Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML
HTML
HTML

Eco legújabb tanácsai

0

Mert feldob, mert  jópofa. Újabb adag Umberto Eco tollából

Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől? (részlet)


SZABADFOGLALKOZÁSÚAK

Ne látogassunk New York-i avantgárd színházakat: köztudomású, hogy az angolszász színészek fonetikai
okokból rengeteget köpködnek, csak meg kell nézni őket profilból, ellenfényben, márpedig a kísérleti
színházacskák a nézőt közvetlen nyálkapcsolatba hozzák a színésszel. Képviselők ne tartsanak fenn
kapcsolatot a maffiával, nehogy egyszer csak kezet kelljen csókolniuk a keresztapának. A camorrába
családtagnak beépülni a vérszerződési rítus miatt nem javallott. Aki egyházi segédlettel egyengetné a
politikai pályáját, kerülje a szentáldozást, melynek során a kórokozók az áldoztató pap ujjbegyeinek
közvetítésével szájról szájra terjednek, hogy a fülbesúgásos gyónás veszélyeiről már ne is beszéljünk


EGYSZERŰ POLGÁROK ÉS MUNKÁSOK

Nagy rizikónak vannak kitéve a szuvas fogú betegbiztosítottak, mert roppant veszélyes, amikor a fogorvos az
ember szájába nyúl, miután előzőleg más száj akba nyúlkált. Fokozott fertőzésveszélynek tesszük ki
magunkat, ha tankhajók szennyezte tengervízben fürdünk, az ásványi olaj ugyanis közvetíti mindazok
nyálrészecskéit, akik előttünk nyelték le és köpték vissza. Aki napi nyolcvan Gauloises-nál többet szív, az
túl sokat fogdossa a cigarettája tövét az összemaszatolt kezével, és a kórokozók így bekerülnek a légutakba.
Óvakodjunk a munkanélküliségtől, mert az állandó körömrágással jár. Ügyeljünk rá, hogy ne kerüljünk szárd
pásztorok vagy terroristák fogságába: az emberrablók általában ugyanazt a csuklyát húzzák egymás után
több túsz fejére. Ne vonatozzunk Firenze és Bologna között, mert a robbanás rengeteg szerves hulladékot
repít szét, ami ellen az ilyen zűrzavaros helyzetekben nehéz védekezni. Kerüljük az atomrobbanófejek által
sújtott területeket: gombafelhő láttán az ember hajlamos a szája elé kapni a kezét (mosatlanul!), és azt
motyogni, hogy jesszusom.

Súlyosan veszélyeztetett helyzetben vannak továbbá a haldoklók, amikor megcsókolják a feszületet, a
halálra ítéltek (amennyiben használat előtt a guillotine kését nem fertőtlenítették megfelelő módon),
valamint azok az árva- és lelencházi gyerekek, akiket a gonosz főnéni fél lábbal a vaságyhoz köt, hogy úgy
nyalassa fel velük a padlót.


HARMADIK VILÁG



Rendkívüli veszélyek fenyegetik a rézbőrűeket: a békepipa szájról szájra történő adogatása köztudomásúlag
az indián nemzet kihalásához vezetett. A közel-keletiek és az afgánok tehetetlenek a teve nyelvének
nyalásával szemben, lásd a nagyarányú halandóságot Iránban és Irakban. Igen sokat kockáztat a
desaparecido, mikor kínvallatáskor az arcába köpnek. Kambodzsaiak és libanoni táborlakók lehetőleg
kerüljék a vérfürdőt, hangzik tízből kilenc orvos tanácsa. (Az engedékenyebb tizediket Mengele doktornak
hívják.)

A dél-afrikai négereket akkor fenyegeti fertőzés, mikor a fehér ember megvetően végigméri őket, és zajos
grimaszt vág, ami nyálpermettel jár. A politikai foglyok, bármilyen színű legyen is a bőrük, nagyon
vigyázzanak, nehogy visszakézből szájon vágja őket a rendőr, ha előzőleg már más kihallgatottak ínyéhez is
hozzáért. Az éhségövezetek lakói tartózkodjanak a mardosó éhség csillapítását célzó gyakori nyeldekléstől,
ugyanis a környezet kigőzölgéseivel érintkező nyál könnyen megfertőzheti a bélcsatornákat.

Az állam és a sajtó ne mindenféle más problémákkal riogassa az embereket, hanem végezzen egészségügyi
felvilágosítást. A többi egyelőre bőven ráér.
1985

What's the problem? No problem!

0

Cileetől  kaptam  felkérést.  Töltöm a tesztet  :-)

http://cileekonyv.blogspot.hu/2014/11/konyvmolyok-problemai-booktag.html


Könyvmolyok Problémái


1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Próbálok olyanokat kiszűrni, amik érdekelnek téma szempontból és kizárni a fölösleget.
Különben elég sokat gondolkodok jelenleg is, amikor "csak" 75-80 könyv várólistás.... :-)


2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod?

Ha nem tetszik, akkor nem jurtok el eddig. :D Szoktam félbehagyni, ami nagyon nem jön be.


3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Terveztem egy polcot erre, de beláttam, hogy nem érdekel. Akkor sem követem, ha meg van tervezve. Azt olvasok ami épp a lelkemnek, hangulatomnak jólesik. Ebbe sokszor nem fér bele a megtervezett olvasmánylista. A kötelezőkért sem rajongtam feltétlenül az iskolában. :-)
Szereti valaki a kötöttségeket? :P


4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!!!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?


Jéé, van ilyen is? Én még nem tapasztaltam... Nem vagyok nagy sorozat-függő.



5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?


A molyos barátaimmal. A fordítottját már tapasztaltam. Én vagyok oda egy könyvért, mások meg nem kedvelik. Ebben az esetben nem erőltetem feltétlenül rá arra, aki nem érez affinitást a könyvhöz.


6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mihez kezdesz magaddal?

Nem szoktam sírni olvasás közben, meg amúy sem jellemző. Csak temetéseken fordult elő.
Na, egyszer könnyeket csalt szemembe @Hajdu_Ildikó egy privát levéllel. Megható történet volt.


7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?!?!!


Utánanézek neten, ha elfeledtem volna. Különben ritka, hogy nagy időközzel jöjjön ki folytatás úgy, hogy semmire ne emlékeznék a szita agyammal.



8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Csak nagyon ritkán adok kölcsön, megbízható embereknek. Sosem ért még negatív meglepi.


9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”?

Simán! :-) Ha nem érdekel, akkor elteszem őket későbbre, mikor lesz hozzá hangulat.
Például ilyen most a Tokio Vice c. könyv.


10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Megszerzem őket máshogyan :-) Pl neten fent vannak kis csúszással és simán megfelel később olvasva is, mint rögtön megjelenéskor.


11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket?

Hamar olvasom a frissen beszerzett könyveket. Nem jellemző, hogy sokáig "spajzolnám" őket.


Irodalom és Erotika 7.

0

Amikor nekikezdtem Jo Nesbo Fejvadászok című regényének, nem gondoltam volna mennyi kincset lelek a kötetben. Két mitológiai tárgyú idézetet már kiraktam a Molyra.
Most ezzel az erotikus idézettel folytatom blogom egyik sorozatát.





És Clas Greve szája mozgott. Előrearaszolt. Mohón falta be azt, amihez nem volt joga. Vajon Diana sikoltozott? Naná. Diana nem tudja visszafogni magát, könnyű prédája Greve buja vágyainak. Az első szeretkezésünkkor a Cornaro-kápolna Bernini-szobra jutott eszembe: a Szent Teréz extázisa. Egyrészt Diana félig nyitott szája, a szinte fájdalmas arckifejezése, a feszült véna és a határozott barázda miatt a homlokán. Másrészt mert Diana sikoltozott, és mindig azt hittem, Bernini karmelita szentje is sikolt, ahogy az angyal kihúzza a nyilat a mellkasából, hogy újra beledöfje. Nekem legalábbis ilyennek tűnik: ki-be-ki, az isteni behatolás ábrázolása, a legemelkedettebb dugás, de attól még dugás. De még egy szent sem sikolt úgy, mint Diana. Diana sikolya fájdalmas trilla, nyílhegy a dobhártyában, amitől borzongás fut végig az egész testemen. Hosszas, jajongó nyögés, emelkedő-zuhanó hang, akár egy repülőgépmodell bukdácsolása. Olyan átható, hogy az első szeretkezés után csengő füllel ébredtem, és három hét szeretkezés után úgy véltem, a fülzúgás első jeleit tapasztalom magamon: állandó vízesésrobaj, de minimum patak, amit fütyülő hang kísért, ami jött és ment.
Szóvá tettem, hogy aggódom a hallásomért, persze csak viccből, de Diana nem találta viccesnek. Ellenkezőleg, megrémült és kis híján könnyekben tört ki. És amikor legközelebb szeretkeztünk, éreztem puha kezét a fülemen, amit először szokatlan simogatásnak véltem. De amikor meleg tenyeréből védőcsészét formált a fülemen, rájöttem, milyen szeretetten cselekedet ez. Akusztikus szempontból korlátozott eredményt hozott – a sikoly így is behatolt az agyamba -, de érzelmileg annál hatásosabbnak bizonyult. Nem könnyen sírom el magam, de amikor elélveztem, zokogtam, akár egy csecsemő. Talán mert tudtam, hogy soha senki nem fog úgy szeretni, mint ez a nő.

Könyvajánló - Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

0

Napok óta olvasom és azóta érlelődik bennem ez a blogbejegyzés. Azért, mert Khaled Hosseini könyve annyira megrázó, felkavaró és egyben szép is, hogy nem lehet csak egy-két mondattal elintézettnek tudni.

Kezdeném a szerzővel. Nem meglepő, hogy a tudás lehet a kiút bárhonnan, szorgos tanulással még a legnagyobb nyomorból is elmenekülhetsz egy nyugisabb, békés helyre. Ez történt Hosseinivel. Orvosnak tanult majd emigrált az USA-ba, hogy nyugodt életet élhessen. Nem tehette volna meg, ha nem szorgalmas. Nagyon jól tud írni. A történet olvasmányos és könnyed a szomorú, megrázó téma ellenére. Remek szerző, egyből kedvencem lett!

A történetről:
Ez bizony jó harminc év, ahogy például Aczél Endre Acélsodronya is ennyit ölel fel. Kezdődik a hetvenes évek legvégén, átöleli nyolcvanas-kilencvenes éveket és a jelenben zárul. Ott indul, amikor a szovjetek bevonulnak Afganisztánba, milliókat ölnek halomra értelmetlenül. Az amúgy is szenvedő népet még nagyobb nyomorba lökve. 1992-ben úgy tűnik egy jobb világ köszönthet be... De mégsem...Iszlámista erők kerülnek hatalomra, ők viszont szorgosan céltáblájukra veszik az egykori kommunista (szovjet barát) embereket. Egymást öldösik pastuk és tadzsikok. A kilencvenes évek derekára, 1996-97 idején új erők törnek elő.
Senki nem sejti mennyi kínszenvedést fognak okozni a tálibok (ld lentebb a főbb jellemzőiket). Kínzások, bántálmazások, ölések tízezrével... vér tapad kezükhöz. Üldöznek minden kultúrális dolgot, könyveket égetnek, bezárják az iskolákat. Csak az iszlám mindenek felett, ez a fő nézetük. Egyszóval borzalmasak...


A két nő története is megrázó: Marjamé és Leiláé.
Az egyikük kivetett emberként születik, haraminak (fattyúnak) a másikuknak meg kijut minden rossz az életből. A környezetében meghal szinte mindenki.
Szexuális megalázások, bántálmazások, a férj dühromai mellett el kell viselni az élet által diktált szörnyűségeket. Így az állandó fegyveres harcokat az utcán, a nyomorgást és aszály idején az éhséget is. A gyermeküket kényszerből árvaházba kell adják, hogy életben maradhasson (ehessen valamit). Megpróbálnak Pakisztánba (Pesavar) szökni (ezt mintegy 2-2,5 millió afgán tette meg az idők során), de a buszra sem engedik fel őket. Mert nők....
A nőknek Afganisztánban semmit sem szabad önakaratukból. Csak tűrni, ahogy a könyv elején is olvasható.

Az ország csodás történelmi kincseket rejt, erről is ír Hosseini. Mintegy országimázsként is értelmezhető ez a tette. Megemlíti Nagy Sándor herati palotájának romjait vagy a Bájrán-völgyi Buddha szobrokat. Amik a Világörökség részét képezik. Utóbbiakat pont a tálibok tették egyenlővé a semmivel, felrobbantották őket az iszlám fanatizmus jegyében...
Szót érdemelnek a Hindukkus hegység csúcsai is. Bár az igazi nagy kalandokat a szomszédos Pakisztánban érik el a hegymászók, azért akad pár szép és megászható afgán hegycsúcs. Csak az ember érjen fel oda ép bőrrel...

Afganisztán olyan hely, amitől sokan tartanak. Nagy a nyomor (valóban a világ egyik legszegényebb országa) és az állandó harcok háborúk nyomai máig fennmaradtak, taposóaknák tízezrei szanaszét az országban és szétlőtt romok mindenfelé.
Az emberek szinte minimál szinten élnek, kis kecskenyájaikat terelgertve termékenyebb tájak felé. Látszólag kilátástalan a helyzet, de az ország nem adta magát sosem a hódítóknak. Nagy Sándor, az angolok, szovjetek sem tudtak meghódítani teljesen. Közben meg önmagukat is ölték módszeresen... mudzsahidek és tálibok.
Félelmertesen szép hely. Egyszer jó lenne látni élőben.

Utóirat: Afganisztánról van egy nagyon érdekes könyv, amit, ha olvasol képben leszel az országgal.

http://moly.hu/konyvek/varga-csaba-bela-afganisztan-a-legyozhetetlen

Képek az országról illetve tálibokról pár jellemvonás és a "törvényeik" kivonata:



Moiszak völgy

A még ép Budha szobor Bamijánban

Több kép: https://depts.washington.edu/silkroad/cities/afghanistan/afghanistan.html

http://www.pbase.com/qleap/afghan_1&page=all



"Marjam két évvel azelőtt, 1994 októberében hallott először a tálibokról, amikor Rasid
elújságolta, hogy megdöntötték a hadurak hatalmát Kandahárban és elfoglalták a várost. Gerillahadsereg voltak, olyan fiatal pastu férfiakból, akik családtagjai Pakisztánba menekültek a szovjetek elleni háború idején. A legtöbben menekülttáborokban nőttek fel – sokan ott is születtek – a pakisztáni határ mentén, és pakisztáni medreszékben, ahol mohák a saríára tanították őket. Vezetőjük egy bizonyos Omár Molla, egy titokzatos, írástudatlan, félszemű remete volt, aki, mondta Rasid némi csodálattal a hangjában, Amír al-Muminínnek, a Hívők Vezérének nevezte magát."


"Vatanunk most az Afganisztán Iszlám Emirátusa nevet viseli. A következő törvényeket

alkalmazzuk, és ti engedelmeskedni fogtok:


Minden állampolgár napi ötször köteles imádkozni.
Ha imádkozási időben azon kapnak, hogy valami mással foglalkozol, verést kapsz.
Minden férfi köteles szakállat növeszteni.
A szakáll legyen legalább egy összeszorított ököl hosszúságú az áll alatt. Ha ennek nem teszel eleget, verést kapsz.
Minden fiú köteles turbánt viselni.
A fiúk az elsőtől a hatodik osztályig fekete turbánt, magasabb osztályba járó fiúk fehér turbánt viseljenek.
Minden fiú iszlám ruhát köteles viselni. Az ingnyakat be kell gombolni.
Énekelni tilos.
Táncolni tilos.
Kártyázni, sakkozni, szerencsejátékot játszani és papírsárkányt eregetni tilos.
Könyveket írni, filmeket nézni és festményeket festeni tilos.
Ha törpepapagájt tartasz, verést kapsz. A madaraidat elpusztítjuk.
Ha lopsz, kezedet csuklóból levágjuk.
Ha újra lopsz, a lábfejedet vágjuk le.
Ha nem vagy muszlim, ne gyakorold a vallásodat olyan helyen, ahol muszlimok láthatnak.
Ha mégis így teszel, verést kapsz és börtönbe kerülsz.
Ha azon kapnak, hogy egy muszlimot a saját hitedre próbálsz áttéríteni, kivégeznek.

Nők, figyelem:
Mindig otthon maradtok.
Nem helyes egy nőnek céltalanul bóklászni az utcán. Ha kimész, férfi rokonnak, mahramnak kell kísérnie. Ha egyedül találnak az utcán, verést kapsz és hazaküldenek.
Semmilyen körülmények között nem mutathatod meg az arcodat. Ha kimész, köteles vagy burkát felvenni. Ha nem teszed, nagyon nagy verést kapsz.
A kozmetikumok tilosak.
Az ékszer tilos.
Nem szabad csinos ruhát hordani.
Nem szabad beszélni, hacsak nem szólítanak meg.
Nem szabad szemkontaktust kialakítani férfiakkal.
Nem szabad nyilvános helyen nevetni.
Ha mégis megteszed, verést kapsz.
Nem szabad körmöt festeni. Ha mégis megteszed, levágják egy ujjadat.
A lányoknak tilos iskolába járni. Minden lányiskolát azonnali hatállyal bezárunk.
A nőknek tilos dolgozni.
Ha házasságtörés bűntettében bűnösnek találtatsz, halálra köveznek.


Figyelj. Figyelj jól.

Engedelmeskedj.

Allahu akbar."

 

Made in Japan 4.

0

Új sorozatot indítok, mert a japán templomok megérnek pár részt. Érdemes bemutatni az európai kultúrában kevéssé ismert pagodáikat.

Az első részben a kyotói Tō-ji templomról írnék pár mondatot.
Maga az elnevezés Kelet templomát jelenti és van egy ellentétpárja szintén Kyotóban, az meg a Saiji azaz Nyugat temploma.
A Tō-jit 796-ra sikerült felépíteni közel három évtizednyi kemény munkával. A torony 57 méter magas. Buddhista vallásúak járnak ide imádkozni. Kammu császár például direkt költözött ide Narából (az egykori fővárosból), hogy elkerülje a politikai csörtéket, intrikákat. 1603-ban részben újjáépítették.
A képeken a csodás épület illetve annak japánketje látható.

 

 

 

 

 

Heti mottó - Carl Sagan: Az éden sárkányai

0

Alig kezdtem el olvasni a remek tudományos könyvet, egyből gyöngyszemekre akadtam.

Ezútal három idézetet is hozok, mert mind érdekes!

 

 

Nyugtalanító érzés rájönni, hogy az ilyen kozmikus év során Földünk csak szeptember elején állt össze a csillagkőzi anyagból; hogy a dinoszauruszok csak karácsonyeste bukkantak fel; a virágok december 28-án bújtak elő; az emberi nem férfiai és asszonyai pedig csak szilvesztereste 10.30-kor keltek életre. Az egész írott történelem december 31-ének utolsó tíz másodperce; a középkor alkonyától a jelenig eltelt idő pedig alig több egyetlen másodpercnél.

*******************

 

Alig néhány évtizeddel Galvani után történt, hogy angol irodalmárok egy kis csoportját az Alpokban elvágta a világtól a rossz időjárás, mire versenyre keltek egymással, ki tudja közülük a legrémisztőbb irodalmi művet írni. Egyikük, Mary Wollstonecraft Shelley, megírta híressé vált meséjét dr. Frankenstein szörnyetegéről, akit erős elektromos áram alkalmazásával keltenek életre. Az elektromos eszközök azóta is a rémregények és a horrorfilmek fő kellékei.

 

******************

 

A legnagyobb emberi agyak közt, amelyekről adataink vannak, ott szerepel Oliver Cromwell, Ivan Turgenyev és Lord Byron agya, akik mind okos emberek voltak ugyan, de nem voltak Einsteinek. Einstein agya viszont nem volt különösebben nagy. Anatole France-nak, aki rendkívül okos volt, csak feleakkora volt az agya, mint Byronnak.

Interjú - Emerencia

0

Mai beszélgetőtársam a Moly egyik igen népszerű alakja. Több dolgot is megtudhattok Emerenciáról az alábbi interjúból. Olyan molytársunk, aki rengeteg érdekes dologra hívja fel a figyelmünket!



– Első kérdésem az Érdekes világ zónához kapcsolódik. Azt nem kérdezem, hogy miért hoztad létre, sejtésem: érdekel a téma. Arról mesélj inkább, hogy a karcaidban van-e abszolút favorit. Egy-két olyan hely ahova mindenképp el szeretnél jutni, hol vannak ezek a helyek?


- Az Érdekes világ zónát azért hoztam létre, mert sok témát felölel, és akik szeretnek olvasni, azok általában fogékonyabbak más kultúrákra, tájakra, érdekességekre a nagyvilágból. Szívesen megnézném a legszebb könyvtárakat, múzeumokat, gyűjteményeket és azokat az építészeti remekműveket, amit emberek hoztak létre, és azokat is amiket a természet alkotott.

– Jómagam is sokat karcolok. Pontosan tudom, hogy alapos felkészülésre és anyaggyűjtésre épül. Az pedig idő. Te mennyi időt fordítasz kutatásra az egyes karcaidhoz? Sokat gondolkozol egy karc előtt, hogy mi legyen a témája vagy véletlenszerűen döntöd el?

- Nincs pontos idő arra, mennyit tudok egy nap rászánni a karcaimra, ezt mindenképpen a napi teendőim befolyásolják. Nem tudatosan válogatok spontán böngészek és ha ráakadok valamire, amit szívesen átolvasok, azt megosztom.

– Megfigyeltem (és sokat kedvenceltem is), hogy szereted a festészetet. Sok festményről készült képet karcolsz. Van-e kedves, hozzád közel álló alkotó vagy kép?
Esetleg megtudhatjuk van-e kötődésed a művészethez vagy csak hobbi a festmények szeretete?


- Csak hobbiként kedvelem a festményeket. Talán a legközelebb a szürrealisták állnak az ízlésemhez. Az ötletes megvalósítás mindenképpen jó pont nálam.

– Tervezed-e bővíteni a karcokat más témákra is? Szerinted milyen téma hiányzik még a molyról a zónákat illetően?

- Sokféle zóna van a molyon,ami örvendetes. Olyan zónával nem nagyon találkoztam, ami a magyar tudósokat, híres embereket, a színész világot, írókat, költőket bemutatná, megismertetné esetleg némi érdekes információval közelebb hozná. Egy ilyen zóna létrehozása viszont nem biztos, hogy kellő visszhangot kapna.

– Olvasmányaid elég vegyesnek tűnnek. Olvasol sci-fit, fantasyt és komolyabb dokumentarista történeteket, vonzodsz a történelemhez is. Van-e kedvenc műfajod és íród, amit mindenek előtt/fölött olvasol?


- Nyitott ,érdeklődő típus vagyok, ezért nem zárkózom el egyetlen témától sem, ha olvasok. Több kedvenc íróm, könyvem is van,mint mindenkinek itt a molyon. Van néhány könyv, amire évek múltán is emlékezni fogok, amik nagy hatással voltak rám. Ilyen volt Schäffer Erzsébet: A temesvári lány, Dallos Sándor Az ember nyomában című kötete. Kedvelem a könnyebb műfajt is, a skandináv krimiket,a történelemi regényeket.

– Az emberek többsége emlékszik melyik könyv tette „függővé”, melyik vezette be az olvasás mély „barlangjába”. Neked volt-e ilyen konkrét élményed? Vagy spontán kezdtél „elmolyosodni”?

- Nem volt nehéz dolgom a könyveket megszeretni. Az egész családom szeret olvasni, már a kezdeteknél belém ivódott az olvasás.Konkrétan nem emlékszem, mivel kezdtem az olvasós pályafutásomat, de a Delfin könyvek meghatározóak voltak ebben.

– Ha nem titok, akkor mesélj kicsit magadról. Van-e olyan hobbi/téma, ami az olvasáson kívül kitölti a napjaidat?

- Ha éppen nem olvasok,szívesen kötök horgolok a szabadidőmben. Szeretek sétálni a tacskó kutyámmal és kicsit őrült hobbim nem hétköznapi értelemben a lekvárfőzés.

– Végezetül megkérdeznélek mit gondosz arról nőként miért van több női ergo kevesebb férfi molyoló? Szerinted mi az oka ennek?


- Már sokat gondolkoztam azon, hogy miért van több nő a molyon. Nem hiszem, hogy kulturális téren a szomjunkat jobban szeretnénk oltani ,mint a férfiak.Vannak kimondottan nők és férfiak számára íródott könyvek, ezek aránya is egyenlőnek tűnik. Talán a kíváncsiságunk nagyobb…

Könyvajánló - avagy utazás a konyha körül

0

Az elmúlt időszakban három gasztronómiai témájú könyvet is olvastam. Nem tudom a pontos miértjét, így jött ki. Általában "csomagban" szoktam olvasni: krimiket, történelmi témájú könyveket és egyebet. Egy hét leforgása alatt "befaltam" Peter Mayle: Bor, mámor, Provanece, Bächer Iván: Vándorbab és Utóíz című írásait.
Következzék egy kis szubjektív csacsogás...



Magával a konyhával, a főzéssel úgy ahogy köszönő viszonyban állok.
No, ne tessen félreérteni azért nem vagyok mesterszakács.
Megcsinálok pár kaját, nem halok tőlük éhen. És még haspók sem vagyok, kérem szépen! Ennyi.

Az frissen olvasott könyvekről:

Peter Mayle egy hangulatos íztúrára invitálja az olvasót. Amolyan franciára.
Tudjátok, mintha Tour de France lenne. Na, azért szépítenék...
Mayle csak Provence-ba kalauzol. Jó fajta borok és ételek.
Maga a sztori sem mindenapos.
El tudunk képzelni egy angol fiatalt, akinek honnan honnan nem "terem" egy francia bácsikája?
Nos, ez megtörtént Max-szal. Sőt! Továbbmegyek még egy pofás kis birtokot is örökölt Marseille környékén. Erre mondanánk pestiesen szólva, hogy ez már döfi!
Ki ne szeretne szőlősgazda lenni Provence napsütött lankáin?
Maxnak ez megadatik. Igaz nem profi, de micsoda véletlen még szakértő társakat is talál.
A feladat roppant egyszerű: fel kéne virágoztatni a szőlőt, eladni a finom borokat.
Könyv végére jókora barbatrükkel még ez is összejön... meg egy kis kalamajka Á lá Police-módra.
Szó, mi szó jó könyv, bár a pezsgés hiányzott belőle. Pezsgő azért hébe-hóba akadt...
Még csak ágyjelenetig sem fajultak a dolgok és ezt leginkább a házvezetőnő bánta. :)

Olvastam már Maylétól A provance-i borbalhét. Az egy fokkal pörgősebbre sikerült.
Azért nem szólom le a fentebb ragozott könyvet sem.
Szívesen elruccannék élvezni a kajákat, dőzsölni és áldott nap a levegőn élni a szőlőtőkéim közelében. (Ez most irigység, pedig.... nekem is megadatott volna, ha nem vagyok olyan hülye. Igaz csak hazai, és az sem a legjobbféle. Ez van, így jártam.)


Bächer Iván: Ad 1 - Sajnálom, hogy csak ennyi földi karrier jutott neki, 56 év. Többet érdemelt volna a tehetségét figyelembe véve. Sajnos az élet alapigazságait nehéz megdönteni: " A jók mennek el korán " és hasonlók...

Mindkét most olvasott könyve (Vándorbab és Utóíz) gasztró kalandozás. Ahogy írta alcímnek az egyikbe "Ennivaló történetek".
Ad 2 - Olyan mindennaposak. Tömörek, velősek helyenként nyúlósak, mint a rétes - bár abból nem volt túl sok.
Meglepett a szerző konyhai szakértelme, hozzáértése.
Jó volt olvasni olyan szakzsargont, amit csak Gordon Ramsay-féle szakácsoktól hallani.
(Apropó! Egyszer Ramsay-re is sort kerítek esetleg Jammie Oliverre...)
Mert az egyszeri ember nem beszél feltétlenül úgy, ahogy Bächer Iván helyenként tette.
Habár, kétségtelen tény: Elég köznapian, könnyedén írt. Jó humorral.
Na, igen... Talán leginkább ez az, ami megfogott. Nem vagyok egy besavanyodott ember, bírom a jó humort. Egyes részeken jókat kacagtam. Hangosan.
Félek, hogy az utcán hülyének néztek volna emiatt.

A Vándorbab íródott előbb, így az volt az első időrendben olvasásilag.
Helyenként fergeteges.
Utóízzel már "csak" annyi bajom volt, hogy egyes novellák bekerültek a Vándorbabból illetve a harmadik gasztrós könyvből, a Kocsmazajból.
Utóíz inkább egy emlékkönyv. Tudta már, hogy nincs sok hátra. Élni kell ilyenkor és élvezni az életet. Bächer Iván megtette, megtehette az élete folyamán. Ezért szerencsés embernek tarthatja magát.

Summa summarum:

Jó könyvek, olyanok, amiből ihlet meríthető illetve még szórakoztat is.
Magamfajta amatőröknek és profibb konyhatündéreknek frissen, a sütőből kivéve melegen ajánlom!

Kávés percek - Kávé utóíz nélkül

0

Mostanában  három gasztrós könyvet olvastam sorjában. Valószínű összegezni fogom itt a  blogon, jó téma és kedvelem. No, azért haspóknak nem mondanám magamat.

Régen kávéztam, ezért most Bächer Iván Utóíz című  könyvéből hozok egy részletet.

 

Végezetül Dorogi doktor a kávét a következőképpen készíti: először forró víz segedelmével előmelegíti a poharakat. Azután a mélyhűtőből kiszedi a kávét tartalmazó fémdobozt. Régebben szemes kávét darált, sőt maga is pörkölte meg, de ma már darált kávéval is beéri, igaz nem akármilyennel: olasz Lavazza kávéval él kizárólagosan. A doktor eztán a kávészékre ül a kávéasztalka mellé, amelyen ott feketéllik a Saeco Magic Cappuccino típusú főző-masina, amely csak 80 fokra hevíti, nem forralja fel a vizet, mint például a kotyogó rendszerű főző, ami így kifőzi a kávéból az értékes anyagokat is. A kávékészítő asztalkán tálkákban, terítőcskéken, mint a műtőasztal mellett a szervizasztalon, ott sorakoznak a kellékek: szűrők, kanálkák, botocskák, szurkapiszkák. A gondosan megtisztított szűrőt az egyik kanálkával éppen háromnegyedéig tölti kávéval, majd a pontosan passzoló tömörítővel tömörít. Bepasszítja a szűrőt a masinába, és benyomja a gombot. Már jön is a kávé, az erős. De ő egy jénai pohárba rögtön kiengedi az utóját, a gyönge kávét is, ami tartalékként szolgál a nap hátra lévő részében. Azonnalosan vízzel átmossa a szerkezetet, egy odakészített fülpiszkálóval gondosan kitörölgeti belülről a menetet is, átmos mindent elébb forró, majd hideg vízzel, el is törölget, és csak aztán megy be a szobába a tálcával, ül le a fotelbe, veszi kezébe a kicsi forró kávéscsészét is, beleszippant egy jót, majd leteszi az asztalra a kávét és megnézi óráját: az ő kávéja épp negyvenhét másodperc alatt hűl le kellő hőmérsékletűre.

Heti mottó - Tony Parsons: Apa és fia

0

A Molyon Véda olvasta, szemet szúrt nekem ez az idézet. Lassan mindenhez külön engedély kell. Tényleg, miért pont ez maradt ki?

 

 

Elképesztő nem? Az autóvezetéshez engedély kell. A kutyatartáshoz is. De bárkinek szabad gyereket hozni a világra.


117. oldal
Tony Parsons: Apa és fia