Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Vers - más-kor, Molyok közös írása

0

Ezúttal Molyok közös alkotását közlöm. Nagyon bejött a vers hangulata.

molyolók közös írásai (1.) – @Fehér_Csaba , @lzoltán, @anémone

más-kor

mint csészébe ragadt málló teafilter
égre száradt szennyes papírpép a nap
égszín pocelán kopott peremén most
olvad szét az utolsó earl grey-pillanat

a hangos kanálzörgés elhalkul reggelig
eloson az alkony és azt se mondja: pá!
a felhők íze is rég elillant a szánkból
csak néha olvad álmunkban édes sziruppá

forró párává lényegülő fű halódó zamata
szomorú szempillantások csapódó harmata
áztató selyemfátyol, karcoló lepel

letörölve a folyékony kőcseppek könnyeit
mélyre nyúló kortyolás elmossa szennyeit
ízek, melyek sosem felejt'nek el

Stieg Larsson - Amazon-ia I.

0

Nem, ez nem új  Stieg Larsson novella vagy egyéb írás, hanem a A kártyavár összedől című regényének fejezeteket bevezető szövegei. Két részben közreadom, érdekesek!

 

 

I. rész – Közjáték egy folyosón
Április 8-12.

Az amerikai polgárháborúban mintegy hatszáz nő is harcolt. Férfinak öltözve soroztatták be magukat a seregbe. Hollywoodot azonban ez sosem érdekelte, s ezzel a kultúrtörténet egy igen szép darabját engedi kicsúszni a kezéből. Netán ideológiailag kényes lenne a dolog? Annyi bizonyos, hogy a nemi határokat nem tisztelő nőkkel mindig is megszenvedtek a történetírók, és ezek a határok sehol sem olyan élesek, mint a háború és a fegyverforgatás esetében. A történelem, az ókortól a modem korig, mégis időről időre tanúságot tesz női harcosokról – amazonokról. És mivel a háborúk nem sokat törődnek a nemekkel, olyankor is kitörhetnek, amikor éppen nő uralkodik az ország fölött. A történelemkönyvek tehát szükségképpen számos harcos királynőt is felsorolnak, akiket éppúgy említeni kell, mint Churchillt, Sztálint vagy Rooseveltet. A babilóniai Szemirámisz, aki az asszír birodalmat alapította, és Boadicea, aki az egyik legvéresebb angol felkelést vezette a rómaiak ellen, csak két példa. Utóbbi egyébként szobor formájában ott áll a Temze-hídon, a Big Bennel szemben. Ha esetleg arra járnának, üdvözöljék őt a nevemben. A történelemkönyvek azonban hallgatnak azokról a harcos nőkről, akik egyszerű katonaként élték át a háborúkat, beléptek a seregbe, és a férfiakkal azonos körülmények között csatáztak az ellenséggel. Pedig megtették. Alig zajlott le háború női résztvevők nélkül.

***************************************

II. rész – A Hacker Köztársaság
Május 1-22.
Egy 697-ből származó ír törvény megtiltja a nőknek a katonáskodást – ami természetesen arra utal, hogy addig viszont igenis engedélyezett volt számukra. A történelem során olyan népeknél jelentek meg női katonák, mint például az arabok, berberek, kurdok, az indiai rádzsputok, a kínaiak, filippínók, maorik, pápuák, az ausztráliai és mikronéziai bennszülöttek vagy az amerikai indiánok. Néhány legenda az ókori Görögország félelmetes harcosnőiről is szól. Olyan asszonyokról beszélnek, akiket kislánykoruktól fogva a harc művészetére és fegyverforgatásra oktattak, és hozzászoktattak a nélkülözéshez. A férfiaktól elkülönülten éltek, és saját seregükkel vonultak háborúba. Mesélik, hogy nem ritkán legyőzték a férfiakat a csatában. Az amazonok a görög irodalomban is előfordulnak, például Homérosz Iliászában, amely i. e. 730 körül keletkezett. A görögöktől származik maga az „amazon” elnevezés is. Általában „melletlen”-nek szokás fordítani. Állítólag azért hívták őket így, mert a jobb mellüket eltávolították, hogy könnyebben megfeszíthessék az íjat. Bár a kor legnagyobb görög orvosai közül néhányan, például Hippokratész és Galénosz, egyetértettek abban, hogy egy ilyen operáció valóban megkönnyítette volna a fegyver használatát, mégis kétséges, hogy valóban végeztek-e efféle beavatkozást. Nyelvészeti téren is akadnak kérdőjelek ezzel kapcsolatban – nem teljesen egyértelmű, hogy az első „a” betű az „amazon” szóban valóban fosztóképző-e. Az is fölmerült, hogy netán épp az ellenkezőjét jelenti: vagyis amazonnak a kivételesen nagy mellű nőket hívták volna. Olyan képre, amulettre vagy szoborra sem bukkantak eddig, amely a jobb mellétől megfosztott nőt ábrázolna.

Kávés percek - Új recept

0

Ezúttal egy molytársam különös történetét osztom meg veletek.

 

"@dorothy_emerald vasárnapi borsos kávékalandja @András_a_László receptje nyomán

Hála az égnek még csak vasárnap van, s nem hétfő, így az ébresztő óra helyett kellemesen magamtól ébredhetek, a szomszéd gyerek sírására. No de annyi baj legyen, így legalább hosszabb lesz a vasárnapom. Kellően éberen kislattyogok a konyhában, miközben legalább két széknek nekimegyek, majd hozzálátok a kávé elkészítésének. Elő a kotyogót, majd a kávét, már tenném fel főni, mikor hopp, eszembe jut, hogy a borsot kifelejtettem. Gyorsba szétszerelem, keresem a borsot, majd hosszas mérlegelés, meg tanakodás után, minden bátorságomat összeszedve fűszerezek és mielőtt meggondolhatnám magam fel is teszem főni a keveréket. Mélán álldogálnék a tűzhely mellett, ha nem uralkodna akkora rend a konyhába, ami inkább egy röpke negyed órás mosogatásra csábít. Az edények egy része is tiszta, mire a kávé lefő. Nosza, elő a bögrét, bele a kávé, bele még egy kis forró víz, aztán bele a tej. Nyitom a hűtőt, minden sarkot átvizsgálok újra meg újra, de be kell látnom, hogy tej az nincs. Otthagyva csapot papot, és minden józan megfontolást, elindulok a boltba, még szerencse, hogy van egy a házzal szemben, ami pont zárva van. Megveregetem a vállam, hogy ügyes vagy @dorothy_emerald, hogy leellenőrizted a távolabbi bolt nyitva tartását, mégse kutyagolsz oda hiába. Nyitva is volt, ámulva látom, hogy mennyien kószálnak benne, és mély együttérzéssel tekintek az előttem álló férfira, aki szintén egy tejet szorongat. Gondolatban sorsközösséget vállalok vele, biztos neki is elfogyott a tej a borsos kávéhoz, mikor azt kell észre vennem, hogy alig hagyta el a pénztárat, már csavarja is le a „nullakettes” kupakját, mondjuk biztos az is felébreszt.
Lényeg, ami lényeg, megvan a tej, otthon újramelengetem a kávét, összebarkácsolok valami reggelit, leülök, körbeszimatolom a bögrém, felkészülve a legrosszabbra, amolyan kávéapokalipszisre, amiben borsos kávéval támadó angyalok szállják meg a földet és a többi.
De nem ez történik. Tulajdonképpen finom, meg sok különbség nincs is, egy kicsit ércesebb lett tőle az itókám, és mikor a végére értem, ahol már elég langyoska volt a kávém, tényleg felfedeztem a bors melegítő hatását. Nem mondaná, hogy kifejezetten csípős, hanem olyan szurkálós volt. Tetszett."

Umberto Eco tanácsai: Hogyan legyünk indiánok?

0

 

Hogyan legyünk indiánok?

Az indiánnemzet sorsa alighanem megpecsételődött már, ezért a társadalmi felemelkedésre vágyó indián fiatal számára az egyedüli lehetőséget az jelenti, ha az indián fiatal egy westernfilm szereplője lehet. E célból következzék itt néhány alapvető instrukció, mely az indián fiatalt különféle békés és hadi megmozdulásai során hozzásegítheti, hogy „westernindián”-ná képezze ki magát, ily módon oldva meg a kategóriájára jellemző helyi alulfoglalkoztatottság problémáját.

Támadás előtt

1) Sohase támadjunk azonnal: néhány napi előnyt adva messziről hívjuk fel magunkra a figyelmet jól látható füstjelekkel, hogy a postakocsi vagy az erőd idejében értesíthesse a könnyűlovasságot.
2) Ha lehet, oly módon vétessük észre magunkat, hogy kis csoportokban körbetelepszünk a hegyre. Az őrszemeket nagyon magányos csúcsra állítsuk.
3) Hagyjunk hátra nyilvánvaló jeleket: lópatanyomokat, tábortűz hamuját, tollakat és amuletteket, amelyek alapján rá lehet ismerni a törzsünkre.

Támadás postakocsi ellen

4) támadáskor mindig messziről kövessük, de legalábbis csak oldalazva kísérjük a postakocsit, hogy könnyű legyen eltalálni bennünket.
5) Fékezzük meg musztángjainkat, melyek köztudomásúan gyorsabbak, mint az igáslovak, nehogy elébe vágjanak a postakocsinak.
6) Csakis egyenként próbálkozzunk a postakocsi megállításával: vessük magunkat a lovak hámjára oly módon, hogy a kocsis eltalálhasson és mi a kerekek alá kerüljünk.
7) Sohase vágjuk elé sokadmagunkkal a postakocsi útját: azonnal megállna.

Támadás magányos farm, vagy szekértábor ellen

8) Sohase támadjunk éjjel, mikor a farmer nem számít ránk. Tartsuk magunkat ahhoz az elvhez, mely szerint az indián csakis nappal támad.
9) Hallassunk kitartóan coyote-kiálltásokat, hogy tudni lehessen, hol vagyunk.
10) Ha egy fehér ember hallat coyote-kiálltást, azonnal kapjuk fel a fejünket, hogy könnyű célpontot nyújthassunk.
11) Támadjunk körkörösen, de sohase szűkítsük a kört, hogy ily módon egyenként lehessen eltalálni bennünket.
12) Sohase kerengtessük egyszerre minden emberünket, pótoljuk egyenként az elesetteket.
13) Habár nincs kengyelünk, valahogy akadjon be a lábunk a lószerszámba, hogy amikor eltalálnak, a ló még hosszan vonszoljon.
14) Tisztességtelen kereskedőktől olyan puskát vegyünk, melynek nem ismerjük a működését. 15) Tartson sokáig, amíg megtöltjük.
16) Ne szakítsuk meg a kerengést akkor sem, amikor megérkeznek az övéik, tétlenül várjuk be a lovasosztagot, és az első puskalövésre szaladjunk szerteszét, hogy egyenként lehessen a nyomunkba eredni.
17) Magányos farm esetében egyetlen emberünk derítse fel a helyszínt éjszaka. Az illető osonjon egy kivilágított ablakhoz, és bámuljon egy bent tartózkodó fehér nőt mindaddig, amíg a nő észre nem veszi az ablaküveg mögött az indiánpofát. Várjuk meg, míg a nő felvisít, és a férfiak kirohannak, majd próbáljuk meg menekülni.

Támadás az erőd ellen

18) Először is eresszük szabadon éjnek idején a lovakat. Ne fogjuk be őket. Hadd széledjenek szét a prérin.
19) Ha ostromkor falmászásra kerül sor, egyenként másszunk. Először a puskánk bukkanjon elő, majd szép lassan a fejünk, s csak akkor jelenjünk meg egészen, amikor a fehér nő már felhívta ránk egy mesterlövész figyelmét. Ne az erőd belseje felé zuhanjunk, hanem hanyatt kifelé.
20) Ha messziről lövünk, álljunk ki jól láthatóan egy szirtfokra, hogy az alattunk lévő sziklákon szétzúzódhassunk, amikor előrezuhanunk.
21) Közvetlen összecsapáskor késlekedjünk a célzással.
22) Ugyanezen alkalmakkor sohase használjunk pisztolyt – hiszen ezzel máris eldőlne az összecsapás kimenetele -, csakis szálfegyvereket alkalmazzunk.
23) A fehérek kirohanása esetén sohase zsákmányoljunk fegyvert a megölt ellenségtől. Csak az óráját vegyük el, de aztán szorítsuk a fülünkhöz, és addig csodálkozzunk, hogy ketyeg, amíg rajtunk nem üt az újabb ellenség.
24) Ellenség foglyul ejtése esetén az ellenséget ne öljük meg mindjárt, hanem előbb kössük cölöphöz, vagy zárjuk sátorba, és várjunk újholdig, hogy kiszabadíthassák.
Biztos, ami biztos, az ellenség kürtösét azért öljük meg, mihelyt távolról felharsan a könnyűlovasság kürtjele. Az erőd kürtöse ilyenkor mindig felpattan, és az erőd legmagasabb pontjáról választ fúj.

Egyéb esetek

25) Az indián falu elleni támadáskor fejvesztve rontsunk ki sátrainkból, és összevissza szaladgálva próbáljunk magunkhoz venni fegyvereinket, melyeket előzőleg nehezen megközelíthető helyeken hagytunk.
26) Ellenőrizzük a kereskedőtől vásárolt whisky minőségét: a kénsav aránya három az egyhez legyen.
27) Vonat áthaladása esetén feltétlenül utazzon egy indiánvadász is a vonaton, s ha megbizonyosodtunk róla, rúgtassunk a szerelvény mellé, és puskánkat lengetve hallassunk üdvrivalgásokat.
28) Magasból egy fehér ember nyakába ugorva vigyázzunk, nehogy azonnal megsebezzük s késünkkel, mert akkor fuccs a birkózásnak. Várjunk, amíg a fehér ember megfordul.

1975.

Umberto Eco: Bábeli beszélgetés. Minimálnapló

Vécéülőke Stieg Larsson módra

0

Kedves olvasók!  Találtam egy olyan idézetet, amin nagyon jól szórakoztam Stieg Larsson A kártyavár összedől című regényében. Közreadom a svéd vécéülőke-gyártás rejtelmeit.

 

 

– Vécéülőkék – ismételte bólogatva Cortez.
– Te cikket akarsz írni a Millenniumba vécéülőkékről. Monika Nilsson majd megpukkadt a visszafojtott nevetéstől. Nem kerülte el a figyelmét az alig burkolt lelkesedés, amivel Cortez a pénteki újságot lapozgatta. Ismert minden jelet, amely arra utalt, ha egy újságíró nagy sztorit szimatol.
– Na jó, magyarázd el még egyszer!
– Nagyon egyszerű – kezdett bele Cortez.
– Svédország vezető iparága a faipar. Ezt gyakorlatilag lehetetlen külföldre áthelyezni, még ha a Skanska úgy is tesz, mintha telephelye volna Londonban. De a faházakat akkor is Svédországban kell felépíteni.
– És ez új?
– Ez nem. De az legalábbis érdekes, hogy ha a versenyképességet és a hatékonyságot nézzük, a faipar fényévekkel elmarad a többi mögött. Ha a Volvo is ezt a stratégiát követné, a legújabb modell egy-két millió koronába kerülne. Minden más iparág arra törekszik, hogy lenyomja az árait. A faipar meg pont fordítva. Ott fütyülnek az árak csökkentésére, a négyzetméterárak egyre nőnek, és az állam kénytelen mindenféle támogatást adni, hogy az egész ne torkolljon tébolyba.
– Hova akarsz kilyukadni?
– Szóval, ha mondjuk a hamburger ára is így nőtt volna a hetvenes évek óta, ma kábé százötven korona lenne egy Big Mac. Abba már bele sem gondolok, hogy a krumpli meg a kóla mennyibe kerülne mellé, de mindenesetre nem nagyon jönnék ki a fizetésemből. És az NCC havi tíz-tizenkét ezerért ad bérbe egy háromszobás konténerházat Gåshagában vagy Lidingőben. Ezt melyikőtök engedhetné meg magának? – Mikor térünk rá a vécéülőkékre? – érdeklődött Christer Malm.
– Mindjárt. Szóval az a kérdés, hogy miért ilyen drága egy lakás. Mert azok, akik építtetik őket, nem tudják, hogy kell ezt csinálni. Röviden: szólnak egy építkezési vállalatnak, mondjuk, a Skanskának, és azt mondják, hogy kéne száz lakás. Ott osztanak-szoroznak, aztán kijelentik, hogy ötszázmillióba fog kerülni. Ebből következően a négyzetméterár is kismillió korona, és ha be akarsz költözni, az tízezrekbe fáj havonta. Azt eldöntheted, akarsz-e a McDonald'sban enni, de lakni csak kell valahol. Úgyhogy a kiszabott árat is meg kell fizetni.
– Henry… légy szíves, térj a tárgyra, jó?
– Már térek is. Miért kerül egy vagyonba, hogy az ember egy lepattant viskóban lakjon a hammarbyi kikötőben?
Mert az építkezési vállalatok nem viszik le az áraikat. Fizessen az ügyfél, és kész. Az ár legnagyobb része az építőanyagra megy el. Az építőanyagot a vállalatok nagykereskedőkön keresztül szerzik be, akik szintén tartják az áraikat. Miután nincs igazi konkurenciájuk, Svédországban ötezer koronába kerül egy fürdőkád. Ugyanaz a kád ugyanattól a gyártótól Németországban viszont átszámítva kétezer korona. És semmilyen többletköltség nincs, ami magyarázná ezt a különbséget.
– Jó, és?
– Ezeknek az információknak a nagy részét az állami építkezési bizottság tette közzé egy jelentésben a kilencvenes évek elején. Azóta nem sok minden történt. Senki nem tárgyalt az építési vállalatokkal ezekről az abszurd árakról. A megrendelők fizetnek, mint a katonatiszt, és az egészet a bérlők és az adófizetők szívják meg.
– Henry… vécéülőke.
– Az a kevés, ami történt, az is csak regionális szinten, főleg Stockholm környékén. Néhány építtetőnek elege lett a magas árakból. De itt van például a Karlskronahem, akik mindenki másnál olcsóbban dolgoznak, egyszerűen azért, mert maguk szerzik be az építőanyagot. Bekapcsolódott az építészkamara is. Érthetetlennek tartják az árakat, és most próbálják lehetővé tenni az építtetőknek, hogy olcsóbban vásárolhassanak ugyanolyan értékű anyagot. Ebből tavaly lett is egy kisebb botrány az älvsjöi építőipari vásáron. A kereskedelmi kamara meghívott egy thaiföldi gyártót, aki ötszáz koronáért vesztegette a vécéülőke darabját.
– Igen? És?
– Az egyik konkurense egy svéd nagykereskedés volt, a Vitavara AB, amelyik a saját kék-sárga ülőkéjét ezerhétszázért árulta. És akkor egy-két építtető elkezdte a fejét vakarni, hogy ugyan miért perkálnának ők ezerhetet, ha ugyanolyan budiülőkét kapnak Thaiföldről ötszázért?
– Nem lehet, hogy a svéd jobb? – szólt közbe Lottie Karim.
– Nem, ugyanolyan.
– Thaiföld… – hümmögött Christer Malm.
– Elég gyerekmunka-szagú a dolog. Az meg is magyarázná az alacsony árakat.
– Ennek semmi nyoma – válaszolta Cortez.
– Thaiföldön a gyerekmunka leginkább a textil- és szuveníriparra jellemző. Meg persze a pedofilturizmusra. Nem, ez rendes ipar. Betartják a játékszabályokat. Tehát egy nagy, modern és tiszteletre méltó cégről van szó.
– Aha… hát ott persze jó alacsonyak a bérek. Szóval te most írni akarsz egy cikket, amelyben amellett érvelsz, hogy a hazai termékeket túrja ki a thaiföldi konkurencia. Munkásokat kivágni, céget megszüntetni, Thaiföldről importálni. Szóval előreláthatólag nem nagyon fogsz kiállni a szakszervezet mellett. Cortez szélesen elvigyorodott. Hátradőlt, és most már szégyentelenül nagyképűen festett.
– Jó, akkor tippeljetek, hol gyártatja a Vitavara az ezerhétszáz koronás ülőkéit.
Síri csönd.
– Vietnamban – bökte ki Cortez.
– Nem igaz! – kiáltotta Malin Eriksson.
– De bizony. Legalább tíz éve. Itthoni munkásait már a kilencvenes években kirúgta.
– Azt a rohadt…
– De a lényeg még csak most jön. Ha közvetlenül a vietnami gyárból importálnánk őket, háromszázkilencven koronába kerülnének az ülőkék. Most akkor azt találjátok ki, mi okozza a Vietnam és Thaiföld közötti árkülönbséget.
– Csak azt ne mondd, hogy… Cortez fülig érő szájjal bólogatott.
– A Vitavara AB egy Fong Soo Industries nevű vállalattal működik együtt. Ez pedig rajta van a gyerekmunkásokat foglalkoztató cégek listáján, amit az ENSZ publikált. De a legtöbb munkásuk nem gyerek, hanem elítélt. Malin hirtelen elmosolyodott.
– Ez jó – mondta. – Nagyon jó. Még újságíró is lehet belőled, ha nagy leszel. Mennyi idő alatt tudod megírni a cikket?
– Két hét. Még egyet-mást ellenőriznem kell.
– Akkor még benne lehet a júniusi számban? – kérdezte reménykedve Malin.
– Simán.

 

Stieg Larsson: A kártyavár összedől  219-222. oldal

Interjú - Bleeding Bride

2

Sikerült összehoznom egy beszélgetést az erdélyi írónővel, Bleeding Bride-dal.

A rendkívül népszerű könyv, A Fekete Fivérek szerzője, egykori újságíró készségesen válaszolt a feltett kérdésekre.


- Hogyan lettél újságíró? Gyerekkori tervek, álmok vagy véletlenül sodródtál bele?

- 5 évesen eldöntöttem: író leszek. Majd ahogy elkezdtem megtanulni igazán a betűket nagy könyvmoly lettem. Valahol ez alapozta meg. Az első riporteri állást véletlen kaptam. Helyi tv csatorna titkárnőt keresett, nekem meló kellett. A cv-m meg a beszélgetés alapján az igazgató összehozott a főszerkesztővel, aki megkérdezte miért akarok én titkárnő lenni??

- Mi az újságíró munka nehézsége illetve szépsége?

- Az újságírás szépsége, hogy pörögsz, ismerkedsz, sosem állsz egy helyben. A hátránya, hogy száraz, nyers és mindig az objektivitásra kell koncentrálni. Azt meg, főleg amikor olyan zsémbes kritikus valaki, mint én, nehéz betartani, sőt, néha fekélyt okoz.

- Egy kis politikai szösszenet. Hátrányosnak érzed a magyarságod Romániában?

- Őszintén én személy szerint még nem kerültem hátrányos helyzetbe a magyarságom miatt. És most talán ez volt a kérdés. Egyébként országos szinten, törvénykezésben, komolyabb döntéshozatalban már vitatható, hogy jó vagy sem magyarnak lenni itt. De nem tisztem nekem erről nyilatkozni :)

- Hogyan született meg a Fekete fivérek című regényed és mennyi idő alatt készült el?

- A Fekete Fivérek pont úgy lett, mint az összes többi, ami még a fiókban lapul. Egy agymenésből. A regény eleje született meg, aminek nincs se teteje, se feneke, se története. Aztán ment a süllyesztőbe. Rá 3 évre találtam ki, hogy ezt olyan jól megaszontam, hogy körbe is kellene magyarázzam. Ekkor jött a történet hozzá, így 9 hónap alatt lett meg.

- A megírása milyen módszereket kívánt? Spontán jött a történet és a szereplők vagy sokat gondolkodtál rajta? Melyik napszakban tudsz igazán alkotni?

- Megírás az sajátos volt :)) szerint minden komoly író elsápadna, hogy mit elműveltem. Egyszer is, vettem egy fehér papírt és felvázoltam, hogy mi a sztori, egy másikon meg ezt összekütyülve újraírtam, hogy mi szerint tudok majd ugrálni az időben. Majd egy határidő naplóba, egy füzetbe és lapokra kezdtem írni. Karikázva, hogy mi van meg. Aszerint változott mibe írtam, hogy milyen kedvem volt, vagy simán meguntam az adott filcet és lapokat. Ezt a masszát meg 2 barátnőm kezdte gépelgetni. A leghúzósabb az az icipici kutatás volt, amit a leukémia kapcsán tettem. 2 hétig szaklapokból magoltam, hogy a regénybe található kb fél oldalas diagnózist bár én hitelesnek lássam. (a végére már meg volt győződve, hogy én is beteg vagyok, annyi tünetet véltem felfedezni magamon).
És természetesen éjjel alkotom, este 11-től úgy hajnal 6-ig, van hogy 7-ig.

- Milyen terveid vannak a jövőt illetően, fogsz még könyveket írni?

- Terveim azt se tudom vannak-e. Én álmodozom inkább. Könyvem az mindenképp lesz, már lassan a felénél járok vele. Még nem tudom, hogy kinek is írom, de egy biztos engem feltölt, amikor fél éjjel elmerülök a szereplőim életébe. Lehet valamiféle menekülés a hétköznapokból, nem tudom, de amíg örömet okoz, addig írok, ezt-azt pedig nyilvánosságra is hozok.

- Kik a kedvenc íróid? Van példaképed?

- Azt se tudom mára már, hogy van-e kedvenc íróm, inkább kedvenc könyveim vannak. Nem tudok elfogult lenni, mivel akkor mindig csalódok. Pl. Thomas Harris Hannibal sorozata életem regényfolyama, viszont a Fekete Vasárnap regényét ki nem állom. Vagy Karen M. Moning. A tündérkrónikák nem épp az én világom, de az a nő ahogy felépíti az zseniális. És még sorolhatnám.
De ha példaképet kell választanom, akkor Edgar Allan Poe lesz az, mindenképp. Neki egy sorában se tudok csalódni. (másik példaképem Tim Burton)

- Van olyan könyv, ami a legkedvesebb számodra, mi ez?

- Mint mondtam, a Hannibal sorozat az egyik alap-darab nálam, Bulgakov Mester és Margarita, Dorian Gray.

Made in Japan 2.

0

1Ezúttal Akira Kuroszava filmplakátjai között böngésztem. Azt gondolom ideje lenne megnézni egy-két filmjét a Mesternek!

 

Veszett kutya (1949)

 

A vihar kapujában (1950)

 

 

Véres trón (1957)

 

 

A testőr (1961)

 

 

Káosz (1985)

 

 

 

 

 

 

Kaleidoszkóp - Hogyan írjunk jól avagy Umberto Eco tanácsai

2

Az alábbi posztot Frank_Spielmann gyűjtéséből osztom meg.

 

 

HOGYAN KELL JÓL ÍRNI?

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.
1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
3. Ne használj jeleket rövidítéseket stb.
4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.
6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
7. Sohase általánosíts.
8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)
12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
19. Minek annyi szónoki kérdés?
20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!
22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
24. Gondossan ügyej a hejesírásra.
25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
32. A mondat akkor kerek, ha

1997
(267-9. o)

Kapcsolódó könyvek: Umberto Eco: Gyufalevelek

Interjú - Arianrhod

0

Első interjú a blogon. Arianrhodot kérdeztem meséljen kicsit magáról és az olvasmányairól. 



-Miért csatlakoztál a Molyhoz, volt valami oka vagy pusztán véletlen volt?

- Egy másik – külföldi magyarok által alapított – fórumon írtam egy blogot, és volt/van egy saját könyves blogom is, akikkel ezek kapcsán levelezésbe merültem, moly-tagok voltak, ők vetették fel, hogy csatlakozzak én is. Megnéztem, mit tud nyújtani ez a fórum, és nem is kellett tovább töprengenem, azonnal beléptem. Azóta szinte ennek a fórumnak élek, az olvasáson és fordításon kívül. 

– Hogyan kerültél Montevideóba és mit csinálsz ott?

- Magánéleti válság miatt jöttem ide a testvérem után, aki itt kapott munkát. Tanulom a nyelvet, nem megy sajnos könnyen, alapítottam egy újságot is magyarok számára az interneten, de érdektelenség miatt megszűnt. Itt nem nagyon beszélnek már a magyar származásúak sem magyarul, így nem volt olvasóm. Most gondolkodom azon, hogy újraindítom, többen bátorítottak erre itt a molyközösségben is. Fordítok 2 könyvet angol nyelvből, mitológiai tárgyú darabok.

– Mekkora létszámú magyar közösség él arrafelé?

- A hivatalos statisztika szerint 200 család él az országban, de ez valójában nem igaz, mert szinte mindenki 2. vagy 3. generációs magyar, aki beszélte a nyelvet, már szinte mindenki meghalt. A leszármazottak nem beszélnek már, sokan nem is értenek magyarul. Van egy kivándorlók által alapított Uruguayi Magyar Otthon, egyesületi formában működik, a magyar létük bulizásban és magyar néptáncok tanulásában nyilvánul meg. Megünneplik a magyar ünnepeket, de spanyolul hangzik el a beszéd, viszont magyar ételeket szolgálnak fel a közönségnek. Van egy több korosztályra bontott magyar néptánc-csoportjuk, itt a kontinensen minden évben díjat nyernek a néptáncfesztiválokon, és az utóbbi években a magyarországi táncfesztiválokon is részt vettek, nagy sikerrel. Most a magyar állam megfinanszírozta a közösség számára egy magyar nyelvtanár kiküldetését, talán a gyerekek most felszednek valamit. Bár igazán a nyelvtanulás a táncok zenéinek szövege megértésére és kiejtésére korlátozódik, de talán kezdetnek jó.


– Miket szeretsz olvasni? Kimondottan kedvenc szerzők vagy műfajok felől érdeklődöm.

- Könyvben szinte mindenevő vagyok. Legjobban a mitológiai tárgyú könyveket, a mítoszokat és meséket szeretem, de nem vetem meg a modern fantasy-regényeket sem, és a tudományos-fantasztikus irodalom kevésbé véres történeteit. Időnként ha kikapcsolódásra vágyom, romantikus regényeket és krimit is olvasok. De nagyon szeretem a nem túl modern szépirodalmat. A modern és posztmodern magyar és külföldi írók műveivel még csak most kezdtem ismerkedni. Nagy élvezettel olvasok verseket is, vagy színdarabokat. Mostanában egyre több angol nyelvű könyvet olvasok, mert itt nehezen tudok magyar könyvhöz hozzájutni. 
A horrortörténetek az egyetlen olyan kategória, amelyet nem szeretek, nagyon ritkán veszek elő ilyen témájú műveket. 
A kedvenc szerzőim Márquez, Robert Graves, Anatole France, Romain Rolland és William Butler Yeats, a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiből Asimov és Jefremov. A modern romantikus irodalom művelői közül Mary Jo Putney, akinek a könyveiből rengeteg tudománytörténeti érdekességet ismerek meg, vagy történelmi ismereteket szerzek. Idén új kedvenceket is avattam, a fantasy-irodalomban jeleskedő Neil Gaiman mellett Catharynne M. Valente vált az egyik nagy kedvencemmé, aki mitológiai tárgyú írásaival hódított meg. A szépirodalom terén pedig James Joyce és Edgar Allan Poe foglalták el a jól megérdemelt helyüket a szívem polcán.

– Van olyan könyv, amit mindenkinek ajánlanál?

- Nem tudok könyvet ajánlani mindenkinek, hiszen az emberek ízlése különböző. De aki szereti a mítikus fantasyt, azoknak jó szívvel ajánlom Kevin Hearne Vasdruida-sorozatát, Valente műveit, az urban fantasy megalapítójának, Charles de Lint kanadai zenész-írónak a meséit, vagy a klasszikusok közül Lord Dunsany történeteit. Sajnos utóbbi két író műveit csak angol nyelven olvashatjuk, magyar kiadás még nem született. A klasszikus magyar irodalomból hozzám Mikszáth Kálmán írásai állnak a legközelebb, különösen ajánlanám a Az új Zrínyiász című könyvét, aki még nem olvasta, és szereti a jó humort. A külföldi klasszikus szépirodalomból Anatole France Pingvinek szigete, és a Kékszakáll 7 felesége című műveket ajánlom azoknak, akik a finom, emberséges humort részesítik előnyben a ma divatos durvább, időnként trágár stílus helyett. 
A kedvenc költőm Nagy László, tőle bármit szívesen ajánlok, akár a verseit, akár a műfordításait.
Akik szeretik a fantáziásabb scifit, és olvasnak angolul, ne hagyják ki Philip José Farmer Riverworld-sorozatát! Sajnos ez sem jelent még meg magyarul, de Farmer munkásságából néhány regényt és novellát magyarra is lefordítottak, bár nem a díjnyertes köteteit.

Heti mottó - Ben Carson

0

 

"Hangsúlyozni szeretném a meggyőződésemet, hogy egy vonzó olvasmány sokkal értékesebb, mint bizonyos tévéműsorokat végignézni. Amikor olvas az ember, az elméje dolgozik. A betűket szavakká rendezi, a szavak pedig gondolattá és fogalmakká állnak össze.
Az olvasás szokásának kifejlesztése hasonlít a súlyemelő edzésprogramjához. Egyetlen bajnok sem indult el úgy, hogy egyből kétszáz kilós súlyt emelt fel. Először kisebbekkel kezdte, s aztán egyre nagyobbakkal folytatta, míg az izmai megerősödtek. Így van ez az értelmi képességgel is. Az elménk akkor fejlődik, ha olvasunk, gondolkodunk és elmélkedünk."


Ben Carson – amerikai idegsebész