ördög üldözése, dehát mit tehetett a megszállókkal szemben.
Diófa, boszorkányok és ördög Telt-múlt az idő, a longobárdok már vagy kilencven éve állomásoztak ideiglenesen Közép-Itáliában. A beneventóiak eközben az egész vidéken terjesztették a beneventói boszorkány-éjszakák hírét.Hogy mikor voltak ezek az éjszakák? A Sabato (magyarul: szombat) folyócska mellett csakis szombatra virradóan lehettek. Tehát péntek este. Ebből már egyenesen adódott, hogy a péntek a boszorkányok napja. Azóta is az. Pedig csak arról volt szó, - szerintem, - hogy a longobárdok is megtartották a szent szabad szombatot, tehát péntek este mulattak. Ilyen körülmények között jött el az Úr 663. éve. És jött vele a Kelet-Római, immár Bizánci Császárság hadserege is, az Úr nevében, hogy személyesen Nagy Konstantin vezetésével a fegyverek erejével foglalja vissza a barbároktól az egész Római Birodalmat. És csak jött, egyre fenyegetőbben.Mit tehetett a vidéket megszállva tartó longobárd főnök, Romualdo herceg nagy szorongattatásában, szegény?Hát, mit? Lefeküdt aludni.Álmot látott. Álmában égi sugallatot kapott. Forduljon a beneventói püspökhöz segítségért, aki ekkor Barbato volt. (Újabb szakállas.)Barbato püspök kapott az alkalmon. Segítséget ígért, de ennek az volt az ára, hogy a longobárdok mind megkeresztelkednek, és kivágják szent diófájukat. "Isten győzni segít téged, ha lemondasz a Szent Fa kultuszáról."Mit volt mit tenni, így történt.De nem volt elég kivágni. A gyökereit is ki kellett szedni.A gyökerek között pedig egy aranyviperát találtak, a longobárdok szent állatát. A további problémák elkerülése végett az aranyviperát maga Barbato püspök hintette meg szentelt vízzel.A boszorkányfa A többit már tudjuk. Nagy Konstantin nem foglalta el Beneventót. Hogy miért, azt csak az istenek tudják. Vagy a görögkeleti, vagy a római hit szerinti, vagy az aranyvipera.A diófa helyén újabb, boszorkányjárta diófa nőtt, és péntek éjszakánként azóta is táncolnak a boszorkányok.A történet rögtön feljegyzésre került, latin nyelven, "De nuce maga beneventana" (A beneventói bűvös diófa) címen.Nem merült feledésbe a nép körében sem. Tudták, hogy a boszorkányok titkos éjszakai szertartásai tovább folytak, a szertartásokon varázslók varázsoltak, és személyesen maga az ördög elnökölt.Olyan változat is ismert, hogy tévedés az egész. A boszorkányok az ördög vezetésével azért boszorkánykodtak a diófa körül, hogy gúnyt űzzenek a diófából, mert úgy tudták, hogy Krisztust diófából ácsolt keresztre feszítették fel. Itt voltak tévedésben, mert Krisztus keresztje valójában ciprusfából készült. De ha tévedtek is, akkor is csúnya volt, amit csináltak. Hogy pontosan mit csináltak, már nem tudni, csak az biztos, hogy csúnya volt.Terjedt, terjedt a hír egész Itáliában, mert a hír már csak ilyen.A szent diófa helyének pontos leírása. A kép alján a szent diófa Később még Danténak tulajdonítottak egy Virág-szonett című verset, amelyben szintén szerepel ez a téma.A történet sok évszázadon át szerepelt a Nápoly környéki mondákban, mígnem 1428-ban sikerült egy igazi boszorkányt fogni a beneventói diófánál. Egy bizonyos Matteuccia-t. Természetesen bíróság elé állították, ahol részletesen bevallotta, miket szokott a diófánál művelni. A bíróság előtt egy saját készítésű csodás balzsamot hintett szét, úgynevezett unguentót, aminek segítségével repülni tudott. Ezzel illusztrálta, hogyan jutott el a diófához. Mert nem helybeli volt. Még az is lehet, hogy ibériai volt, mert Asturiában ugyanígy ismerik ezt a történetet.Elbeszélésében szerepelt egy seprű is és egy fekete bakkecske is. Vallomásából amit le tudtak jegyezni, az egy varázsvers volt:
"Unguento, unguento, mandame a lo noce di Benevento, supra acqua et supra vento, et supra omne maletempo!"Kápolna a boszorkányfa helyén (Varázsbalzsam, varázsbalzsam, vezess a beneventói diófához, víz felett, szél felett, és minden rossz idő felett!)
Na, ez már tűrhetetlen volt, egyházilag. Megégették.Egy spanyol inkvizítor, Miguel Blázquez szintén írt a boszorkányok varázsbalzsamáról, amit az inkvizíció által halálra kínozott boszorkányok vallomásából tudott meg. Feljegyzése "Boszorkányság és babonaság Kasztília - La Manchában" címen maradt meg, és benne világosan leírja, hogy az unguento varázsbalzsam (ő ungüentónak írja) dióolajból készült.Visszajutottunk hát megint a diófához.A boszorkányos diófa történetét 1639-ben Pietro Piperno, a híres beneventói orvos írta le újból. Az alkalmat az adta, hogy Piperno a gyógynövényekről írt könyvet, amelyek között igen részletesen tárgyalta a diófát, annak csodás gyógyító erejét. Piperno doktor úr a szent diófa pontos helyét is meghatározta, 54 km-re Nápolytól, a Sabato folyócska mellett, egy tisztáson, Francesco di Gennaro nemesember birtokán.A boszorkánydió üzleti hasznot is hozott Piperno doktornak. Nála lehetett kapni a boszorkányfa dióit. Szemenként, amulettnek. Érdekes formájú diót termett Piperno doktor boszorkányfája.  Az emléktábla Piramisra hasonlító alakút, az alapjánál négy határozott szöglettel. Ez a dió mindenféle baj ellen jó volt.A leírás alapján egy helyi patrícius, Ottavio Bilotta kápolnát emeltetett a szent helyen, és emléktáblát állíttatott, mindkettő ma is látható.A népi mondák alapján pedig Giuseppe Cocchiara írta le az esetet, a 18. században, népies versezetben, majd nem sokkal később a német Franz Xaver Süssmayr (1766 – 1803) „Der Nussbaum von Benevento“ címmel balettet írt a történetből.Benevento manapság modern, felvilágosult ipari város. Ennek ellenére amikor a beneventói boszorkányos diófának utána akartam járni, nem mertem a helyieket megkérdezni, ugyan mondanák már meg, merre van egy diófa? Nehogy félreértsék. Biztos, ami biztos. Az olaszok annyira hithű katolikusok.A boszorkányos diófa utóéletéhez tartozik, hogy a boszorkány-likőr (Liquore Strega), ami több mint 70 hozzávalóval készített rendkívüli diólikőr, ma is kapható Olaszországban.

Top Ten Tuesday 1.

0

Új rovatom @hóvirág blogjáról elhozva. Az e heti kérdés az volt, hogy melyik tíz íróval 
találkoznék. Nem lesz sorrendbe rakva, ezt fontosnak tartom megjegyezni előre.Egy kicsit gasztrósra szabtam a dolgot.  Végül is egy jó beszélgetést egy finom kajával csak  feldobni lehet. Nem igaz? :-)

Nos, lássuk...


1) Alessandro Baricco - mert számomra  lenyűgöző a stílusa. Egy olasz kávézóban lehetne a találkozó. Finom kávék, sütik... Elbeszélgetnék vele az írásmódjáról, a terveiről, megljelent könyveiről.


2) Arnaldur Indriðason - mert az egyik kedvenc skandináv krimi szerzőm. Egyszerű stílusa nagyon bejövős nekem.  Nem beszél félre, nem csapong.  Jó stílusban, könnyedén ír.Mondjuk egy  északi stílusú vacsora  mellett beszélgetnénk lazac, rénszarvashús "társaságában".


3) Cormac McCarthy - Az Út-ja teljesen lenyűgözött, emiatt megérné a találkát. Olyan egyszerű amcsi kaját ennénk, ami  fekszik az Út stílusához.


4) Karin Alvtegen - Ugyanaz számomra, mint Indriðason. Kedvenc skandikat írt. Ha nem lenne pofátlanság, akkor megkérném, hogy főzzön valamit és amellett el tudnánk beszélgetni krimikről, az életről, tervekről.


5) Mikszáth Kálmán - mert a stílusa, a palóc világ közel áll hozzám az ősök miatt. Nem lenne nehéz ebédet választani, mondjuk egy finom kacsasült mellett tudnánk beszélni. :)Azt hszem hallgatnám a meséit...


6) Khaled Hosseini - Ugyan csak egy könyvet olvastam tőle, de az nagyot szólt. Tervezem a további könyveit is olvasni. Vele egy különleges afgán kaja mellett például kebabos lepény elfogyasztásával beszélgetnék. Az afgán népről, az anerikai életről, a kitörésről esne szó többek között.


7) Carlos Ruiz Zafón - Szintén csak egy könyve volt meg, de az teljesen letaglózott.Tipikus spanyol vacsorával  tálalva ülnék le dumálni. Az érdekelni főleg van-e új terve? Tud-e még hasonlót írni,mint a trilógiája volt?


8) Steve Berry - mert unikum, amit csinál. Történelmi krimik kis fantasyba ültetve. Félig valós, félig kitalált dolgok. Megkérdezném, hogy még hány hasonló, meg nem írt témát tud felhozni, ami az emberiség kultúrtörténetét vagy történelmétn illeti. Azt hiszem, pulyka lenne a főfogás az ebéden.


9) George Orwell - mert a maga korában zseniálisakat írt. Az 1984  az egyik legolvasottabb könyv a világon. Megkérdezném, hogy fordított típusú könyvet azaz egy mai ember életét a múltban egy középkori hűbérúri elnyomásban meg tudna-e írni? Steaket ennénk közben.


10) Stieg Larsson - Ha élne, biztosan megírta volna a Millenium többi részét.  Nos, erről beszélnék vele. Mivel nincs megírva, elmesélhetné a folytatást tömören. Csak nekem. :-) Mondjuk halvacsora közben. Lehet, fennakadna pár szálka a torkomon hallgatva Larssont. :)

Havi zárás - Gazdag április

0


Ebben a tavaszi hónapban belehúztam, sokat, sokfélét olvastam. Voltak, amik nem jöttek be.

Kezdésként  hamar lezavartam egy friss beszerzést.  Davide Enia regénye, az Úgy a földön is nagyon tetszett.  Karakteres, erős olvasmány. Ahogy mondani szokták  bukéja  van. Fajtiszta, zamatos, ízletes. Férfiolvasóknak ajánlott, vadakhoz.


Egy ajándék következett a sorban. @Arcturus küldeménye volt Nando Parrado könyve, ami az Életben maradtak regény túlélői szemszögből megírt története. Exclusive, erős, határozott. Fogyasztása vad- és marhasültek mellé javasolt.


Két félbemaradt könyv: Fabio Volo Járok egyet  és Andy Weir Marsija nem jött be nekem.Érertlennek,  zavarosnak, ecetesnek találtam.


Áthuzodó olvasmányként   erősnek, karakteresnek tűnő könyvként a Keresztapakicsit megzavarodsodott a sok levegőn állásban. Nem volt az igazi.  Pedig azt tartják róla, határozott, karakteres. Mégis éreztem benne ecetízt, dohszagot.


Egy kis üde, frissítőnek szántam Duras Szerertők c. regényét. Nem nevezhető túl zamatosnak, könnyednek, de tipikusan szárnyasok mellé  fogyasztható. Enyhén gyümölcsös aromájú.


Folytatva a rövid olvasmányokat.  Egy angol nyelvű  könyv, az Elefántember rövidített története, majd egy Varró-verseskötet és végül egy Anna Gavalda könyv, a 35 kiló remény volt soros.Mindegyik másfajta. Az első kicsit zömök, tömény, erősebb. A versek kissé színtörésben szenvedtek, még a harmadik  egy közepes, önmagában fogyasztható desszert volt.


Amikor ráéreztem az olvasás ízére előszedtem Murakami Rjú Castingját. Nos, ez volt a hónap legerősebb olvasmánya, ha a fokmérőt akarnám jellemezni, viszont nem a legjobb.  Valmi kis ízhibát, enyhén zavaros árnyalatot nagyon kis mértékben felfedezni benne.  De nem volt rossz.Igazán karakteres, tipikus japán termék. Ez is vadsültek mellé fogyasztható.


Egy régen várt északi ízre fanyalodtam rá. Hipotermia. Erős, jól kimunkált, egyszerű. Igazi erőteljes fehérbornak felel meg nagyobb testű szárnyasok mellé fogyasztva. Finom volt!


Teljesen belekverdve egy fekete remekeket árasztó könyvbe. Elolvastam A kávék költőjét Anthony Capellától. @Brigi11-nek hála  Ez volt a deszert, az étkezés utáni kávérengeteg.  Tetszett, de nem volt maximálisan megpörkölve, kis ízhibát is észleltem benne. Iható volt.


Bleeding Bride még meg nem jelent  könyvét (A téboly kertje) olvashattam időnek előtt, hála a szerzőnek. Ez a könyv nem kimondottan könnyű, inkább erőteljes, határozott, bukés. Fahordóban érlelt. Kiérződik belőle egy kis gyümölcsíz viszont elég zamatos és lehengerlő. Vad- és marhahúsok mellé fogyasztandó. Talán az idei év egyik reprezentánsa lehet!

Kepes András Tövispuszta. Úgy hangzik, mint egy jó rizlinbor márka. Tövispusztai rizling.  Hmm... Nem is rossz. Szépen kiérlelt, élénk, lüktető, ízes. Szárnyasok mellé fogyasztható.


Egy erősen zavaros, beecetesedett tartalommal találkoztam a Tanítvány c. krimiben.  Nem is tudtam megemészteni, túl savas, éretlen volt számomra.


Kleinheincz Csilla Ólomerdője volt a hónap roséja! Zamatgazdag, ízletes, igazi Gödöllő környéki aromákat magában rejtő könyv. Harmonikus  jellege végig kiütközött. Könnyed  olvasmány szárnyasok, halak mellé.


Shakespeare Athéni Timonja  igazán erőteljes. Szürkebarát jellege van. Kellően savas, ásványos, helyenként enyhén darabos, de nincs benne  nagy töréshiba. Szárnyasok mellé fogyasztható.


Kristina Ohlsson: Őrangyalok - A hónap legízesebb olvasmánya. Kiemelkedően 
karakteres, erős, fűszeres ízek érződnek benne. Nem túl könnyen harapható, de mégis 
meglepően könnyen csúszik. Egyedi karakterrel rendelkezik.


Tisza Kata Magyar pszicho. Felvonultat sokféle ízvilágot, ezért egy karakteresebb rosénak felel meg. Harsogó fiatalság, gyümölcs és fűszeres jegyekkel bíró olvasmány. Határozott, ízes.

Összegzés számokban 16 befejezett olvasmány, 4300 oldal átlagosan 269 oldal/ könyv. Négy áthúzodó könyv, 1002 oldal


Erős hónap volt, de nem tökéletes.


A hónap top könyvei:


1) Kristina Ohlsson: Őrangyalok
2) Davide Enia: Úgy a földön is
3) Bleeding Bride: A téboly kertje


Amik lemaradtak innen...


Anthony Capella: A kávék költője

Arnaldur Indriðason: Hipotermia

Nando Parrado – Vince Rause: Csoda az Andokban


A hónap citromdíjas könyve


Varró Dániel: Bögre azúr