Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Havi zárás - 2015. január, Valami Amerika

0

Egy kis mini összegzés az év első hónapjáról, mottóm lehetne ez is:
"Valami Amerika...."
A miértre rögvest választ adok.


Az amerikai kontinensen kezdtem az évet egy elég közepes Karl May novella-válogatással:
Karl May: A sivatag haramiája
Volt jobb, lesz jobb - írtam, és nem tévedtem.

Egy kis Eszem-iszom után A'La Kordos séf módra után ismételten Ámerikában landoltam és megismertem egy új szerzőt: Kurt Vonnegutot meg a Börleszkjét! Jó volt. Hehe... :)

Jules Verne hajóutazásra "invitált", elmentem a Kip testvérekkel Óceániába szétnézni.
Mit mondjak, érdekes kaland volt! Tetszett és ajánlom eme remek Verne művet olvasni
szélesebb körben is!




A tengeri kalanoknak nem volt vége! Következett Robert Low Felesküdöttek sagájának 2. kötete, Az ordas tenger. Vikingek között lehettem meglehetősen bizarr helyen: Bizáncban.
Észak és dél.... Ugye, az ellentétek vonzzák egymást. Érdekesebb sztori volt, mint az első rész.

A sok tengeri hányódás után szárazföldre vetett a sors. Egy salakos focipályán felnőtt magyar futball játékos mondta el történetét. Ő pedig nem más, mint a Nemzet Air Sándora azaz Torghelle. Tipikus celeb könyv volt, kevés érdemi mondanivalóval annál több bulvárral.

Egy kis múltbéli utazás jött ezután. Iny Lorentz bemutatta milyen volt a szajhák élete a XV. századi német honban. Mit mondjak? Nem lehetett irigyelni őket, már akkor sem. 
Érdekes könyv volt, tetszett pedig előítélettel voltam vele szemben: mondván nőies lesz.



Ezt követtte egy "véletlen" találat! Jostein Gaarder Narancsos lánya teljesen elbűvölt magával ragadott és kedvencem lett! Nehéz volt utána szavakat találni és külön öröm, hogy másnak is tetszett. Csak ajánlani tudom: olvassa mindenki!

Újabb bulváros könyv jött a sorban: Miért nem bírjuk az újságírókat? Nos, az okok benne vanak a könyvben. Tipológiai lexikon, ugyan nem túl magas röptű, kicsit előitéletes, de olvasható. Főleg a "miért nem bírjuk..." sorozat kedvelői számára.

Benyák Zoltán Ars fatalisa a ködös Albionból "talált" meg egy molytársam kedvessége
jóvoltából! Érdekes történet, jól kidolgozva. Az írásmódba akadt kis döccenő időnként, kicsit kusza lett és nehéz volt kiigazodni a szálakon. Nem volt rossz, misztika kedvelőknek erősen javallott!


A hó eleje Amerika volt, a hó vége is ott zárult!
Előbb egy újabb remek könyv Sue Monk Kidd tollából megismerhettem A méhek titkos életét. Dél-Kalifornia és Georgia volt a színhelye az édesbús történetnek, amiben minden volt, ami egy jó regény kelléke: szerelem, vér, gyilok. Tetszett a könyv, olvassátok!

Ezt követően átruccantam Kaliforniába "megismerkeddni" John Steinbeckkel. Az Egerek és emberek érdekesn indult, lekötött, aztán mielőtt unalomba fulladt volna kissé felpörgött a téma. Apró zökkenők ugyan voltak benne, de összességében "ízlett" Steinbeck stílusa, történetvezetése. Mivel klasszikus, így bátran ajánlom másoknak is!


A hó legvégét egy be nem fejezett olvasással részben Chicagóban töltöm. Dávid Kornél, az egyetlen magyar NBA-játékos sztorijával ismerkedem. Nem mondom, hogy fergeteges a stílus, de a történet részben ismert a számomra. Nyomon követtem hajdan Kornél amerikai kalandját.



Elmondható januárra ez "valami Amerika".

https://www.youtube.com/watch?v=L-C71SDxhjUwww.youtube.com/watch?v=L-C71SDxhjU




Számszerűen:

3870 oldal összesen, amiből befejezett olvasás 3168 oldalnyi 12 könyvre osztva, átlagban 264 oldal. 

A hónap top 3 könyve


1. Jostein Gaarder: A narancsos lány
2. Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
3. Jules Verne: A két Kip-testvér

A hónap csalódása (egy olvasás)


1. Karl May : A sivatag haramiája


Soha rosszabb kezdést illetve hónapot.

Naptár - Nagy László emlékére

0

Ezzel, a számomrak legkedvesebb versével emlékezem meg Nagy Lászlóról, aki  37 éve hunyt el, 1978. január 30-án.

 

 

Nagy László: -
ADJON AZ ISTEN


Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

Az Olympus istenei - Book tag

0

Hajdu Ildikó hívott meg a következő booktagre. Nekimegyek, próbacseresznye!



Zeusz
Az istenek és a mindenség királya, az ég és a villámok ura

Nevezd meg a kedvenc vezetőd, legyen jó vagy rossz:


Agyalnom kell kicsit... Hmm, talán Emmanuel a Malevilből! Elképesztő mlyen karizmatikus, emberi és jó lelkű. Sok hasonlót szeretnék a valóságban látni.






Héra
a házasságot és a születést védelmező istennő

Nevezd meg a legjobban működő házasságot, amiről olvastál:


Elég nehéz kérdés... Talán Jeffrey Archer Párbajában Abel és Florentyna Rosnowski házassága.




Démétér
a földművelés és a termékenység istennője

Nevezd meg azt a könyvet, ahol legszívesebben lapáttal kergetted volna el az istennőt, vagyis, ahol idegesített a gyerek karakter:


Pierre Louÿs: Egy anya és három lánya
Agyfrászt kaptam a lányoktól olyan durva és erkölcstelen dolgokat műveltek az ágyban. Tini  fejjel... Igen, legszívesebben elűztem volna őket a világ legvégére.




Poszeidon
a Tenger és a földrengések istene

Egy könyv, amin annyit sírtál, hogy egy kisebb papírzsepi-gyártó cég egyhavi bevételét
biztosítottad.


Szöggezzük le! Könyv még nem hatott meg sírásig, de volt már olyan olyan, hogy megérintett egy-egy szereplő sztorija. Szomorú és meditációs korszakom jött az olvasás után. Nem is feltétlenül a megható szó illik ide hanem inkább felkavaró volt a történet lelkileg.
Ilyen volt: Cormac McCarthy: Az út vagy Knut Hamsun: Éhség, Markus Zusak: A könyvtolvaj
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

De ez volt mind között a No1: Piers Paul Read: Életben maradtak





Dionüszosz
a bor és mámor megtestesítője, aki értett a mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott

Egy könyv, ami mellett nem tudtad megállni, hogy ne egyél/igyál valamit.


"Rendes" főtt/sült ételt nem szoktam olvasás közben enni, előfordult, hogy gyümölcsöket igen.
Ez nem feltétlenül az adott regénynek szól, egyszerűen csak rámtör az éhség.
Tipikusan megéhezős könyvek voltak Bächer Iván gasztrós novellái. Az Utóíz vagy a
Vándorbab. Ott bekaptam közben egy kefírt vagy almát.



Apolló
a Nap és a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a gyarmatosítás, a művészetek és az íjászat istene

Nevezz meg egy könyvet, amit csak és kizárólag napfényben, biztonságban, árnyékoktól és ijesztő elemektől mentesen mersz olvasni!


Ha olyan értelemben kérdik, hogy borzongató volt egy könyv, akkor kiemelném Natsuo Kirino Kínját vagy Jo Nesbö Demevérembert. mindkettőt olvastam este is, de nem volt jó érzés így aludni. Ezeket inkább nappalra és napfényes időre javasolnám másoknak. Noha nem "napfényes" sztorik, elég véresek.


Artemisz
a Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket

Nevezz meg egy igazi badass főhősnőt, aki nem várná meg a szőke herceget fehér lovon, hogy megmentse, hanem ő menne a sárkány elé.


"Tökös", belevaló csajra gondol a kérdező? :) Evelyne, Malevilből! Na, ő kérés és udvarlás nélkül is beindul a fiúk után :-)




Pallasz Athéné
a bölcsesség és az igazságosság istennője

Egy könyv, ami teljesen a csőbe tudott húzni téged, hogy aztán a végén egy óriásit koppanhass.


Olyan könyv, amit nagy várakozással kezdtem és végül csalódtam például a Beavatott volt. Többet vártam, sajnos unalmas volt.
Pozitív értelemben meg elég a legutolsó olvasásom venni: Jostein Gaarder A narancsos lánytól nem vártam ennyit, mint amit adott! Főleg a Történetárus olvasása után volt abszolút pozitív csalódás A narancsos lány!




Hermész
az istenek hírnöke, a pásztorok, utazók, kereskedők istene, az ékesszólás, az irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője

Egy könyv, ami elviselhetetlen vágyat ébresztett benned az utazásra.

Sok útikönyvet olvastam. Azoktól kicsit eltért Sperla Ervin Jalan Jalan c. extrém útleírása.
Na, annak olvasása közben állandóm mehetnékem volt. Csak javasolni tudom másoknak is, nem egyszerű, szimpla útleírás, több annál és jó a humora!


Héphaisztosz
az istenek kovácsa, a tűz és vulkánok istene, a mesteremberek védelmezője

Melyik az a tárgy az olvasmányaidból, amit az életben is szívesen használnál.


Ezzel ajban vagyok. Kevés olyan elvarázsolt könyvet olvasok, amiben fura találmányok vannak. Oké, egy-két Vernét, de azokban is zömmel a későbbiekben megkonstruált szerkezetek leledzenek. Na, meg nem is vagyok nagy tárgy fetisiszta. Passzolom a kérdést.




Árész
a háború istene, az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés megtestesítője
A "leglátványosabb" csata, amit eddig olvastál.


Az Attila-trilógiában akadt pár véres harc illetve Rozsnyai János A táltos keresztjében, meg is jegyeztem, hogy tocsog a vértől a könyv. Amikor besenyők támadják őket vagy a medvékkel, farkasokkal küzdenek. Békés ember vagyok nem kedvelem a vérontást.




Aphrodite
a szerelem és a szépség istennője
A legszebb szerelmi történet, amit valaha olvastál.


A narancsos lány. Olyan szépen van megírva a sztori, mese-szerűen, hogy meghatja az érzékenyebb lelkűeket.




Hádész
az Alvilág ura

Egy karakter, akit bármikor átküldenél Hádész birodalmába, hogy végre megszabaduljon tőle a világ.


Nem vagyok gonosz ember. Abban hiszek, hogy egy bűnös elnyeri a méltó bűntetését, amit rászabnak. De ha már a kérdésre kell felelni: Stieg Larsson : A tetovált lányban, a Vanger család tagja, aki gyilkos (nem lövöm le a poént direkt, aki szetetné olvashassa nyugodtan)




Hestia
a családi tűzhely védőistennője
Egy könyves hely, ahova szívesen beköltöznél.


A Sub Rosában (Bíró Szabolcs) volt egy antikvárium, Prágában, a Vilmos nevezetű. Azt szívesen megnézném.





Heti mottó - Jostein Gaarder

0

Véletlenül "futottam bele" Jostein Gaarder - A narancsos lány c. regényébe. Amilyen hirtelen jött, olyan hamar megfogott és szabályosan beszippantott, akár a Fekete lyuk. Nagyon jó történet, csak ajánlani tudom olvasóimnak ezzel a rövid részlettel:

Képek a Hubble űrtávcső "jóvoltából"

 

A dolgozatot egyébként fel kellett olvasnom az osztály előtt. A képeket is meg kellett mutatnom. Minden rendben ment egészen addig, amíg szünetben az egyik lány kis Einsteinnek nem kezdett hívni. Jellemző, hogy olyan lány volt, aki leginkább a különféle rúzsokkal és szemfestékekkel szeret kísérletezni. Egész biztos mással is kísérletezik...
Nincs semmi kifogásom a rúzs és a szemhéjfesték ellen. De mi egy bolygón élünk, s ez a bolygó a világűr része. Szerintem fantasztikus erre gondolni. Elképesztő belegondolni abba is, hogy egyáltalán létezik a világűr. Sajnos, vannak lányok, akik kizárólag szempillafestéken keresztül látják a világot. És vannak persze fiúk, akiknek a látóhatára addig terjed, ameddig a focilabdát el tudják rúgni. Van némi távolság a sminktükör és az űrtávcső között... Érdemes az előbbiből feltekinteni. Amit ilyenkor átélünk, azt nevezhetnénk aha-élménynek. Soha nincs késő ahhoz, hogy valakinek aha-élménye legyen. A legtöbb ember mégis anélkül éli le az életét, hogy tudomást venne arról, hogy Földünkkel együtt légüres térben lebeg. Túl sok minden köti le a figyelmüket.

 

 

Molyos értékelésem:

 

Csodálatos, szívszorító, megható, romantikus, filozofikus, misztikus tündérmese. Nehezen jutok szavakhoz, a megfelelő jelzőt keresem, de annyira összetett, mint az élet, mint a világegyetem. Benne foglaltatik a tudomány jó pár jeles mérföldköve. Mert eme regény olvasása után elgondolkodunk és a kérdésekre igennel felelünk. Ez a történet véletlenül „pottyant az ölembe”, mást terveztem ma estére, de átírta a narancsos lány, mert misztikus, és varázsa lehengerlő volt, beszippantott a sztori. Imádni való, kedvenc történet lett belőle.
Köszönöm a sorsnak hogy „eljuttatta” hozzám. Aki teheti olvassa el, nem fogja megbánni!

Nagyinterjú Timár Krisztinával

0

Timár Krisztina nem olyan régen tűnt fel nekem a Molyon, a szépirodalom mélységeit ismerő hölggyel készült interjút olvashatjátok.

 

– Némi nyomozás útján kiderült, hogy tanár a hivatásod. Családi hagyomány útján lettél tanár vagy más inspiráció vezetett a döntéshez?

 

Is-is. Mindkét szülőm pedagógus, úgyhogy „halmozottan hátrányos helyzetű”-ként indultam neki már az óvodának is. :) Ettől függetlenül ötéves koromtól huszonkét éves koromig felváltva akartam lenni állatorvos, régész, csillagász, óvónő és író. Még akkor se hittem el komolyan, hogy ebből tanári pálya lesz, amikor felvettek az egyetemre. Nem volt kötelező a szakjaim mellé tanári képzést is választani. Azért belefogtam („ingyen van” :D). Aztán a legelső próbatanításon meglepetésszerűen rájöttem, hogy ezt én élvezem. :)

 

– Mint tanár és irodalomban kellően jártas személy milyen kötelezőolvasmány-listát készítenél, ha ez nagyban eltér a valóságtól? Egyetértesz általában a kötelező olvasmány listával? (Itt megjegyzem, hogy egykori irodalom tanár ofőnk saját szakállára kiegészítette a listánkat.)

 

Azt te honnan veszed, hogy magyart tanítok? :) Ezt eddig nem mondtam! Mert amúgy igen. :D

Igencsak kényes a kérdés. Mindenkinek van róla véleménye, és érzékenyen reagálnak rá. Tökéletesen meg is értem őket. Még akkor is, ha nekem egyik olvasmány se billentette ki különösebben a lelki egyensúlyomat.

Egyetértek azzal, hogy azt a bizonyos listát már nagyon régen frissíteni kéne. Különösen általános iskolában. Mindig szem előtt kell tartani: itt az a legfőbb cél, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást. Hogy később maguktól, örömmel vegyenek a kezükbe akár kortársat, akár klasszikust. No de közben persze más célokról sem érdemes elfeledkezni: azért az a bizonyos „általános műveltség fejlesztése” sem az ördögtől való – a közös olvasmányélmények pedig közösséget is teremtenek, beléptetik a gyereket egy „te is olvastad? én is olvastam!”-világba.

Ami a középiskolát illeti, ott más a helyzet. Ott előtérbe lép a látókör kitágítása, az, hogy a diák megtanuljon szöveget értelmezni, szövegről vitatkozni, szöveghez kritikusan viszonyulni – és megtanulja, hogy az ő saját ízlésén, gondolkodásán, kultúráján kívül léteznek más ízlések, gondolkodások, kultúrák is. :) Ezt sokféle módon el lehet sajátíttatni. Úgy, hogy egy hatszáz oldalas regényről legfeljebb három órát lehet beszélni, nagyon nehéz. Mondom ezt én, aki – bevallom – tanévenként átlag egyszer magam is kiegészítem azt a bizonyos listát…

Ami szerintem fontos lenne: kezdetben nem regényeket, hanem sok novellát és verset olvastatni a középiskolában – klasszikust és kortársat egymás mellett –, azokon gyakorolni az olvasási technikákat, aztán következhetnének nagyobb lélegzetű művek is. Ami szerintem nagyon fontos volna (akár azon az áron is, hogy bizonyos most olvasott művek kiesnének): a német-francia-orosz stb. életművek mellé odatenni a közép- és kelet-európai életműveket is, sőt akár távolabbi országok egy-egy elbeszélését, novelláját; a tragédiák, a komoly művek mellé a komédiákat, a színvonalas vidám irodalmat; a klasszikus férfi írók művei mellé a klasszikus nőírók műveit.

Nem az a baja a kötelezők listájának, hogy „élvezhetetlen” művek szerepelnek rajta (dehogy azok…), hanem az, hogy egyoldalú.

 

– Megfigyeltem hogy sok szépirodalmat olvasol, de nincsenek kedvencek bejelölve.

Ha nem titok, akkor mesélj a kedvenc írókról és könyvekről. Melyek ezek? (Persze, ha ez nem bizalmas.)

 

Ha valakinek kétszáz kedvenc írója van, akkor egy sincs. :) Meg mostanság nem is az a fajta vagyok, aki, ha egy írónak egy könyve nagyon megtetszett, akkor hirtelen akarja a többit is. :) Annyi más író van, akitől semmit nem olvastam még, és rájuk is kíváncsi vagyok. :)

Szeretem a mágikus realizmust, az utaztató regényeket, a filozofikus regényeket (ebből a sci-fit is), szinte bármit, ami inkább kérdez és sejtet, mint kimond. A felnőttmesét. A kalandot. Nem szeretem, ha valamit nagyon a számba rágnak. Azt szeretem, ha egy könyv nagykorúnak néz.

 

– A Molyra hogyan bukkantál rá? Valaki meghívott vagy véletlen találat volt?

Hogy tetszi az oldal, mik számodra a pozitív jellemzői illetve mit kéne kicsit másképp csinálniaz oldal tartalmával? (Persze, csak ha van jobbító javaslatod).

Hívtak többször is, de akkor valahogy nem fogott meg. Úgy voltam vele, hogy tudok én olvasni internet nélkül is. :) Aztán egyszer mégiscsak gondoltam egyet, és regisztráltam. Amikor a kihívásokra rátaláltam, akkor kezdett igazán tetszeni az egész. Most is ez tetszik a legjobban: ahogy eddig teljesen ismeretlen szerzőkre találok rá, akiket máskülönben sose vennék le a könyvtár polcáról, és mégis hamar közeli, jó ismerősökké válnak. A másik, amit nagyon szeretek, hogy a fülszövegeken kívül, amelyek elfogultak vagy tévesek is lehetnek, hozzám hasonló olvasók értékeléseit is olvashatom, amelyek sokszor sokkal többet segítenek, hatásosabb ajánlónak bizonyulnak, mint bármi más. Változtatni nehéz lenne rajta – nem vagyok programozó… Most nem is jut eszembe semmi, amin változtatnék.

– Nemrég vetted át az egyik rovat Merítés-szerkesztői posztját. Vannak terveid, hogyan fogsz hozzákezdeni az első Merítésedhez vagy rábízod a spontaneitásra? Tervezel új alrovatot, új szemléletet bevinni a rovatodba? Van kedvenc rovatod, amit szívesen vinnél vagy csak elsőként olvasod a megjelenést követően?

 

A Merítésbe határozott céllal kerültem. :) Nem én választok rovatot, engem választottak a rovatnak. :) Egyelőre nem fogok újdonságokat belevinni, olyan bátor nem vagyok: nagyon fogok örülni, ha sikerül megugrani azt a mércét, amelyet az elődöm felállított. Terveim pedig már hetek óta vannak, nem szeretek utolsó pillanatra hagyni semmit. Az a jó, ha egy szöveg spontánnak látszik, és tapasztalatom szerint a leginkább spontánnak tűnő szövegek mögött szokott a leggondosabb munka lenni. Mármint ha jó a szöveg. Remélem, az enyém az lesz.

 

– Mit gondolsz mitől lesz egy könyv felkapott és olvasott? Jó a téma vagy csak a modern szót használva nagy a hype? Ugyanezt a hatást miért nehéz kiváltani pl. egy XIX-XX. századi irodalmi klasszikussal? Olyanokra gondolok, ami nem elég olvasott könyv és viszonylag kevés értékelése van.

A reklám nagyon sokat jelent. A könyvpiac is piac. Ahogy kipróbál az ember egy tisztítószert azért, mert mások is használják, úgy könyvet is olvashat az ember azért, mert sokan olvassák. (Jobb esetben azért, mert olyan emberek kezében látta, akiknek az ízlését tiszteletben tartja.) Aztán természetesen használ egy könyv megítélésének, ha díjakat kap, ha nagy a felhajtás körülötte, vagy ha egyszerűen csak botrányszaga van. :) Ugyanezt a hatást egy klasszikussal egyszerűen azért nehéz kiváltani, mert annak viszont nincs reklámja. Ha egyszer gazdag leszek, jól csengő szlogeneket fogok írni a Thyl Ulenspiegelnek meg a Fekete gyémántoknak, és teleplakátolom vele az összes főútvonal mentét meg a metróaluljárókat. :D

Az, hogy mitől marad egy könyv felkapott és olvasott, az már nehezebb. :)

Nem szeretem a „szépirodalom”-"ponyva"-kategorizálást. Egyáltalán ezzel a két szóval nem tudok mit kezdeni, a hozzájuk tapadó értékítéletekkel együtt, amely szerint a szépirodalom, az valami értékes, amelyet azonban csak a fanatikusok olvasnak, a ponyva meg értéktelen, de mindenki olvassa. Létezik szemétre való „szépirodalom” és klasszikussá vált „ponyva” is.

Tanárként komoly munka meggyőzni a tanítványaimat arról, hogy olvasom, sőt adott esetben értékelem és jónak tartom a népszerű irodalmat. Pedig ha pl. elárulom, hogy kitűnő könyvnek találom, és kétszer is elolvastam Stephen King Halálsoron-ját, akkor hamarabb hiszik el nekem, hogy A Mester és Margarita jó könyv. Ha többen elhinnék, hogy mindkét fajta könyvet lehet szeretni ugyanannak az embernek, valószínűleg a klasszikust is könnyebben el lehetne adni. :)

 

– Mit kell tudni még Timár Krisztináról, ami publikus lehet? Például van-e kreatív hobbid, sportoltál-e és hasonlók.

 

A legpontosabb önmeghatározásom: napi huszonnégy órában kíváncsi vagyok. :)

Sose sportoltam, de Malvin nevű biciklimet nagyon nélkülözöm, ha pár napig az idő miatt nem ülhetek rá. :) Vidéki gyerek voltam, vagyok, leszek, ha megyeszékhelyen lakom is: itt bringa nélkül nem élet az élet, a bánat szeret állandóan buszra várni. De gyalogolni is jó, főleg, ha kirándulni megyek. Életem egyik legszebb élménye volt az észak-angliai Haworth faluban (a Brontë testvérek falujában) tölteni öt hetet. Kutatóúton voltam, és lelkiismeretesen végig is ültem a könyvtári órákat – aztán meg szétjártam a környéken a vadonatúj túracipőmet. Darabokban hoztam haza.

Legalább hatéves korom óta gyakorlatilag folyamatosan regényeket írok. Mikor milyen színvonalút. :) És mikor mennyi időm van rá. :( Jelenleg évente összesen két-három hét. Mindenki azt mondja, írjak novellát inkább, akkor könnyebben találnék végre kiadót is, de, bármilyen furcsa, a novellaírás számomra sokkal nehezebb. És fontosabb, hogy egy mű a lehetőségekhez képest tökéletes legyen, mint az, hogy hamar megjelenjen. Ön-sorsrontás. Lehet mondani. :D

 

Heti mottó - Kurt Vonnegut

0

Nemrég olvastam a Börleszket Vonnegut tollából.  Remek regényt, nagyszerű írót ismertem meg. Ezért Kurt Vonnegut a választásom e hétre. Igaz, nem a Börleszkből az idézet.

 

 

„Mert nagy megnyugvás, ha időnként kilépünk saját tudatunkból. A televízió és társai ellenére mindig szeretni fogják a könyvet azok, akik fáradtságos munkával eljutottak oda, hogy könnyedén olvasnak.” – Kurt Vonnegut - Halálnál is rosszabb

 

 

Kávéfüggőség poénosan

0

Lehet, hogy  nem kéne elviccelni a témát. Mert mégis csak tejengenek olyan infók a kávéról, hogy  nem  egészséges sokat inni belőle.  Én mégis poztívan fogom fel a dolgot azaz Carpe Diem "Élj a mának!" Lazacc molyos találata  dobja fel olvasóim napját!

 

Miből tudjuk, hogy kávéfüggők vagyunk?

1. Napi 5 szívroham már meg sem kottyan.

2. Zaccos a hónaljunk.

3. 50 méter távolságból le tudjuk fényképezni saját magunkat időzítő nélkül.

4. 60 szót gépelünk le egy perc alatt a lábunkkal.

5. A „Hónap Dolgozója” lettünk a kávéházban, pedig nem is ott dolgozunk.

6. A héten a harmadik pár teniszcipőt használjuk el.

7. A születésnapunk nemzeti ünnep Brazíliában.

8. Álmunkban távgyaloglunk.

9. Azért akarjuk elhamvasztatni magunkat, hogy utána egy kávéscsészében lehessünk.

10. Csak földrengés közben tudunk nyugodtan állni.

11. Csak képkeresés funkcióval tudunk videofilmet nézni.

12. Előbb nyitunk ajtót, mint kopognak.

13. Hegynek felfelé is tudunk síelni.

14. Mások körmét rágjuk.

15. Már kész a pulóver, pedig nem is tudjuk, hogy kell kötni.

16. Nem pislogtunk a legutóbbi napkitörés óta.

17. Nyitott szemmel alszunk.

18. Parkolásnál megbüntetnek gyorshajtásért.

19. Segíteni tudunk a kutyának, hogy utolérje a saját farkát.

20. Tüsszentés közben is nyitva tartjuk a szemünket.

 

Heti mottó - Erlend Loe

0

2015. 2. hetének a mottója egy elvileg szórakoztató irodalom címkével ellátott könyvből származik. A témához  képest meglepően komoly gondolatok hangzanak el Erlend Loe  Doppler című regényében.

Love You
Fotó: Jurga Luca

 

Magányosan születünk, és magányosan halunk meg. Egyszer és mindenkorra meg kell ezzel barátkoznunk. Magányosságunk létünk egész szerkezetének alapvetése, úgyszólván a mestergerenda. Az ember élhet együtt valakivel, de az együtt rendszerint annyit jelent: egymás mellett. És ez épp elég így. Vállvetve élni valakivel, szerencsés pillanatokban talán még együtt is vele. Az ember ugyanabban a kocsiban ül, ugyanazt a karácsonyt ünnepli. De ez valami más, mint együtt utazni a kocsiban, együtt vacsorázni, vagy együtt ünnepelni a karácsonyt. Két véglet. Két külön bolygó.

 

48. oldal (Scolar Kiadó, 2006)
Erlend Loe: Doppler

Barangoló - Jules Verne: A két Kip testvér

0

Verne ezúttal is magával ragadó könyvvel örvendeztetett meg. Ezúttal olyanyira "megfogta" a képzeletem, hogy kicsit utánajártam hol is játszódik a sztori.

Kezdjük Új-Zélandon. Noha csak futólag, de eljutunk Wellingtonba, a szigetország fővárosába  egy kisvárosból, Dunedinből.
Mi élrdemes tudni Dunedinről?

1300 körül már lakott volt maorik jóvoltából, európai ember lakosként csak 1848-ban tette be a lábát a városba. A település európai neve kelta eredetű, a gael "Dùn Èideann" Edinburgh névből erdeztetehető, maorik "Ōtepotinak" nevezik. Jelenleg kb 125000 lakosa van.

pár kép

 




A hajós brancs ez követően kitért a Norfolk-szigetek irányába ami ma Ausztráliához tartozik. Itt Verne megemlítette, hogy egykoron fegyenctelepként szolgált suget és elég sok keménylegényt hoztak ide bűnhődni. 

Egy kis történelemóra:

"1774-ben Cook fedezte fel. Jelentése nyomán úgy tűnt, hogy a szigeten rostnövényeket és hajóárbocnak való fát lehet termelni. Ennek azért volt jelentősége, mert akkoriban a brit flotta mozgásképessége a Baltikumból érkező vitorlavászontól és kötelektől függött. A Baltikum kikötői pedig orosz kézen voltak, vagyis a brit flotta harcképessége az orosz cár jóindulatától függött. Ezért döntöttek úgy Angliában, hogy az Ausztráliába tartó flotta vigyen foglyokat a Norfolk-szigetre is. Az eredeti várakozások nem teljesültek, de 1788 és 1842 között kevés megszakítással deportáltak laktak ott. 1842-ben elnéptelenedett. 1856-ban a Bounty hajó 
fellázadt matrózainak utódait – pontosabban azok egy részét – telepítették itt le, mert eredeti lakhelyük, a Pitcairn-szigetek túlnépesedett. Ezeknek utódai (mintegy 600-an) laktak rajta ezután."

Wikipédia

Jelenleg Ausztrál külbirtok és zömmel idegenforgalomból élnek a lakók.  
Íme pár kép, ami igazolja ezt az állítást:









Továbbhajózva eljutottak a Salamon-szigetekhez tartozó Port Praslin városba.





Visszafelé hajózva eljutottak vissza Tasmániába, Hobart Townba (jelenleg csak Hobart). Egykor az őslakosairól volt híres a Tasmán sziget. Hobart, az ausztrál szigetállam, Tasmánia fővárosa és legnagyobb városa. 1803-ban alapították, mint fegyenctelepet. Sydney után a legrégibb város az országban. Mintegy 220000 lakosa van napjainkban. 


képek








Az említett fegyenctelep, ahol a Kip fivérek végeztek kényszermunkát, Port Arthurban volt.60 kilométerre keletre fekszik Hobarttól. 1833-tól funkcionált fegyencbázisként, főként brit és ír rabok végeztek kényszermunkát. Innen szöktek meg Kipék a regényben ír segítők jóvoltából. Mára turisztikai látványosággá fejlesztették a települést.


képek






Talán többeket is felbuzdít az "útleírásom", hogy elolvassa Jules Verne: A két Kip testvér történetét.

2015 évkezdő BookTag

0

Ismételten Anitigertől nyúltam le a BookTag-et. :-)

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/anitiger-2015-evkezdo.html

1. Hány könyvet szeretnél elolvasni a 2015-ös évben?

Ezt nehéz megmiondani előre, de azért jó lenne 60-70-et olvasnom. Azt nem merem kijelenteni, hogy megdöntüm a 2014-es olvasási rekodomat, ami 121 könyv volt.

2. Új évi fogadalmak a könyvekkel kapcsolatban…?

Semmilyen téren nem szoktam újévi fogadalma tenni, így a könyveknél is kimarad.



3. Melyik az a könyv (csak egy konkrét!), amit biztosan elolvasol idén?

Többet is mondok biztos, ami biztos.

Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Robert Merle: Védett férfiak
Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

 


4. Mely trilógiát/sorozatot fejeznéd be ebben az évben?


Amiben épp benne vagyok azaz Felesküdöttek sagát Robert Lowtól. Krimikben jó lenne lezárni az Erlendur nyomozós sztorikat Indridasontól illetve Karin Alvtegen Szégyen c. könyvét megszerezni és olvasni. Befejezni az Elveszett könyvek temetőjét Carlos Ruiz Zafontól. Folytatni a Nesbö könyvek sorát.

Jo Nesbö 


5. Ha már a trilógiáknál és a sorozatoknál tartunk, melyik trilógiába/sorozatba (mindegyikből max. 2) kezdenél bele?

Csináltam rá polcot.
http://moly.hu/polcok/tervbe-vett-sorozatok

Ezekből Benkő László Honfoglalás-trilógia nagyon birizgál, és még szívesen olvasnék Bán mórtól (Hunyadi).
Skandi krimikben jó lenne olvasni Camilla Läckbergtől és Jussi Adler-Olsentől. (Esetleg Kristina Ohlsson is befigyelhet :)




6. Melyik egyrészes/kétrészes könyvet (max. 3) olvasnád el 2015-ben?

Az 1-es ponton túlmenően

Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező
Takami Kósun: Battle Royale
Christopher Moore: Biff evangéliuma

 




7. Válassz két könyvet, amit csak azért szeretnél elolvasni, mert jókat hallottál róla!

Ken Follett: A katedrális
Robert Merle: A sziget




8. Válassz két olyan könyvet, amit a borítója miatt fogsz elolvasni!

Ez nálam nem jó ómen :) Ha szép borító általában gyenge tartalom, vallom.
De a kérdésr is felelve, olvasni fogom:

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine
Kepes András: Tövispuszta

 

Minden figyelőmnek  olvasmányban gazdag,  szerencsés új évet  kívánok!