Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Havi zárás - Viharos március

0

Ez a hónap elég kaotikusra, viharosra sikerült olvasás szempontból. Lássuk a részleteket.

 

Legelőször is úgy döntöttem, hangulat hiányában felfüggesztem a Non Nobis Dominét.  Majd, ha  visszatér a történelmi hangulatom el fogom olvasni.


Egy ajándékba kapott könyvvel kezdtem. Bleeding Bride dedikált példányt küldött a Fekete Fivérekből, ami az általános véleményeket tekintve nálam is nyerő könyv lett! Tetszett a hangulata, stílusa noha nem vidám témát feszeget. Ezúton is köszönöm Bleeding Bridenak!


Kisebb olvasási hullámvölgyet követően  egy új japán szerzővel ismerkedtem meg. Junichiro Tanizaki könyve, A kulcs egy házaspár  párhuzamos naplóregénye, szomorú véggel. Tetszett, érdekes színfolt japánokról olvasni.


Előszedtem egy Lackfi versekötet és jólesett  modern líra minden sutaságával együtt is.  Jól ír Lackfi, és ez  nem az első pozitív élményem a márciusi írók ismeretében.  Nagyon sok új arccal ismerkedtem meg e hónapban, sikerrel!


Közéjük tartozik  Kiss (Pataki) Zsuzsa, akinek itt is  köszönöm, hogy eljutatta a  könyveit hozzám. A Városmesék kedves   városi  történetek folyama, még a Kegyelemszikrák egy napló-szerű  regény, számos életrajzi elemmel színesítve. Mindkettő  bejött nálam, jó stílusban alkot az írónő. Örülök, hogy olvashattam tőle és jó lenne, ha folytatni tudná a munkásságát.


Bleeding Bride könyve megihletett egy kis gótkus stílusra. Edgar Allan Poe A kút és az inga c. elbeszlélésgyűjteményét is e hónapban  olvastam. Egyes történeteket már ismertem de jó volt elővenni ismét.


Egy igazi sikerkönyv következett. Fredrik Backman:  Az ember, akit Ovénak hívnak története egészen sokféle érzelmet képes előhúzni az emberből. Volt vidámság, kacagás és volt lehangoltság is. Nagyon profi könyv, érthető a sikere. Nálam favorit lett!


Kis dél-amerikai utazás következett, mindkettő "elsőbálos" könyv nálam a szerzőktől. Gabriel Garcia  Marquez Bánatos kurváim emlékezete nagyon bejött.  Jó stílus, tetszett a hangulat is. Ellenben Mario Vargas  Llosában csalódtam kicsit. A szeretem a mostohámat némileg túl díszes, giccses volt.  Ez most nem esett  maradéktalanul jól.


Másik újonc a listámon: Benedek Szabolcs. A  vérgrófos trilógia szerzője a novelláival (Lollo keblei) nem okozott csalódást, sőt! Egészen profi írások, tetszettek a modern kori hangulatot árasztó írások. Csak ajánlani tudom a kortárs híveknek!


Egy kis sötét hangulat jön, gondoltam. Ellenben Dimitri Verhulst, az első "belga" olvasásom pozitív értelemben lepett meg! A Problemszki Szálloda egy belga menekülttábor életét írja le egy ott lakó fotós (Bipal Masil) szemszögéből, a fele ugyan fiktív, de nagyon  jó stílusban,  már-már túlzottan viccesen sikerül előadni a nem éppen vidám sztorikat. Ez tényleg kellemes meglepetés volt.

 

Folytatva az újak sorát - e hónapban már a 10. új íróm! - Ulickaja és a Szonyecka jött a sorban. Csalódtm. Nem tartom őt jogosan  ennyire felkapttnak, ha ennyire csapongva, zagyván tud írni.  És  hiába az első  könyve, ez  mélyütés volt számomra. Nem tetszet, főleg a stílus nem, mert a sztori alapból jó lehetett  volna, kicsit jobban kifejtve...

 

Két orosz témájú  könyv jött. Egy friss beszerzés,  Roger Morris  A balta c.  krimije. ami  a XIX. századi Oroszországba repíti az olvasót. A téma és korszak kedvelői biztosan  élveznék az új "Raszkolnyikov" feltünését. Nem volt olyan rossz, mint ahogy pontozva van.

Ha már szóba jött Dosztojevszkij, akkor tőle is olvastam eg rövidet  és jófélét. A Feljegyzések az egérlyukból gonosz, cinikus, önmarcongoló ember naplója.  Jó volt olvasni, pedig látszatra nem vidám könyv.

Jöjjenek a függőben lévő olvasások.

Merle Védett férfiak még mindig vár a folytatásra. Nem volt hozzá hangulatom mostanában. Az biztos, hogy meg se közelíti a Malevilt.


A kezdő írók most is pihen, de írtam, legalábbis  próbálkoztam. Ez olyan könyv, ami mellett sokat kell írogatni.


Egy másik új szerző, Indiából és gyönyörű  könyve átcsúszik áprilisra.  A fűszermesternő egy illatos, izgalmas, színes világba kalauzol, India fűszerei közé. Jónak tűnik  csak sokat olvasni belőle túl töménynek hat.

A keresztapa.... Nagyon megszenvedek vele, pedig  klasszikus. Nem a világom a leszámolós, akciózós  könyvek és filmek.  Nem is esik jól most sem.


Átcsúszik egy jóféle kortárs Bartis Attilától. A nyugalom különös egy könyv, nehéz elmondani az okát  majd ha  meglesz, akkor megírom a véleményem róla.


Öszegezve a március viharos, új arcos, élménygazdag volt. Erősebb a februárnál és talán  januárnál is.


Kedvenc  könyveim a hónapban:



1) Fredrik Backman - Az ember, akit  Ovénak hívnak
2) Bleeding Bride  - Fekete Fivérek
3) Pataki Zsuzsa - Kegyelemszikrák


Csalódás volt és citromdíjat kap


Ljudmila Ulickaja - Szonyecska


Számszerűen: 14 befejezett olvasás, 2586 oldal, 185 oldal átlagosan. A függőben levő könyvek száma  4 és 1538 oldal.

Heti mottó - Dosztojevszkij

0

Egy  találó idézet  Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból c. művéból.

 

Én most negyvenéves vagyok, negyven év pedig – egész élet! Ez már valósággal aggastyánkor! Negyven éven túl élni illetlenség, alávalóság, erkölcstelenség! Feleljenek őszintén: ki él negyvenen túl becsületesen? Megmondom, kik élnek: az ostobák meg a gazemberek. Ezt én szemébe mondom minden öregnek, azoknak a tiszteletre méltó aggastyánoknak, azoknak az ezüstös hajú, jó illatú aggastyánoknak – mindnek! Az egész világnak a szemébe mondom! Nekem jogom van így beszélni, mert magam is elélek hatvan esztendeig. Hetven esztendeig elélek! Nyolcvan esztendeig elélek!…

Hogyan olvasok jól avagy olvasási tippjeim - vitaindító post

0

Vannak olvasási stílusok. Olyan ez, mint a divat: ki mit szeret.  Nos én én így állok a kérdéshez:

 

Először is keress egy jó könyvet. Olyat, amihez éppen hangulatod van. A könyv hossza  lényegtelen, lehet 80-100 oldal vagy akár 900-1000 is. Az a jó, ha kerek történetet olvasol vagyis nincs utána hiányérzeted. Nagyon fontos a megfelelő hangulat! Ha adott témakörhöz nincs kellő ráhongoltságod, biztosan akadozni fog az olvasás, maximum akkor nem ha mazochista típus vagy és mindegy mit olvasol. Nálam  szükséges egy kellő ráhongolódás az adott témára  és akkor több könyvet is tudok olvasni a műfajban. Az is fontos, hogy milyen környezetben olvasol! Legjobb egy csendes zugba félrevonulni, oda ahol csend, nyugi honol. Ha nyüzsgés, zaj vesz közre biztosan elterelődsz. Kifejezetten nem tudok és nem szeretek  járművön olvasni hiába volna  jó időkitöltő, ha  képtelen vagyok a könyvre figyelni. Az ideális környezethez hozzátartozik egy kényelmes ülőalkalmatosság.  Lehet az szék, fotel, ágy vagy heverő, lényeg, hogy jól érezd magad rajta. Az sem árt, ha kezed ügyében van egy pohár víz vagy valami frissítő (gyümölcs például). Olvasás közben azt szeretem, ha a légy zümmögését is hallom. Minden apró zaj képes kizökkenteni, ezért este nyugiban a legpraktikusabb számomra könyvet kézbevenni. Így olvasok én.... És ti?

 


 


Heti mottó - Bleeding Bride

0

Nagyon sokat és szépeket lehetne idézni Bleeding Bride Fekete Fivérek c. könyvéből. Most ezt találtam időszerűnek, így március vége felé.

 

Érdekes érzés itt állni, simogatni a fák rügyeit, a langyos tavaszi szelet, és csak nézni, figyelni. Figyelni a napok pörgését, a percek súlytalan lebegésében, azon percekében, amelyek világokat változtatnak meg, rombolnak le, néha épp feledésbe torlaszolva azokat.

5. oldal

Bleeding Bride: Fekete Fivérek

Beszélgetés Stendhallal

0

Stendhal. Jól csengő név irodalmi berkekben. Ha nem is az egykori íróval készítettem „síron túli” interjút, hanem a nevét viselő Moly hölggyel. Aki nem mellesleg a Merítés egyik rovatának szerkesztője.

 

– Előzetes „felmérésed” alapján annyit tudok rólad, hogy természetkedvelő vagy, szeretsz túrázni. Volt-e emlékezetes kirándulásod, s ha igen merre? Tudnál olyan kevéssé közismert túrautat javasolni a Molyoknak, amit feltétlenül keressenek fel?

Igen, jól tudod, tényleg szeretek/szeretünk kirándulni, túrázni. Felüdít és feltölt a mindennapok rohanó tempója után. Az útvonalaink változatosak, bár közelsége miatt elsősorban a Bakony erdeit járjuk. Ezen kívül különösen kedveljük az Őrséget és én – talán mert azt érzem igazán hazai terepnek – a Mecseket is. A legemlékezetesebb túránk talán a 2013-as Téli Tihany, ahol a viszonylag egyszerű terepet a túra előtti tartós havazás, esőzés, majd a túra napján folyamatos eső és szél nehezítette. Nem gondoltuk, hogy ennyire megszenvedünk vele. Kevéssé ismert túraútvonalat konkrétan nem tudok mondani, de ha valaki magányra vágyik és kevés turistára, akkor javaslom, hogy alacsonyabb rendű jelzéseket, jelöletlen utakat válasszon. (Ez utóbbit csak azoknak, akik idegen terepen is jól tájékozódnak.) Talán kevéssé ismert, és térképpel sem túl jól ellátott rész a Várpalota melletti Burok-völgyi őserdő. Nehéz terep, de érdemes vele megpróbálkozni, biztos, hogy felejthetetlen élményt nyújt. Emellett mindenkinek javaslom, akár kisgyerekkel, családdal is, a Porva-Csesznek és Vinye közötti szakaszt.
Akit érdekel, képes ízelítő itt:https://www.facebook.com/veronika.petrovics/media_set?set=a.10200564573537158.1073741831.1243392159&type=3
https://www.facebook.com/veronika.petrovics/media_set?set=a.4881138146648.1073741828.1243392159&type=3

– Másik fontos tudnivaló az, hogy jól ismered a gyógynövényeket, vadon élő növényeket, gombákat. Ez az ismeretanyag honnan származik? Sok utánaolvasás vagy volt a családodban, aki megtanított rá?

Erről is jól értesültél. :) Szüleim mindketten gazdászok, a természet, növények és állatok szeretetét tőlük örököltem. Az ismeretanyag alapja is tőlük származik. Később, mivel az érdeklődés és rajongás nem lankadt, egyre gyarapodott az ilyen jellegű szakirodalom az otthoni polcon, majd ösztönzésemre a párom gomba-szakellenőri tanfolyamra jelentkezett és járt, aminek az anyagát együtt tanultuk. Ma már számos erdei vagy magunk által termesztett gyógy- és fűszernövény kap helyet a konyhapolcon a szárított gombák mellett.

– Könyvek terén hogyan jellemzed önmagad illetve mit gondol rólad a környezeted? Konkrétan: milyen stílust, műfajt kedvelsz?

A közvetlen környezetem (család) elég jól tolerálja a könyvekhez való vonzódásom. :) Mindig van valami, postán várok vagy küldök, lejár a kölcsönzési idő, új polc kell, stb. A munkatársaim, szerintem valamiféle csodabogárnak tartanak, a barátaim azonban hasonló „fétissel” rendelkeznek.
Hogy mily stílust, műfajt szeretek? Nehéz kérdés. Igazából mindenfélébe belekóstoltam, nagyon függ az adott hangulatomtól, hogy mit veszek kézbe. Inkább azt mondom, mi az ,ami kevésbé az én világom, talán az a kevesebb. :) A krimiknek, háborús könyveknek nehezen állok neki. Talán még soha nem olvastam kémregényt, képregényből meg utoljára Góliátot és Bobo-t. Mostanában kevésbé van türelmem a nehéz, tartalmas könyvekhez (talán kicsit fáradt vagyok), de a YA kategória sem nyert meg magának. (Már amennyivel próbálkoztam.) Szeretem a szépprózát, az igényes fantasyt, történelmi regényeket.

– Ha szabad érdeklődni a munkád felől: milyen ma egy kiadónál dolgozni? Mit tudhatunk meg erről?  Van-e kereslet a könyvkiadásra? Milyen színvonalúnak gondolod a kortárs irodalmat? (Tökéletes, jó, megfelelő vagy lehetne jobb is)

A munkám sajnos nem túl érdekes, bár kívülről, elsőre annak tűnhet. Egy napilap-kiadónál dolgozom, hirdetési osztályon, nem pedig a hírszerkesztőségben. Feladataim közé tartozik a laptükör elkészítése, hirdetéskorrektúrázás, területek közötti kapcsolattartás. A munkatempó – a napról-napra történő megjelenésnek köszönhetően – elég feszített, nincs mit áttolni holnapra, hiszen lyukasan nem jelenhet meg az újság.

Az elmúlt években kezdtem csak kortárs irodalmat olvasni (igaz ez mind a haza, mind a külföldi írók munkájára). Ha az eddigi tapasztalatom mérvadó, a színvonalról talán azt tudom mondani, hogy a legnagyobb szeméttől kezdve, a legmagasabb szintű irodalomig minden megtalálható. Eladni pedig azt lehet, amire van kereslet. (és aminek jó a reklámja)

– Érdekelne a véleményed szerinted, milyen címkéjű műfajban kéne több könyvet eladni hogy az olvasás még népszerűbb hobbi legyen? Szerinted elégséges mennyiségű vagy túl sok szórakoztató irodalmat adnak ki?

Nem ismerem a könyvpiacot, de amit látni vélek, hogy a könyvesboltok polcain a legelőkelőbb helyet a szórakoztató irodalom foglalja el. Nehéz ezek közül választani, én ajánlás nélkül nem is merek. Nem tudom (és nem is akarom) követni, hogy az ezerféle sorozat éppen hányadik kötetnél tart. Szóval szerintem jól jönne egy kis reklám a magasabb szintű irodalomnak is. Nem szeretem, amikor a boltban lévő egyetlen darab Faludy kötetet még az eladó sem találja….

 

– Most olvastam egy friss karcod, hogy a teljes Merítést átolvasod ától cetig. Ezzel az a célod, hogy szerkesztőként képet kapj a múltról vagy pusztán érdeklődésből teszed, minden „hátsó szándék” nélkül? Szerinted sokan megteszik a teljes átolvasást havonta?


A karcom – kérdésed alapján – azt gondolom félreérthető volt, egyelőre csak az adott hónapra fókuszáltam, és még ezt sem sikerült egy hétvége alatt befejezni.
A Merítés-olvasási szokásaim igen rapszodikusan változtak az elmúlt években. Volt, amikor igyekeztem minden rovatot nagy vonalakban átnézni, volt, hogy a kedvenceket olvastam el az utolsó linkig. Aztán olyan időszakom is volt, mikor még a frisseimet sem olvastam el, nemhogy más tartalmat.
Most, hogy meghívtak a szerkesztőségbe, úgy érzem meg kell, hogy tiszteljem a többieket azzal, hogy ezt majd időről-időre megteszem, hiszen egy-egy rovat összeállításába rengeteg időt, munkát, energiát és szeretetet fektetnek bele, összegyűjtve és kiválogatva a tartalmak színe-javát minden témában.
Azt hiszem, hogy már az nagy megtiszteltetés lenne, ha minden moly csak a 2-3, érdeklődésének leginkább megfelelő rovatot bogarászná végig, de szerintem a legtöbben nem ismerik. Úgyhogy nem hiszem, hogy sokan végigolvasnák.

– Tudsz olyan olvasmányt mondani, ami egészen különleges volt, de kevesen olvasták még és szélesebb körben is ajánlanád az adott könyvet/ket?

Minden olvasmány különleges a maga módján. Na jó, ez elég közhelyes hülyeség, viszont más-más meghatározó könyvélményeim voltak gyerekkén, tinédzserként, felnőttként.
A Végtelen történet gyerekként is a kedvencem volt, ez később, többszöri újraolvasás után sem változott. Mindig tud valami további pluszt nyújtani. Igaz, ezt sokan olvasták, úgyhogy nem felel meg a kritériumnak. :)
Viszont Popper Péter Pilátus testamentuma című könyvét a molyon csak 80-an jelölték olvasottnak, számomra meghatározó élményt nyújtott, szívesen javaslom bárkinek.

 

Köszönöm a beszélgetést!

4k kérdőív - BookTag

0

Anitiger blogjáról származik, köszönöm!

Kérdések és válaszok:


1. Szoktál nassolni olvasás közben?


Alkalmanként, de nem jellemző. Előfordult, hogy  megettem egy-egy almát olvasás közben.


2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?



Ásványvizet vagy ha frissen főtt kávé van kéznél, akkor azt.  Újabban rászoktam olvasási 
szünetekben instant kávéból keverni egy  jóféle itókát.


3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?


Nem, az szentségtörés nálam.  De jegyzetelek, a jó könyveknél elég sokat. Egy A/4-es  lapra, jegyzettömbbe vagy csak kis fecnire. Ha számítógépen olvasok,akkor meg a gép jegyzettömbjébe másolok, írok ezt-azt.


4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?



Régen mindenféle fecnikkel, kártyanaptárral  jelöltem. De ahogy  kaptam egy jópofa könyvjelzőt egyik kedves molytársamtól, azt használom kizárólag. Szívemhez nőtt.


5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?


Álatalában azért van tagolás, hogy igazodjunk hozzá.  Én is ezt teszem. Nem szeretek fejezet-, párbeszéd közben leállni. Zavaró, kizökkent a történetből.


6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?


Nem!  Nem vagyok hirtelen felcsattanós fajta, sokáig tudok tűrni, fát tudnak a hátamon vágni... egy határig persze.


7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?



Általában igen.  Szeretem gyorsan lezárni magamban mit is olvasok, mit jelent adott szöveg.


8. Mit olvasol most?




Hármat is.  Kicsit leálltam Merle Védett férfiakkal, olvasási  válság miatt.  De ami
helyrrehoz az Fredrik Backman  Az ember, akit Ovénak  hívnak illetve Edgar Allan Poe  A kút és az inga című elbeszélései.


9. Milyen könyvet vettél legutóbb?



Keigo Higasino X -A gyilkos ismeretlen és Davide Enia Úgy a földön is c. könyveit,  darabját 1000-ért.  Nagyon megérte!


10. Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?


Igen, este szeretek. Főleg lefekvés után, ágyban fekve.  Nyugi van, csend van. Kikapcsolt az agyam.  Nappal, csak, ha  nyugalom vesz körül. Csend szükséges, hogy  jól tudjak olvasni.


11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?


Egyrészest. A sorozatok túlírtnak hatnak nekem, egy trilógiát  1500-1800 oldal helyett meg lehet írni 8-900 oldalon is, egy könyvben.


12. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?


Igen, ilyen a Robinson Crusoe, egyetemes remekmű. Illetve   vannak aktuális  kedvencek, amit sokszor ajánlok, pl  a Malevil  és ahogy  látom ilyen lesz az Ove is.

13. Hogy rendszerezed a könyveidet?


Nincs  külön rendszer. ahogy sok évvel előtt le lettek rakva.  Tudom, hogy mit hol kell keresni, nem szükséges katalógus számomra.


Ismét köszönöm Anitigernek, hogy  "eljuttatta"  hozzám a kérdéssort. Megkérném a barátaimat, kiemelten @robinsont, @Cilee-t, @Vicky3-at, hogy töltsék ki az 
esetben, ha még nem tették ezidáig.

Made in Japan 6. - Jakuza tetoválás

0

Volt  korábbról egy felkérésem, hogy a szamuráj tetkók után írjak a jakuza tetoválásokról is.http://monumentum.blogger.hu/2014/10/13/made-in-japan-3

A jakuza valóban egy japán japán bűnözőcsoport neve, maga a szó pedig eléggé hihetetlen, de egy kártyajátékból jött.

Ez a csoport közel sem csak arról szól, amit az újságokban olvashatunk, vagy a mit a televízió sugároz. Elég komoly tradicionális múlttal bíró szervezetről beszélhetünk. A jakuzák nem rejtőzködnek, büszkék arra, hogy hová tartoznak, és mit csinálnak. Ezt pedig megjelenésükkel is egyértelművé teszik, öltözködés és természetesen a tetoválások.

A jakuzák általában eléggé feltűnő, „egészruhás” ábrák büszke tulajdonosai. Mert persze mi is sugalmazhatná jobban az erőt és a kívülállást. Ezeknek a mintáknak több szerepe is van. Nem csak a személy hova tartozását rejti magában, de harc esetén elrettentheti az ellenfelet. Egyes yakuzák, a karuk körül tömör fekete köröket tetováltatnak, ennek az egyszerű mintának is elég komoly mögöttes tartalma van, hányszor gyilkolt, illetve hányszor követett el komolyabb bűntettet viselője. Az eszköz melyet a tetoválás során használnak, egy élesített bambusz és fémtűk. Nem csoda hát, hogy egy egész testet beborító minta több száz órán át készül és az ára is eléggé borsos.


18+ tartalom következik!
Egy-két érdekesség: A börtön viselt yakuzák, nem csak a tetoválásaikkal örökítik meg a börtön éveket. Elterjedt szokás az is, hogy a péniszük bőre alá kis golyókat helyeznek el, még pedig pontosan annyit, ahány évet ültek a rácsok mögött.Japánban több helyen, még ma sem engednek be tetoválással rendelkező személyeket, a balhék és a vendégek biztonságának érdekében.Nők is csináltatnak maguknak ehhez fogható tetkókat, de csak divatból.Aki többet szeretne tudni a jakuza csoportról, az olvassa el  http://moly.hu/konyvek/jake-adelstein-tokio-vice c. könyvet.

 

Itália 4. - Szellemvárosok (1.)

0

Azért kedvelem Olaszországot, mert tele van csodákkal.  Fantasztikus tájak, szép épületek, művészeti értékek, híres emberek stb. A mostani post kicsit anti-jellegű lesz, mivel nem túl szép történeteket mesélek el, de a körités az lenyűgöző. Gondolom, sokan kedvelitek a misztikus, "szellemlakta" helyeket. Ezekből mazsoláztam párat. A postnak majd folytatása  is lesz, megérdemli a sok karaktert, képet.

 

Első helyszín Craco, Basilicata tartományban:

A helytelenül végzett mezőgazdasági munkák hozzájárultak egy heves földrengés pusztításához. A földcsuszamlások és a világháború eredményezte a tömeges kivándorlást Craco-ból. A lakosság 1892 és 1922 között már útnak indult Amerikába, de az  1963-as földcsuszamlás okozta a teljes kiürítést.  Az 1800 lakost ekkor kellett végleg kitelepíteni a közeli völgybe az úgynevezett Craco Peschierába, így a régi Craco a pusztulás sorsára jutott. A kihalt település több filmrendezőt is megihletet így helyszíne volt filmforgatásoknak.

képek:

 

Második úticélunk Pentedattilo, Calabriában

 

Pentedattilo  szellemváros a Monte Calvario hegy  lábánál, amelynek öt furcsa csúcsa hasonlít az ember öt ujjára, innen a görög eredetű neve: "öt ujj" vagyis penta + daktylos. A város alapítása  ókori görögök nevéhez fűződik Chalcis névvel, Kr. előtt 640-ből, de később szaracénok (arabok) és  más hódítók kezére jutott a  település.

Egy  erős földrengés 1783-ban elpusztította a házakat, ami miatt a lakosság nagy része elvándorolt a közeli Melito Porto Salvóba. Pentedatillo teljesen lakatlanná vált a 1960-as évek közepétől. 1980-ban részben felújítottak pár épületet és újratelepített pár lakást önkéntesek jóvóltából, akik európai országokból jöttek segíteni a helyieknek.

 

képek

 

Harmadik állomás, Romagnano al Monte Campaniában

 

Romagnano al Monte  Salerno megyében az Irpinia földrengés következtében pusztult el 1980-ban majd újjáépítették néhány kilométerrel odébb. Szellemváros lett,  turistalátványosság a 2000-es évek elejétől, majdnem olyan, mint a másik szellemváros ugyanebben a tartományban: Roscigno Vecchia, amelyről később írok majd.

 

kép:

Kávés percek - Antikvárius

0

Ezúttal a legújabb kávés történetem postolom ide a Molyról.

Antikvárius

Minap kényelmesen sétálgattam az Andrássyn. Szeretem, mert olyan hangulatos, persze tudom, hogy nem túl egészséges az autók bűzét szívni, mégis jólesik ez a séta. 
Megyek, mendegélek: Hősök tere, Bajza utca…. Elérek a Köröndre, ott elkap a csodálkozás milyen jó kis "viskója2 volt a mi Kodályunknak. Nagyszerű hangulata van. Vettem a bátorságot – nem kellett hozzá túl nagy – és felmentem az egyik sarokház folyosójára. Amint beléptem a mázsás kapun, megcsapott az udvar kissé dohos, penészes illata. Szándékosan nem bűzt, nem szagot mondok. Ez illat volt, olyan jellegzetes, ódon illat. Tettem egy kört az első emeleti folyóson. Üvegablakos ajtók egymás mellett szép sorjában. Valahonnan kihallatszó zajok. Egy résnyire nyíló ajtóablakból egyszer csak nagyon kellemes kávé illat csapta meg az orrom. 
Mit mondjak, elkapott az inger, hogy bekopogjak és kérjek egy csészével. Csak úgy, idegenként. Próbaszerencse, becsöngettem. Nem szokásom ilyet tenni, a mai világ tele van álruhás bűnösökkel, akik ilyesmi módszerekkel fosztják ki az időseket és a többi… 
Egy ötvenes férfiember nyitotta ki az ajtót. 
– Jó napot kívánok, Königh Gábor vagyok! Elnézést, hogy megzavartam a napját. Hogyan is kezdjem: szóval én hatalmas kávéfüggő vagyok mindenem a koffein. Egy finom csésze kávé képes levenni a lábamról is. Egyes férfiak így vannak, ha meglátnak egy érzéki női kezet gyönyörűen kifestett körmökkel. Mások között akad, aki, ha belép a Szépművészetibe, őt a festmények és szobrok ejtik rabságba. Kedves Uram! Mondok magának még jobbat! 
Én egy antikvárius vagyok, aki régi könyveket keres. 
A férfi meredten hallgatta a hosszú monológot, mire kibökte: 
– Tudja mit? Jöjjön be! Szívesen megkínálom egy csésze, illatozó kávéval. Hogyan szereti? 
Mondtam neki: ahogy ön megcsinálja nekem. Lehet tejeskávé, de tehet bele cukrot esetleg kis fahéjat vagy vaníliát. De akkor sem fogok megharagudni, ha csak „üresen” adja. Szóval Ön dönt! 
– Tessen befáradni, foglaljon helyet, kérem. Mindjárt hozom a kávéját! 
Bementem a nappaliba, leültem egy kellemesen kinéző antik székre. 
Ez igen! Jól fest, a szoba teli régi stílű bútorral a falon két festmény. Egyikük Szinyei Lila ruhás hölgye, a másik kép meg Csontváry Zarándoklat a cédrusokhoz másolata volt. Alaposan körbenéztem. 
Egyik oldalon egy hatalmas üvegajtós szekrény, benne tele régi könyvvel, a baloldali falon az 
egyik kép, és mellette, körötte négy őzagancs volt felrakva akasztókra. A sarokban egy szép bidermeier stílusú heverő és kis asztalka. 
Az úr közben el is készítette a kávét, frissen illatozva gőzölt egy, a bútorokhoz passzoló 
kávés készletben szervírozva. 
A házigazda türelmetlenül a tárgyra tért: – Nos, milyen könyvet tetszik keresni? 
– Kedves, uram! Nézze, nem akarom én „kifosztani” magát és elvinni a legértékesebb darabját, de ahogy nézelődtem megakadt a szemem egy Erdély térképen. Azon a rézmetszeten, ami ott van bent az üvegszekrény falának támasztva. 
Az úr rám nézett morcosan, homlokát ráncolva. – De kérem, csak azt ne, az egy közel húszezer forintos darab volt, lejártam miatta a lábam. 
– Tudja mit? Akkor inkább nem vinném el, de szeretnék egy másikat. Ne mondja, hogy nem adja nekem! Tessen csak ideadni, megfizetem érte a jó pénzt. Simán másfélszer többet adok, mint az értéke. 
Nos? Legyen az ott, ni! Az az Arany Biblia. Úgy saccolom, kétszázezer az értéke, de adok Önnek háromszázat is! 
Az úr továbbra is ráncolta homlokát, látszott, hogy mélyen töpreng. 
Közben már „behúztam” a kávémat. Jól sikerült, kis tejjel volt ízesítve megy kis cukor is volt benne. Klasszikus. Olyan, mint az a Biblia – gondoltam magamban. 
– Tudja, fel kel kell hívnom a barátom telefonon, hogy megkérdezzem jogos-e az ajánlata. – nyögte ki a házigazda. 
– Jó legyen. – mondtam. 
A telefonhívást időközben megejtette az úr, két percig tartott csak a beszélgetés. 
– Nézze, valóban igazat mondott. Most az egyszer odaadom a legnagyobb kincsem, ekkora felár fejében. Áll az alku! – mondta szívélyesen a házigazda. 
– Rendben, áll az alku! – Mondtam, kezet ráztunk, majd kifizettem neki az összeget. 
Kiléptem a lakásból, elköszöntünk egymástól. Tovább sétálok az Andrássyn. Az ég derűs, a hangulatom meg vidám. Kevesebb vagyok a pénzzel, de több a Bibliával. 
A kávé meg isteni volt!

Heti mottó - Diane Setterfield: Tizenharmadik történet

0

Sok értékes gondolatot találtam a Tizenharmadik történetben, egy közülük.

 

 

Az emberek eltűnnek, amikor meghalnak. Eltűnik a hangjuk, a nevetésük, a leheletük melegsége. A húsuk. Végül a csontjai is. Minden élő emlék megszűnik. Ez egyszerre szörnyű és természetes. Mégis néhány ember számára van kivétel ez alól a teljes megsemmisülés alól. Mert az általuk írt könyvekben ők tovább élnek. Újra felfedezhetjük őket.